2. fejezet
2004.11.07. 10:56
2. fejezet
- Mr Weasley! - kiáltott fel Harry.
- Csend legyen fiam! - reccsent rá Mordon hangja.
- Bocsánat - suttogott most már Harry is. - Miért ilyenkor jöttek?
- Reméltük hogy így nem lesz vita a rokonaiddal - mosolygott rá Lupin. – Az lenne a legjobb, ha írnál nekik egy levelet, hogy a barátaidnál leszel, és a jövő nyáron találkoztok legközelebb.
- Talán nem fogják nagyon bánni. - tette hozzá Mr. Weasley.
- Nem hinném.- vigyorgott Harry. - Akkor megyek csomagolni.
- Azzal ne fáradj, majd én elintézem. - szólt közbe sietősen Mr. Weasley - Te csak írd meg a levelet!
- Rendben. - válaszolt Harry és Mr. Weasley-vel a nyomában elindult a szobája felé.
- Mr. Weasley - szólalt meg Harry miközben papír után kutatott - Miért kell ilyen hirtelen elmennem innen?
- Majd később mindent megtudsz, de most inkább siess. – hangzott a válasz. – Már nem sok időnk maradt.
- És mivel megyünk? Seprűvel?
- Nem, dehogy. - mosolygott a varázsló. - Zsupszkulccsal.
Mire Mr. Weasley egy-két gyors pálcamozdulattal összerámolta Harry holmijait, elkészült a levél is. Az előszobában Mordon és Lupin már türelmetlenül várták őket.
- Potter, tudtommal használtál már zsupszkulcsot. – azzal Rémszem egy toll formájú szerkezetet vett elő. - A csomagjaidat majd mi utánad visszük.
- Harry, háromra fog meg a zsupszkulcsot. Rendben? Egy, kettő… és… most! Három!
Harry megfogta a szerkezetet, hirtelen rántást érzett majd a következő pillanatban már a Grimmauld téri ház előszobájában találta magát.
- Harry! - kiáltott fel Hermione, majd a fiú nyakába vetette magát. - Úgy örülök hogy itt vagy!
- Kis Drágám! - és Harry már Mrs. Weasley karjaiban találta magát. – De régen láttalak! Jaj, milyen sovány vagy és úgy nézel ki, mint aki hetek óta nem aludt. Ennél most valamit? - látva azonban Harry hárító kézmozdulatát, tovább beszélt - Majd én rendbe hozlak egy kicsit. Most azonban az lesz a legjobb, ha elmentek lefeküdni. Hajnali 3 óra van… Induljatok fel szépen, és tegyétek el magatokat holnapra.
- Harry! Jó, hogy megjöttél! Gyere, menjünk az emeletre. - és Ron már húzta is maga után.
Olyan gyorsan történt minden, és Harry egy perc múlva már a fenti szobájukban találta magát Ronnal, az ágyon ülve, miközben a fiú folyamatosan beszélt. Harry azonban nem tudott odafigyelni rá. Jól esett neki hogy ilyen lelkesen fogadták, és jó érzés volt újra a barátai között lenni. Ugyanakkor miközben feljött a lépcsőn, és végigment a folyóson, összeszorult a gyomra. Sirius hányszor tehette meg ezt az utat tavaly, miközben magányosan kuksolt ebben a házban... A keresztapja járt az eszében miközben Hermione és Ginny (akin meglehetősen látszott hogy álmából keltették fel) berontottak a szobába. Ginny is lelkesen üdvözölte Harryt, majd izgatott és jókedvű társalgás kezdődött. Harry azonban nem tudott benne szívvel lélekkel részt venni. Fél füllel hallotta, ahogy Ron és Hermione egymás szavába vágva magyarázza, hogy mennyit kellett takarítaniuk ebben a házban, és mennyi új Rendtag fordult meg itt. Majd Ginny elkezdett mesélni az ikrek üzletéről, ami úgy tűnt, igencsak jól megy, Ron pedig elmesélte, hogy Percy is megtért, és hazaköltözött. Mindenki nagyon örült hogy ő ott van, de Harry csak nézte őket, és úgy tett mintha figyelne. Néha bólogatott, vagy ha olyan rész jött, fintorogva csóválta a fejét. De a lelke messze járt, és valójában meg se szólalt az egész beszélgetés alatt. Mikor Ron a Percy történet végére ért, egy kis csend állt be. Mindenki arra várt, hogy Harry is mondjon valamit, de neki elsőre fel sem tűnt. Aztán Hermione óvatosan megszólította.
