3. fejezet

Mrs Weasley felmentette a gyerekeket a takarítás alól erre a napra, mondván, biztos sok megbeszélnivalójuk van. Így Harry, Ron, Ginny és Hermione az egész délelőttöt csevegéssel, meséléssel töltötték. Harry elújságolta hogy ő örökölte a házat, de barátai közel sem voltak annyira meglepődve, mint ő.

-         Őszintén szólva már gondoltam erre. Siriusnak nem volt más rokona, vagy legalábbis olyan rokona, akit ő is annak tekintett, így logikusnak tűnt hogy rád hagyja a dolgait. - magyarázta Hermione

-         Igen, ez igaz. - motyogta Harry elgondolkodva.

-         Tényleg, Harry, még nem is mondtad el, hogy sikerültek az RBF-jeid! - szólalt meg gyorsan Hermione, nem hagyva lehetőséget Harrynek az elkalandozáshoz. - Csak annyit írtál hogy tűrhetőek lettek.

-         Így van. 7 RBF-et szereztem.

-         Nekem is 7 lett! - kotyogott közbe Ron. - Hermionénak 10…

-         Tényleg? Gratulálok Hermione! Mind kitűnő lett?

-         Nem. - morogta Hermione. - Rúnatanból csak V-t kaptam. Miből buktál meg, Harry?

-         Mágiatörténetből és jóslástanból.

-         Én asztronómiából és jóslástanból. - vigyorgott Ron.

-         És a többi? Hogy sikerült? - kérdezte Ginny.

-         Bájitaltanból, legendás lények gondozásából, bűbájtanból, átváltoztatástanból és gyógynövénytanból V-t, asztronómiából E-t, és sötét varázslatok kivédéséból K-t kaptam. - sorolta Harry. - És te, Ron?

-         Mágiatörténetből és gyógynövénytanból E-t, sötét varázslatok kivédéséből K-t, bájitaltanból, legendás lények gondozásából, bűbájtanból és átváltoztatástanból pedig V-t.

-         Olyan jó nektek hogy már túl vagytok rajta… - sóhajtott Ginny.

-         Tényleg, neked ez lesz az RBF éved! - kiáltott fel Harry. - Sok szerencsét hozzá.

-         Kösz. - mormolta Ginny.

-         Akkor gondolom Harry, te is maradsz az auror-os tervednél. - állapította meg Hermione.

-         Igen, szeretnék. Valahogy majd csak bekönyörgöm magam Piton-hoz, a bájitaltan előkészítőre. - vonta meg a vállát Harry. - Bár legszívesebben soha többet nem látnám azt a sötét képét.

-         Harry, Piton a mi oldalunkon áll. - figyelmeztette szelíden Hermione.

-         Nem érdekel, hogy melyik oldalon áll! - mordult fel Harry ingerülten. - Egy rosszindulatú kígyó, nem tudom, miért véded mindig.

-         Én is szeretnék aurornak menni. - szólalt meg gyorsan Ron. - És azt hallottam, Pitonnál is elég a V az előkészítőhöz.

-         Nekem tavaly McGalagony azt mondta, nála K a belépő. - mesélte most már higgadtabban Harry. - Hermione, te már tudod merre mész tovább?

-         Hát… Én is gondolkozom az aurori pályán. De még nem döntöttem.

-         Az szuper lenne. A Roxfort után is együtt tanulhatnánk tovább. - jegyezte meg Harry.

-         Én is erre gondoltam. - mosolygott Hermione.

Ebéd után varázsló sakk partit rendeztek, és tovább beszélgettek. Harrynek alapjában véve jó kedve volt, csak az volt a gond, hogy a ház Siriust juttatta eszébe. Elgondolkozott rajta, milyen borzalmas élete is volt keresztapjának. Gyerekkorában el kellett viselnie a szüleit, akikkel kölcsönösen utálták egymást. Később, mikor elszökött a családi fészekből, nagyon fiatalon egyedül kellett megállnia a helyét. Aztán 12 évig kénytelen volt az Azkabanban raboskodni, ráadásul hiába szabadult ki, rab maradt ebben a házban, amit mindig is gyűlölt. És még Piton is itt volt, hogy lehetőleg akár hányszor találkoznak az orra alá dörgölje, milyen felesleges és használhatatlan a Rend szempontjából. Magányos és keserű élete volt… Még mielőtt boldog lehetett volna, meghalt. „És az én hibámból…” - gondolta Harry. Tudta, hogy ez nem teljesen fedi a valóságot, de már késő volt, elmerült az önsajnálat mély, sötét vermében. Siriushoz tényleg ragaszkodott… egy kicsit olyan volt, mintha az apja lett volna. Rá mindig számíthatott. És most elvesztette… ráadásul valamiképpen ő is felelős a haláláért… Ha belegondolt hogy nem látja többé, összeszorult a gyomra és gombócot érzett a torkában.

