- Hé! Melissa! Jó reggelt! - lehúzta rólam a takarót.

- Jól van, kelek már! - morogtam.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Semmi! - vágtam rá. Nem akartam mesélni senkinek a tegnapi incidensről, de szerintem ez érthető. Gyorsan kimásztam az ágyból és elemntem felöltözni.

Pár perc múlva lementünk reggelizni. Odaültünk Harry, Ron, Freg, George, Dean, Seamus, Neville, Paul és Lee Jordan társaságához. Röviden: A Nagy Csapathoz!

- Jó reggelt! - köszöntek kórusban.

- Sziasztok! - köszöntünk és leültünk.

- Hogy vagy? - súgta a fülembe Harry.

- Egész jól, köszi! - mosolyogtam - És Te?

- Remekül! - harapott bele a pirítósába.

- Ennek örülök! - mondtam.

- Miss Valentine! - lépett oda hozzám McGalagony - Az órarendje!

- Köszönöm! - vettem át - Nem is rossz! - mondtam - Csak a Kedd és a Csütörtök nehéz.

- De az nagyon! - fagyott le a mosoly Ron arcáról - Kedden dupla bájitaltan, Csütörtökön pedig Bűbájtan és Rúnaismeret.

- Igen. - szőrnyülködött Harry is.

- Nekem Mugliismeret az első órám. - mondtam.

- Nekem is! - vágták rá mind a hárman egyszerre, mire nagyot nevettünk. Így együtt indultunk el órára. Hamar véget ért, egyszerű óra volt. De hogy a Muglik, hogy képesek ilyen mobiltelefon nevű izét kezelni, szőrnyű. Következett az Átváltoztatástan. Imádtam ezt a tantárgyat. Bementünk a terembe és leültünk. Ron harry mellé, Hermione pedig mellém. Pár perc múlva belépett McGalagony a terembe.

- Jó napot Mindenkinek! - kezdte - Idén teszik le az RBF-jeiket. Remélem idén fokozott figyelemmel fognak tanulni. Én Mindenkinek sok sikert kívánok! Nos, a mai órán megnézzük, mit tanultak állataik a nyáron. Utána pedig ismételünk. Nézzük... Mr. Malfoy, az Ön kígyója mit tanult a nyáron!?

- Ööö... hát... izé... tanulja a láthatatlanná válást. - dadogott.

- Tanulja vagy már megtanulta? - gúnyolodott a tanárnő, mire Draco teljesen zavarba jött.

- Ööö... - kezdte - mégtanulja - suttogta.

- Tessék? - kérdezte McGalagony. Nekem elegem lett a kegyetlenkedésből.

- Tanárnő, kérem, nem mutathatnám be inkább én? - kiakartam húzni Darcot a slamasztikából ezért feltettem a kezem és közbe szóltam. Mivel Átváltoztatástanból én voltam - persze Hermionéval együtt - a legjobb, McGalagony nem haragudott.

- De igen Miss Valentine! Jobb is, ha maga mutatja be. Maga pedig, Mr. Malfoy, tanítsa meg a kígyóját arra az egyszerű bűbájra! - mondta, majd hozzám fordult és - immár kedvesen - mondta, hogy kezdjem. Igen. bólintottam.

- Buffy - így hívják a macskám, aki félig Kneazle félig házi macska, észrevettem, hogy egész órán furcsán nézett Draco kígyójára, ahogy Csámpás is - hozd ide a Reggeli Prófétát! - mire a macska elkezdett futni, majd egy halk pukkanással eltűnt.

- Hol van a Próféta Miss Valentine? - kerdezte a tanárnő.

- A szobánkban a szekrényben! - válaszoltam. Halk pukkanás hallatszott és Buffy - onnan ahonnan előbb eltűnt eltűnt - elő bukkant- felugrott az asztalra és ledobta elém az újságot. Mindenkinek tátva maradt a szája - még McGalagonynak is! - én viszont csak ennyit mondtam.

- Gyorsan tanul!

- Miss Valentine! Ez csodálatos! Gratulálok! 50 pont a Griffendélnek! - tapsvihar tört ki, még a Mardekárnál is - Dracoval az élen - aminek bevallom, nagyon örültem.

- Köszönöm. - mondtam

Így telt az óra. A Griffendél további 25 pontot, a Mardekár pedig 25 pontot szerzett.

- Köszönöm a figyelmet! Viszlát! - a tanárnő intett és mindenki kivonult.

- Nagyon jó volt Melissa! - ujjongott Ron és megsimogatta Buffyt, aki hálásan dorombolt.

- Gratulálok! - mondta Harry.

