7. fejezet
Draco levele
                                                                                                   
Mikor beléptünk a Nagyterembe már mindenki ott volt, úgyhogy
elindultunk az asztalunk felé, leültünk Ron-Hermione párossal
szemben, akik nagyon örültek valaminek!
- Hát ti meg minek örültök annyira? - tettem fel az első kérdést, ami
épp eszembe jutott
- Semminek. - vágta rá Ron, miközben Hermioneval belenevettek a
tányérukba
- Na, mi is hadd nevessünk! - fogtam könyörgőre a dolgot
- Rendben! - azzal Hermione átnyújtott egy levelet, amin Draco
kézírása volt, de az én nevemmel
- Ez meg mi? - bukott ki belőlem a kérdés
- Egy levél Malfoytól neked, ma délután találtam az ágyadon! - mondta
Hermione még mindig fülig érő szájjal - Ne haragudj nem bírtam ki,
hogy ne olvassam el! - azzal kivettem a levelet:
Drága Melissa!
Nagyon sajnálom ami történt, remélem meg tudsz bocsátani! Amúgy
miért nem jársz órákra, aggadóm?!
                                                              Őszinte szerelemmel:
                                                                                    Draco Malfoy

- Hadd nézzem! - mondta Harry és megpróbálta kikapni a levelet a
kezemből, de én nem hagytam, felpattantam és szaladni kezdtem. - Mi
baja? - kérdezte Harry őszinte értetlenséggel
- Nem tudom, majd én megnézem! - kezdte Hermione
- Ne! Majd én! - vágta rá George, aki ott ült mellettem és azzal rögtön
el is viharzott, feljött utánam a klubhelységbe.
- Melissa!
- Menj el!
- Hát elküldöd a saját Őrangyalod? Akkor megyek!
- George?
- Igen, szolgálatodra! Mi történt? - odaadtam neki a levelet, amire Ő
csak ennyit mondott!
- Ajaj!
- Nem akarom, hogy megint valamelyik a Gyengélkedőn kössön ki! -
csak úgy potyogtak a könnyeim, de George átölelt, letörölte a
könnyeim és ezt mondta:
- Megoldjuk!
- De hogyan?
- Előbb el kell döntened melyiket szereted igazán?!
- Hát persze, hogy Harryt! - George elmondott egy varázsigét és a levél
rögtön vissza csúszott a borítékba, lezárult és elindult kifelé - Ezt meg,
hogy... mi volt ez?
- Ez egy olyan varázslat amitől Draco összes ajándéka és levele
visszatér hozzá, mielőtt még te magkapnád!
- Köszönöm! - akkora kő esett le a szívemről, mint egy ház, megöleltem
és adtam nekei egy puszit - Köszönöm!
- Ugyan, nincs mit! De most menjünk le a konyhára és együnk valamit!
- Te menj csak, én nem vagyok éhes, inkább itt maradok!
- Hát akkor szia! Fel a fejjel!
Azzal ott maradtam egyedül, de csak egy mondat járt a fejemben: 
Meghalsz, akár a barátnőd! Utána egy éles kacaj, semmi más. Vajon
mit jelent? Mire céloz ezzel Voldemort? Már december vége volt,
vészesen közeledett a karácsony, de a hó még mindig úgy esett
mintha dézsából öntötték volna. Sok gyerek még most, vacsora után is
kiment hógolyózni. A kviddics meccsek is elmaradtak, sőt mint kiderült,
még fogót sem talált a Griffendél. Mély gondolkodásomból az
zökkentett ki, hogy valaki szólongatott:
- Melissa! Melissa!
- Öh, igen? - Hermione volt az, megpróbált mosolyt erőltetni az arcára
- Ne haragudj, hogy kibontottuk a leveled!
- Nem haragszom! Nem azért jöttem el!
- Hanem?
- Mert nem akartam, hogy Harry elolvassa és botrányt csapjon. De nem
baj, Georgeval elintézük a dolgot!