-         Lemegyek, iszom egy pohár vizet. - állt fel hirtelen. - Hozzak valakinek még?

-         Én kérek. - szólalt meg Ginny.

Harry csak bólintott, és már ment is kifelé. A konyhában előkeresett két poharat, majd vizet csorgatott a csapból. Egy idő után, mikor már úgy gondolta nem húzhatja tovább a dolgot, visszaindult a poharakkal a kezében. Az ajtó előtt azonban megtorpant. A saját nevét hallotta.

-         Talán majd a Roxfortban rendbe jön. - hallotta Hermione hangját. - Úgy sajnálom, hogy nem tudunk segíteni rajta… De ezt neki kell feldolgoznia.

-         Talán ha nem kéne ebben a házban kuksolnia, könnyebben menne neki. - morogta Ron. - Dumbledore túlságosan meg van győződve róla, hogy tudja, mi jó az embereknek, pedig már tavaly kiderült, hogy ő sem tévedhetetlen.

Harryben felbuzgott a barátja iránti szeretet. Ron mellette áll…

-         De Ron! - hallotta most Ginny szemrehányó hangját. - Hogy mondhatsz ilyeneket róla?

-         Ron, Harrynek nem véletlenül kellett idejönnie. Dursleyéknál már nem biztonságos.

-         De nyugodtan küldhette volna őt máshova is. Nem kellett volna pont ide.

-         Biztosan megvolt rá az oka. - mondta Hermione.

-         Persze… egész biztos. Az eszetekbe sem jut, hogy Dumbledore is csak ember? Lehet, hogy egyszerűen csak nem volt ideje vagy kedve azon gondolkozni, mi a legjobb Harrynek.

Harry most gondolta úgy, hogy eleget hallott. Ennyit sem kellett volna. Halkan visszaosont a lépcsőig, és lehetőleg jó hangos léptekkel végigtrappolt a folyosón.

-         Hol jártál ilyen sokáig? - kérdezte Hermione.

-         Lent. - volt a rövid válasz, majd miután átnyújtotta Ginnynek a vizet, újra belemerült a Ronnal folytatott sakkjátszmába, jelezvén, hogy nem kíván további felvilágosítással szolgálni.

*

A Grimmauld téren gyorsan telt a nyár további része. Harrynek sokat javult a kedélyállapota, bár néha, mikor egyedül maradt egy kis időre és elmerengett a múlton, hatalmába kerítette a magányosság érzése. A napjaik általában takarítással teltek, de azért jól szórakoztak. Érdekes volt az élet ezekben a napokban a főhadiszálláson, sok új rendtag fordult meg a házban, és a gyerekek első kézből hallhatták a legújabb híreket. Ezen kívül Harryék összebarátkoztak Mila Agrampalával, aki szintén gyakran tartózkodott a főhadiszálláson. Sokat mesélt a fiúknak az aurorképzőről, és mindig jó kedve volt, ezért szerették a társaságát.

Egy szorgos takarítást követő délelőttön aztán megérkeztek a levelek a Roxfortból. A levél két lapot tartalmazott, az egyik értesítés a szeptember elseji iskolakezdésről, a másik a tankönyvek listájáról. Harry egy kicsit csalódottan tette le a levelet. Nem mintha nagyon számított volna rá, de  azért reménykedett benne hogy talál még egy papírt, ami arról értesíti hogy újra kviddicsezhet. Erről ugyanis még semmit sem tudott, bár Ron, Hermione és Ginny felváltva győzködték, hogy ez nem is kérdés.

Másnap ellátogattak az Abszol útra, hogy megvásárolják a szükséges dolgokat.

- Rendben. Most 11 óra van, délután 3-kor találkozunk itt! És ne késsetek! - harsogta Mrs. Weasley.

A három jó barát együtt indult útnak.

- Hova menjünk először? - kérdezte Hermione.

-         Anya jó sok időt adott. Mi lenne ha benéznénk egy cukrászdába?  Utána még bőven lesz időnk megvenni mindent. - szólalt meg Ron.

-          Előbb intézzük el, ami szükséges utána szórakozhatunk. – vágta rá Hermione.

-         Én amondó vagyok, hogy a könyveket vegyük meg utoljára, hogy ne kelljen sokat cipekedni. -  javasolta Harry.

-         Rendben. Akkor először menjünk és vegyünk egy-két írószerszámot, pergament, meg ilyesmit. - zárta le a témát Hermione.

Miután a papírboltban végeztek, elmentek a könyvekért.