- Ügyes voltál! - mosolygott Hermione.

- Köszi! De Te sem voltál semmi, ahogy a megbűvölt poharak alól is ki tudta választani Csámpás a mérget! - mondtam fülig érő szájjal.

- Köszi! - nevetett.

Délután egy Sötét Varázslatok Kivédése, egy Számmisztika és egy Jóslástan óránk volt. Jóslástan előtt, ebédnél összegyűlt a banda, aki most Ginnyvel, Ron hugával bővült.

- Na, idén, hogy halsz meg Harry? - kérdezték nevetve az ikrek.

- Áh, úgy, mint tavaly - legyintett a fiú - Voldemort megkínoz, levágja a karom és megöl.

- Ez a nő nem komplett! - jelentette ki Ron.

- De miért pont Harry? Miért nem mondjuk Kimberly hal meg kínok közt?! - morgott Hermione. Hogy miért utálja ennyire? Mert Kimberly halálosan szerelmes Ronba, és ezt nem fél kimutatni...

Most, hogy belegondolok, én is utálom, mert tavaly Harrybe volt szerelmes!

- Most miért? - vigyorgott Ron, mire Hermione csak egy "Fúúú, ezt még megbánod!" pillantaást vetett a rá.

- Mert egy varangy! - mondtam.

- Na de Melissa... - szóltak rám a fiúk.

- Most mi van?! Ha egyszer ez az igazság. - nagyot nevettünk. Belegondoltam, ismét a Roxfortban ültem a Griffendél asztalánál és a barátaimmal beszélgettem. csodálatos érzés...

Este 11 óra körül nagyokat ásítoztunk.

- Na, én megyek, sétálok egyet! - mondtam és felálltam.

- Nincs túl késő? - kérdezte Hermione.

- Nincs. - mondtam könnyedén - Harry, kölcsönadnád a Láthatatlannátévő köpenyed? - fordultam a fiú felé.

- Persze. Hozom, egy pillanat. - felállt és elsietett. Pár perc múlva már jött is vissza.

- Tessék. - nyújtotta felém a köpenyt.

- Kössz! - mosolyogtam.

- Nincs mit! - mondta. Elindultam a festmény felé, épp ahogy nyitottam a képet, egy aggodó hang szólt utánam.

- Biztos... - kezdte.

- Biztos, Harry! - vágtam közbe mosolyogva és még egyszer utoljára hátrapillantottam.

- Kimentem a képen és elkezdtem sétálni. Csak sétáltam, sétálgattam. Sok mindenen járt az agyam, rendet kellett tennem a fejemben.

- Kit szeretek valójában? Harryt? Dracot? Vagy egyiket sem? - már vagy egy órája bojongtam, mikor hirtelen hangokat hallottam.

- Ki az? Ki van itt? Felelj! - megijedtem. De levettem a köpenyt - Áh, Melissa! Mit keresel itt ilyen későn?

- Elnézést Sir Nicolas! Csak gondolkodnom kellett egy kicsit.

- Na és min? - bujkáló mosoly jelent meg a szellem arcán.

- Hát... ööö... - zavarba jöttem.

- Harry Potteren, igaz? - mosolygott.

- Igen, de...

- Honnan tudtam? - vágott közbe. Kezdett Harryre hasonlítani... - A vak is látja. - elpirultam.

- De kérem, ne mondja el neki! - könyörögtem.

- Lakat a számon! - mosolygott és rámkacsintott.

- Köszönöm! - mosolyogtam.

- De mostmár menj pihenni. - mondta, majd elment. Úgy döntöttem megfogadom a tanácsot és elmegyek aludni. Elindultam, mikor megint hangokat hallottam. Elindultam a hang irányába, ami egyenesen a Nagyteremből szűrődött ki. Bementem az ajtón. Draco volt ott. Az asztalokat mosta.

- Miért? Miért pont Melissa?! Ő úgysem szeret! Végre egyszer szerelmes vagyok! Igen! Nem hagyom annyiban! Meghódítom! Nem érdekel Potter! - ezek után képzelhetitek, hogy éreztem magam. Draco szeret. Engem. Én is szeretem Őt, azt hiszem. És Harry? Őt jobban szeretem, de Ő - szemmel láthatóan - Chót szereti. Ezek a gondolatok jártak a fejemben. Bementem a portrén, felmentem, gondosan eltettem a köpenyt és lefeküdtem az ágyra. - Draco bűntetése, hogy az kell mosnia a Nagyteremben! Miattam. - egy könnycsepp folyt végig arcomon. Végül álomba gondolkodtam magam...