- Hogyan? - azzal elmeséltem Hermionénak a varázslatot és, hogy nem
kapok több levelet
- Az tök szuper!
- Az! De gondolom most az egész iskola bolondnak tart!
- Ugyan miért?
- Hát... alighogy beléptem a Nagyterembe, rögtön el is szaladtam.
- Nyugi, senki nem tart bolondnak, csak... - elakadt a szava
- Csak?
- Csak Harry nem tudta mire vélni, hogy nem adtad oda a levelet és,
hogy elszaladtál...
- És most azt gondolja, hogy Malfoy tetszik... igaz?!
- Ja, valami olyasmi.
- Én már nem tudok mit csinálni, ha Harry még nem jött rá, hogy
szeretem, akkor nem is fog rájönni soha az életben!
- Ebben van valami... - ezen mosolyogni kezdtünk, de ekkor belépett
Harry és Ron
- Ron megyünk hógolyózni? - kérdezte Harry
- Felőlem!
- Jössz Hermione? - ekkor tudtam, hogy Harry haragszik, méghozzá
nem is kicsit.
- Öh, nem kössz! - láttam, hogy szívesen menne ezért közbe szóltam:
- Menj csak, úgy be kell pótolnom az elmaradásaimat. - kerestem a
kifogást...
- Akkor segítek... - kezdte Hermione
- Nem kell, majd Malfoy segít neki! - mondta Harry gúnyosan, viszont
nálam betelt a pohár!
- Na jó! Ebből most már elegem van! Szia Hermione, ma láttál utoljára,
elemegyek ebből az iskolából...
- Mi??? - de ez a kérdés nem Hermionétól, mégcsak nem is Rontól
származott, hanem a Weasley ikrektől, George szaladt oda hozzám:
- Mit mondtál?
- Azt, hogy elmegyek ebből az iskolából!
- Azt nem teheted?
- Ugyan miért nem?
- És mi lesz velem? - erre a kérdésre nem tudtam mit válaszolni
válaszolni, csak ennyit:
- Majd meg leszel valahogy, remélem! - azzal felmentem és csomagolni
kezdtem, de mire a végére értem, Dumbledore professzor lépett be
Georgeval a nyomában.
- Miss Valentine! - szólt a csendes és kedves hang a hátam mögül
- Ki az már megint? - mondtam, de mikor megfordultam, kirázott a
hideg - Elnézést igazgató úr! Elhagyom az iskolát!
- Mr Weasley, magunkra hagyna?
- De... - kezdte George - Kérem Mr Weasley?!
- Rendben! - azzal kiment
- Melissa, lehetek őszinte?
- Igen, kérem igazgató úr!
- Amikor megláttalak, már tudtam, hogy ez lesz!
- Mi?
- Tudod hány levelet kapok naponta azzal a szöveggel, hogy: Igazgató
úr, a fiam nem tanul jól mert egyfolytában egy bizonyos Melissa
Valentinéről áradozik. Stb-stb.
- Mi?
- Úgy bizony, ahogy hallottad. De azonkívül, hogy szép vagy, okos is -
ennél a megjegyzésnél éreztem, hogy elpirulok - és nem szeretnék
elveszíteni egy ilyen őstehetséget mint Te!
- Köszönöm professzor úr!
- Ja, majdnem el is felejtettem, ha most elmennél feleslegesen vettem
neked ajándékot karácsonyra! Egy ilyen ember miatt, mint Darco
Malfoy, kérlek ne hagyd itt az iskolát!
- Dumbledore professzor... köszönöm!
- Ne köszönd, inkább ígérd meg, hogy nem hagyod el az iskolát! - miért
van az, hogy az igazgató mosolyának nem lehet ellenállni?
- Rendben!
- Köszönöm, de megyek, mert még válaszolnom kell egy-két levélre!
Viszlát!
- Viszlát professzor úr!