Kiengedtek a gyengélkedőről. Szabályszerűen futottam.

- Jaj, Amanda! - borult a nyakamba Hermione.- De jó téged itt látni!

Mivel délután volt, megírtam még az elmaradt házikat, és lementem Harryvel kettesben a tópartra.

- Annyira jó, hogy újra itt ülhatek veled... - mondta Harry.

- Az. Nagyon jó. Tudod, egy valamit azért sajnálok. Hermione és Ron kapcsolatát. Vajon miért mentek szét?

- Mikor még a gyengélkedőn voltál, iszonyúan sokat veszekedtek. Ron mindig piszkálta Hermionét a tanulási mániéja miatt, Hermione pedig Ron fejéhez vágta, hogy inkább ül és néz ki a fejéből, mint hogy tanuljon. Habár nem akartam mondani, de Ron már régóta mondta, hogy vannak szebb csajok is itt, mint Hermione, de azt hittem, hogy másra gondol, vagy csak bosszant... Nem tudom.

Felsóhajtottam.

Másnap reggel Parvati keltett fel.

- Amanda! Amanda! McGalagony keres! Hé, Amanda!

- Mi van?

- Keres McGalagony!!!

- Megyek... - felvettem a hálóköntösöm, és lecaplattam a lépcsőn. - Igen, tanárnő?

- Jöjjön velem, kérem.

Azzal kikísért a Griffendél-toronyból. Felvezetett egy hosszú lépcsősoros, majd megállt egy kőszobor előtt.

- Cserfes Csiga! - mondta McGalagony.

- Hová megyünk?

- Az igazgató úrhoz.

- Én nem csináltam semmit! - mondtam megrémülve.

- Tudom! Jaj, ne ijedjen már meg! Teljesen más ügyben akar magával beszélni az igazgató.

Beléptünk a hatalmas, képekkel teli, zsúfolt helyiségbe. Minden fénylett, a tárgyak többsége aranyból volt.

- Miss Brown, üdvözlöm. - mondta kedvesen Dumbledore.

- Kér egy csésze teát? - kérdezte McGalagony, majd rámutatott a székre.

- Oh, nem, köszönöm.- leültem. Elképzelni sem tudtam, hogy mit akar az igazgató.

- No, Miss Brown, mint értesültem róla, már jobban van. Örülök.

- Köszönöm.

- Tudja, kedves Amanda, milyen nehéz elküldeni mostanság egy levelet? A baglyokat elfogják a halálfalók. Még a barátaimnak sem tudok elküldeni egy levelet sem. Ám, most nem erről volna szó.

Kérdőn néztem az igazgatóra. Ezzel vajon mit akar mondani?

- A kérésem a következő lenne... - majd felállt a székből Dumbledore. - Van egy levél, amelyet magam vinnék el, ha nem volna rám szükség itt. - az itt közben a padlóra mutatott. - Messze földre kéne elvinni, egy nagyon nagy mágusnak. HisCristopher de Marlo -nak. Fontos híreket kell közölnöm vele, de nem csak egy levél lenne ebben a küldeményben, hanem egy nagyon fontos dolog is. Ebből a dologból összesen négy van. Két-két pár. De a másikról nem tudunk, hogy hol van. Arra is van gyanúnk, hogy az iskolában... És ez a tárgy - ha mondhatom így - veszélyes valakire.

- Kire igazgató úr? - csúszott ki a kérdés a számon.

- Harry Potterre.

A szívem egyre jobban vert. Harryre? Nem... Az lehetetlen...

- És igazgató úr... hogyan kéne kézbesítenem?

- Nos, McGalagony professzor még régebben úgy informált engem, hogy ön, Miss Brown, animágus.

- Igen.

- Nagyszerű. Természetesen Kíséretet kap az útján, és velem akármikor tud majd kummunikálni, ha valami baj lenne. Holnap reggel jöjjön el hatkor az irodémba. Csak a barátai tudhatják, hogy hol van. Csak ők!

- Értettem.

- Remek. Nos, holnap megkapja az úrirányt is. - magyarázta kedvesen Dumbledore, majd kitessékel az ajtón.

Visszamentem a klubbhelységbe. A barátaim már mind ott ültek, és kérdőn meredtek rám.

- Na, mit akart a professzor?

- Felvitt Dumbleore-hoz. És, hát... Gyertek inkább, elmesélem. - majd félrehívtam őket. - Szóval, ezt eddig ezt senki nem tudhatta, mert tilos volt elmondanom... Ja, kivéve Hermionet, mert ő megátott. Szóval, én animágus vagyok.

A többiek szája tátva maradt. Majd elmeséltem nekik, hogy mire kért Dumbledore.

- Ez nem jó ötlet. - bosszankodott Harry. - És ha... és ha... - de befejezni a mondatot már nem bírta.

- Bajod esik? - segítette ki Hermione. - Lemaradsz a vizsgákról, meg minden. Ráadásul már így is majdnem két hetet múlasztottál a baleseted miatt! Mikor indulnál?

- Holnap.

- MIKOR? Már holnap?

- Igen, de ne ordíts! Jól van. De ezt az egészet Harry miatt csinálom.

- Miért? - kérdezte hirtelen Harry.

- Mert Dumledore azt mondta, hogy van valami itt az iskolában, ami veszélyes rád... Nagyon veszélyes.

Másnap reggel elbúcsúztam a többiektől, és Harry adott nekem egy tükröt, amiben ha kimondom a nevét, megjlenek én az övében, ő az enyémben...

Felmentem az igazgató irodájába... Ott már várt négy ember... Az egyik Dumledore, a másik McGalagony, a másik kettő ismeretlen.

- Jó reggel, Miss Brown. - mondta egy mézes-másaz hang... Felismertem a férfi arcát.

- Oh, Mr Caramel!

A harmadik személy pedig bemutatkozott...

- A nevem Tonks. Én fogom magát kísérni az útján.

- Rendben... - mondta Dumledore. Adott egy térképet, és átadta a csomagot, majd elbúcsúzott...

- Viszlát!!!

Átalakultam, majd elindultunk Tonkssal.