16. fejezet

Másnap reggel, amikor felébredtem, kinyitottam a szemem és szétnéztem a felkelő naptól vöröslő szobában. Hirtelen nem tudtam, hol vagyok. Egy kicsit megmoccantam, mire rögtön megéreztem egy erős kar érintését a derekamon.

Elmosolyodtam. Hát persze, Dracóék szobájában vagyok.

Lassan megfordultam, hogy ránézzek a fiúra. Ő még aludt, olyan békés volt az arca. Elmélázva nézegettem a vonásait: a szemöldökét, az orra vonalát, a fülét, a száját.  

Picit megmozdította a fejét, de nem ébredt fel, csak helyezkedett a párnán. Ezüstszőke hajából kijött a tegnapi zselé, tincsei játékosan omlottak a homlokába. Felemeltem a kezemet, hogy kisimítsam a szeméből a haját. De a mozdulat közepén kinyitotta a szemét.

- Jaj, ne haragudj, aludj csak tovább -suttogtam.

Megfogta a kezemet, amelyik felzavarta az álmából, a szájához emelte és megcsókolta.

Majd összekulcsolta a sajátjával és visszatette a párnára.

- Már nem vagyok álmos -közelebb húzódott hozzám és csókot lehelt az ajkaimra. -Olyan gyönyörű vagy!

Zavartan elmosolyodtam. El tudtam képzelni, hogyan is nézhetek ki. Kócosan, fáradtan, álmosan.

- Minden lánynak ezt mondod reggel? -ugrattam.

- Nem! Honnan veszed, hogy voltam lánnyal előtted?

- Úgy vettem észre, tudod mit csinálsz.

Elvörösödött. Kifejezetten jól állt neki egy kis szín.

- De nem számít -nyugtattam meg.

Visszafordultam a másik oldalamra. Ő közelebb bújt hozzám, szorosan átölelt és arcát a hajamba fúrta. Éreztem a leheletét a bőrömön.

Becsuktam a szemem. Milyen jó így. Jó lenne örökké így maradni.

Aztán csak elaludtunk újra.

Pár óra múlva hangos kopogtatásra ébredtünk.

- Draco! Azonnal nyisd ki az ajtót! Be akarunk menni!

Ijedten felültem az ágyban. Malfoy álmosan magára kanyarította a köntösét, majd ajtót nyitott. De csak annyira, hogy kidugja rajta az arcát.

- Mi az? Már aludni sem hagyják az embert??

- Engedj be! Át akarunk öltözni, mégsem mehetünk öltönyben reggelizni!

- Egyébként kit rejtegetsz itt?

A fiú válasz helyett ismét becsukta az ajtót. Meglepetten figyeltem az eseményeket. Úgy látszik, nagy tekintélye lehet társai körében, hogyha nem törik rá az ajtót.

Draco összeszedett pár ruhát a földről, majd hanyagul ajtót nyitott és feltehetőleg Crak és Monstro kezébe nyomta őket. Majd újra bezárta az ajtót.

Amikor ismét felém fordult, elvigyorodott.

- Hát, szebb ébresztőt is el tudtam volna képzelni!

Azzal közelebb lépett a baldachinos ágyhoz majd nekifutásból beleugrott. Nevetve ütögettem a fejét egy párnával. Védekezésül két kézzel rámvetődött és eldöntött. A párna kiesett a kezemből.

- Rendben, győztél - mondtam levegő után kapkodva.

- Szerintem, menjünk le reggelizni, farkaséhes vagyok.

- Jól van. De csak az estélyim van nálam, abban mégsem mehetek le a Nagyterembe. Felmegyek, átöltözök.

- Akkor várj egy kicsit. Még korán van, megnézem, hogy vannak-e a klubhelyiségben. 

Miután felöltözött, magamra hagyott a szobában.

Kikászálódtam az ágyból és elkezdtem keresni a ruhámat. Egy kicsit meggyűrődött, de nem lett különösebb baja. Nemsokára Draco is visszatért.

- Ha most rögtön indulunk, ki tudunk osonni. Még sokan alszanak.

- Kész vagyok.

Kézen fogott és hangtalanul kiléptünk a szobából, majd lementünk a csigalépcsőn. A klubhelyiségben egy teremtett lélek sem volt, ellenben mindenhol a bálról felhozott szendvicsek és üres vajsörös üvegek feküdtek..

Csendesen lépkedtünk a sötét alagsori folyosókon, majd végre kiértünk az előtérbe.

- Innen egyedül megyek -búcsúztam, és megsimítottam az arcát.

- Hamarosan találkozunk.

Felsiettem a griffendél toronyba, majd bemásztam a portrélyukon.

Még a mi tornyunk is üres volt. Fel akartam szaladni a lányok hálókörletébe, de ekkor ajtónyitódást hallottam. Gyorsan leültem egy fotelbe.

Fél perc múlva Harry baktatott le a lépcsőn a szemét dörzsölgetve. Amikor meglátott, meglepődött.

- Hermione! Mit csinálsz te itt?

- Jó reggelt!

- Szia...Miért van még mindig rajtad a báli ruhád?

- Ööö, hát, tudod, elaludtam a kanapén.

- Aha -úgy tűnt, elfogadta a magyarázatomat, mert nem firtatta tovább a témát. Leült mellém. - Te! Mi történt Ronnal? Egyedül jött vissza a Nagyterembe...

- Mondott neked valamit? -tudakoltam aggódva.

- Nem -rázta meg a fejét.

- Nem történt semmi. Csak nem éreztem jól magam, így elmentünk levegőzni a kertbe. Utána meg már nem volt kedvem visszamenni táncolni...

Ekkor újabb ajtónyikorgást hallottunk. Pár griffendéles társunk jött le a lépcsőn, és mentek reggelizni.

- Harry! Azt hiszem, most felmegyek átöltözni. A reggelin találkozunk, jó?

- Jól van, szia! -köszönt el.