- Öhm... Harry! Hol jársz?
- Tessék? Ja, semmi, itt vagyok.- mondta zavartan - Bocs, csak egy kicsit elkalandoztam. Tök jó hogy Percy visszaköltözött. Mikor is?
- Szinte nyár elején azonnal... Amúgy már mondtam. Minden oké?
- Aha, persze, csak fáradt vagyok egy kicsit. Azon tűnődtem, hogy hol lehet Sipor.
Barátai összenéztek, de csak egy aggódó pillantás erejéig. Aztán Hermione szólalt meg.
- Nem tudom. Mikor mi jöttünk már nem volt itt.
- Ti mikor jöttetek?
- Harry! Már mondtuk... - Hermione hangja szemrehányó, de szelíd volt.
- Jól van na, koncolj fel, csak mert nem figyeltem egy pillanatra! - válaszolt Harry ingerülten. Miért nem hagyják már békén? Elég sokat fecsegtek már így is... Gondolhatnának rá hogy az éjszaka közepén van, aki aludni szokott...
- Nem kell mindjárt felkapni a vizet! - válaszolt Ron gyorsan. Hermione azonban nem hagyta magát.
- Harry, nem arról van szó, hogy egy pillanatra elkalandoztál. Figyeltelek. Te egész este valahol másutt jártál. Mi a baj?
- Nincs semmi baj, csak fáradt vagyok. Ennyi. Ezt lehetetlen felfogni? - vetette oda Harry egy kicsit gorombán.
- Szó sincs róla. - vágta rá Hermione hidegen, azzal faképnél hagyta a fiúkat.
- Öö, asszem én is megyek. Jó éjszakát! - azzal Ginny is felpattant és barátnője után sietett.
Harry már bánta, hogy olyan durva volt, és megsértette Hermionét. Ron csak nagyon tétován szólalt meg.
- Akkor talán le kéne feküdnünk...
- Izé, Ron… figyelj… szóval… nem akartam. Bocs. – nyögte ki végül.
- Semmi gond, gondoltuk hogy nem leszel túl lelkes ettől a helytől.
Harry csak egy barátságos pillantást vetett Ronra, majd lefeküdtek.
Másnap reggel Harrynek az volt az első dolga, hogy odament Hermionéhoz bocsánatot kérni. A lány barátságosan reagált.
- Semmi baj Harry, de ha nem akarsz ránk figyelni, nyugodtan szólj, és nem untatunk feleslegesen.
- Nem erről van szó... Nagyon örülök hogy veletek lehetek. Csak... furcsa volt visszajönni ebbe a házba.
- Gondoltam hogy ez a baj. - válaszolt a lány együttérzően. - De légy szíves ne ránk legyél mérges e miatt.
- Egyébként te nem tudod hogy, miért kellett idejönnöm?
- Gondolom, azért mert kezd nagyon feszültté válni a helyzet, és Dumbledore jobbnak látta, ha szem előtt vagy. Tudod, most hogy a nyár elején bezárt halálfalók újra kiszabadultak...
- Tessék? - vágott közbe elképedve Harry - Hogyhogy?
- Harry, neked nem jár a Próféta? - nézett rá rosszallóan Hermione.
- Nem. Lemondtam. Nem volt kedvem olvasni.
