Az igazság

Elérkezett a másnapi edzés. Boldogan indultam ki a pályára, azzal a
tudattal, hogy Harryvel újra haverok vagyunk, és hogy Malfoy végre
békén hagy. Mikor beléptem az öltözőbe, Harry épp belekezdett
szokásos kis monológjába:
- Szóval, jó időnk van. Sokat kell majd edzenünk az idén. Nekem, és a
csapat nagy részének ez az utolsó éve, szóval nyerjük meg a kupát! -
mondta nevetve. - Öhm... Mint tudjátok, Miranda Gweeson elbellagott a
suliból, és Javey Seam is. Szóval kell találnunk egy új terelőt, és egy új
hajtót is. Már szóltam a többieknek, hogy aki be akar kerülni a csaptba,
jöjjön ide ma ötre. Mindjárt itt is lesznek. -tette hozzá az órájára
pillantva.
Kimentünk a pályára, és valóban ott vártak már minket a diákok.
Végignéztem a sok gyereken, és megpillantottam köztük egy ismerős
barna fejet. Neee!!! Csak Chrissie ne jelentkezzen! - Tudtam, hogy
ikertestvérem nagyon jól kviddicsezik, főleg hajtóként szokott játszani,
ám ő - az én örömömre - nem tudta megcsinálni sem a kobra-bukást,
sem pedig a Vronszkij-műbukást.
- Öhm... Akkor kezdjük. - motyogta Harry mellettem.
Sorban megnéztünk a lelkesebbnél lelkesebb - ám ügyetlenebbnél
ügyetlenebb diákokat, majd végül nem volt más választás...
- Tudom, Amanda, hogy utálod őt, de sajnos messze ő a legjobb! -
mondta Ron.
- De Chrissie... Őt ne! Bárkit csak őt ne! - nyavajogtam.
- Sajnálom. - mondta Harry. - De muszály. - majd a többiekhez fordult: -
Szóval, megvan, hogy ki lesz az új terelőnk. Kimberly Iveen. - Itt nagy
ujjongás és tapsvihar ékelődött be Harry monológjába, majd folytata: -
A hajtónk pedig: Chirissie Brown!
- Király! - visított Chrissie.
- Az. - morogtam magamban, majd Harryhez fordultam: - Akárcsak
egyszer is megjegyzést tesz rám az edzések ideje alatt, kereshetsz
megint új hajtót, mert akkor kilépek a csapatból! - mondtam mérgesen.
- De Amanda, kérlek! Ez csak... játék! Megígérem, hogy egy szót se fog
mondani rólad. - esküdözött Harry.
- Rólam?! Na, még csak az kéne! Egyáltalán hozzám se szóljon, oké?
Nem hogy még rólam... - bosszankodtam.
- Megígérem.
- Oké. - majd rámosolyogtam. - Nincs kedved eljönni a tóhoz dumálni?-
kérdeztem tőle.
- Öh... De! - mondta felcsillanó szemmel.
- Remek. Megyek, átöltözöm, aztán majd találkozunk. -
mondtam boldogan.
- Oké.
Átöltöztem, majd felvittem a cuccaimat a szobába.
- Hová mész? -kérdezte Hermione.
- Harryvel találkozom a tónál. -mondtam bújkáló mosollyal.
- Az jó. -mondta a lány, miközben nekem dobott egy párnát. - Olyan
hülyék vagytok! Szeretitek egymást! És a múltkor kihallgattam Harryt
és Ront, amint rólad beszélnek.
- Igen? -csodálkoztam. -És mit mondtak?
- Hát, hogy te nagyon jó fej vagy, meg hogy szép. Ja, és hogy iszonyú
jól kviddicsezel. - mondta el Hermione egy szusszra.
- Aha. - motyogtam.
- Ron szószerint ez mondta, idézem: Baró a csaj, kár, hogy ott
hagytad. - mondta Hermione, majd nevetve elfordult. -Na, menj!
- Oké.
Elindultam lefelé a hosszú kőlépcsőn, amikor megpillantottam Dracot.
Most valahogy olyan más volt.
- Szia. - köszöntem.
A fiú megfordult, majd rám mosolygott. Megláttam a szemeiben ülő
könnycseppeket, amik most az arcán kereztezték egymást.
- Draco! Te sírtál. - állapítottam meg. - Mi a baj?
- Semmi. - mondta kedvesen. Megszeppenve álltam ott. Dracot még
soha nem láttam sírni, sőt, eddig azt hittem, hogy nem is képes
ilyesmire. Eddig egy öntelt, arrogáns Dracot ismertem, aki folyton
mindenkit a fölbe taposott, és lealázott. És most pedig egy síró, kedves,
és félénk Draco állt itt.
- Ne mondd már, ha nem lenne semmi, csak nem sírnál. - mondtam.
- Igaz. - adta be a derekát. - Hozzád indultam.
- Mi? Miért? - meglepődtem. Miért indult hozzám?
- Csak dumálni akartam.
- Öh... Most nem alkalmas, ne haragudj. - eszembe jutott, hogy már öt
perce a tóparton kéne lennem Harryvel.
- Oké. És este? Vagy máskor? - kérdezte.
- Talán holnap délután. Az jó?
- Aha. Na, megyek. Szia. - köszönt el.
- Szia. - mondtam, majd elindultam a tölgyfaajtó felé. Mikor leértem a
tópartra, Harry már várt.
- Szia. - köszöntem.
- Hello.
- Van kedved sétálni? - kérdeztem zavaromban.
- Aha. - mondta Harry rekedtes hangon. Valószínűleg ő is zavarban
lehetett.
- Kérdezhetek valamit? - mondta két perc múlva.
- Attól függ.
- Oké. Jársz Malfoyjal? -kérdezte élesen.
Eszembe jutott az a Draco aki most olyan más volt. Olyan furcsa volt.
Kedves...
- Nem tudom. - válaszoltam végül.
- Halálfaló.
- Mi? - értetlenkedtem.
- Halálfaló. Ő is, meg az apja is.
- Nem hiszem. - mondtam rekedt, ijedt hangon.
- Pedig igaz. - erősködött.
- Hagyjuk ezt, oké, Harry? Beszéljünk másról. - mondtam ingerülten, de
közben éreztem, hogy rettenetes, amit Harry mondott.
- Oké. Várod már a meccset?
- Persze. Remélem nyerünk.
- Én is.
Még fél órán keresztül a kviddicsről volt szó, majd hirtelen
besötétedett, és elkezdett zuhogni az eső. Harryvel beszaladtunk egy fa alá, majd leültünk a tövébe.

- Fázom. - mondtam, mire Harry levette a kabátját, és betakart vele. - Köszi. - Szívesen. - majd közel hajolt hozzám. Meg akart csókolni, de én elhajoltam. - Nézd, Harry. Mivel haverok vagyunk, ezt nem szabad.

- Szia. - mondtam a fiúnak. - Hát te mit keresel itt?