Harry és Ron már rég végeztek, de Hermione még válogatott, így a két fiú úgy döntött, kint várja meg. Ron azonnal odatapadt a seprűbolt kirakatához, Harry viszont tanácstalanul ácsorgott az utcán, amikor hirtelen egy ismerős hang szólította meg.

- Potter, micsoda meglepetés. Hogy telt a nyarad? Csak nem Weasley-ék nyomortanyáján mulattál?

Harry megfordulva Malfoy gúnyosan vigyorgó képével találta szemben magát.

-         Apád hogy van, Malfoy?

-         Fogd be a szád Potter. Miatta még megfizetsz, meglátod!

-         Talán még nem heverte volna ki az Azkabant? Pedig akkor a gazdája nem sok hasznát fogja venni.

-         Ne beszélj úgy az apámról, mintha valami mocskos házimanó lenne!

-         Igazad van, ez túl nagy sértés a házimanókra nézve.

Harry elégedetten nyugtázta hogy Malfoy arca még a szokásosnál is sápadtabbá vált a dühtől.

- Hiába vagy magaddal olyan nagyra, Potter. Ne hidd, hogy csak mert Dumbledore kis kedvence vagy nem érhet bajod. Ugyan arra a sorsra fogsz jutni, mint az a béna Black.

Harry érezte hogy eluralkodik rajta az indulat.

-         Ne merd még egyszer kiejteni a nevét, értetted?

-         Hoppá, csak nem érzékeny pontra tapintottam? Ja, persze, az a balek a keresztapád volt, nemde? Komolyan, szinte sajnállak, hogy ilyen pancser családba születtél… Minden rokonod elhullik szépen lassan. Először az apád meg az a sárvérű anyád, most meg a keresztapád… Ez már nem lehet véletlen. Én a helyedben letagadnám a származásomat.

Harry csak nagyon nehezen tudta fegyelmezni magát, hogy ne kezdje el ott helyben püfölni Malfoyt.

- Tudod az én rokonaim nem szöktek meg, mint a gyáva apád!

Azzal hátat fordított Malfoynak, és Ron után indult.

- Pont te beszélsz gyávaságról? Még vitatkozni sem mersz kiállni…

Harry azonban nem fordult meg. Helyette magában Malfoyra ragasztotta az általa ismert  leggusztustalanabb jelzőket, és szidta önmagát, hogy volt olyan idióta leállni vitatkozni vele.

- Nézd Harry ezt a gyönyörűséget! Nem rég adták ki! Jobb még a Tűzvillámnál is! 10 másodperc alatt 300-ra képes felgyorsulni… Ezt nem hiszem el! Forgatag a neve… - Ron ámulattal vegyes tisztelettel bámulta a seprűt. Harry viszont nem szólt egy szót sem. Most már rettenően megbánta, hogy nem verte szét Malfoy képét.

„Hogy képzeli az a kis görény!” - füstölgött magában. - „Azt hiszi körülötte forog a világ, hogy csak mert gazdag, aranyvérű, és az apja Voldemort bizalmas embere, bármit megtehet. Csak merjen még egy szót szólni Siriusról vagy a szüleimről, azonnal úgy fog kinézni, mintha egy raj gurkóval találkozott volna. Nem fogom többet fegyelmezni magam. Vele szemben nem. ” - fogadkozott.

Végül Hermione is befejezte a könyvvásárlást, és a 3 jó barát beült egy cukrászdába. Szóba került Fred és George üzlete is.

-         Tényleg, elmehetnénk megnézni… Ti még nem is láttátok. - fordult barátaihoz Ron.

-         Részemről rendben. - szólt Hermione.

-         Oké, úgyis kíváncsi vagyok már rá. - egyezett bele Harry.

Az üzlet címtábláján kacskaringós betűkkel ez állt: WW avagy Weasley VarázsVicc.

Belépve Harry már látta miért olyan elfoglaltak az ikrek. A bolt tele volt emberekkel, nem egy roxfortos társukkal találkoztak. A polcokon érdekesebbnél érdekesebb szerkezetek, gyanús bájitalok és érdekes alakú illetve formájú tabletták voltak. Mikor George megpillantotta Harryt, elrikkantotta magát.

- Nahát kit látnak szemeim! - és lelkesen mindenféle új találmányt kezdett el mutogatni nekik. 

Mire kiszabadultak az üzletből, gazdagabbak lettek néhány Orrvérzés Ostyával pár magától író tollal, kisebbfajta rakétákkal, amik különböző sértő megjegyzéseket visítottak, néhány durranós galacsinnal, és egy rakás csalipálcával. Egy darabig még sétáltak, aztán visszaindultak a megbeszélt találkozóhelyre, onnan pedig a Grimmauld térre.