Ez igaz is volt. A nyár eleje óta Harry a varázsvilággal kapcsolatban összesen két tevékenységet végzett: egyrészt néha levelet írt barátainak, másrészt néha elővette a tankönyveit és azokat olvasgatta.
- Az történt, hogy az eddig ott maradt dementorok is elmentek az Azkabanból, így Lucius Malfoy és a többiek újra szabadok. Ezen kívül az óriások közül néhányan lejöttek a hegyekből, csatlakoztak Voldemorthoz és mostanában a koboldok is mozgolódnak: állítólag a halálfalók olyan ígéreteket tettek nekik a jogaikkal kapcsolatban, amiket mi évszázadok óta megtagadtunk tőlük. Ugyanakkor visszakoznak, mert közülük is sokakat megöltek régen. De már nem sokára döntenek, és ha a döntésük számunkra kedvezőtlen lenne, az nagy érvágást jelentene a Rendnek. Szóval most Dumbledorék sokat foglalkoznak velük, és nagyon igyekszenek meggyőzni őket. - számolt be tömören Hermione az elmúlt hónapok eseményeiről.
- Gyerekek, reggeli! - hallatszott Mrs Weasley hangja.
Mikor Harry belépett a konyhába meglepően tapasztalta milyen sokan vannak. Ott volt már Ginny és Ron, Mr. és Mrs. Weasley, Lupin, Percy, Tonks, Mordon és rajtuk kívül még két ismeretlen nő, akiket Nyva és Mila Agrampla néven mutattak be Harrynek.
- Nyva és Mila testvérek, ezen kívül, új és hasznos tagjai a Rendnek. Mila nemrég fejezte be az aurorképzőt, Nyva pedig a Varázslényfelügyelei főosztályon dolgozik a minisztériumban. - magyarázta Lupin.
- Szia Harry, örülünk hogy megismerhetünk. - szólalt meg mindkettejük nevében Nyva, miközben Mila barátságosan mosolygott.
- Öhm, jó reggelt… - köszönt Harry bizonytalanul. – Én is örülök.
Miután mindannyian helyet foglaltak az asztalnál, Harry Ronnal kezdett el beszélgetni.
- Az ikrek hol vannak ilyenkor? És mi van Billel és Charlieval?
- Fred és George nem jöttek éjszaka haza, asszem valamin kísérleteznek, és nagyon elfoglaltak. Egész nyáron alig láttuk őket, az üzlet elveszi az idejüket. Bill pedig korán bement a minisztériumba, valami elintéznivalója volt. Charlie külföldön van, csak két hétre jött haza nyáron.
- Tényleg és Percy most hol dolgozik a Minisztériumban?
- Miután Kingsley Shakelbolt lett a miniszter, maradhatott a helyén, merthogy mostmár mindketten Rendtagok.
- Gondolom Shakelbolt azóta nem nagyon jár ide…
- Egy-kétszer láttuk őt Hermionéval, de úgy tudom, hogy csak a fontosabb gyűlésekre jön el. Sok a dolga mostanában…
- Örülök hogy ő lett a miniszter. Biztos jól végzi a munkáját.
- Igen, abból amit hallottam, azt hiszem Dumbledore meg van vele elégedve.
- Dumbledore gyakran jön ide?
- Épp ellenkezőleg - kapcsolódott bele a beszélgetésbe Ginny is - csak nagyon ritkán látjuk. Össz-vissz kábé kétszer találkoztunk vele.
A reggeli befejeztével mindenki elindult a saját dolgára. Ron, Hermione és Ginny az emeletre akartak menni Harryvel beszélgetni, amikor Lupin megállította őket egy pillanatra. - Harry, kérlek maradj itt egy kicsit. Valamiről szeretnék beszélni veled. - Öhm, rendben. Majd utánatok megyek.- mondta barátai felé fordulva. Lupin kényelmesen helyet foglalt, és a tanácstalanul álldogáló Harryre szegezte a tekintetét. - Nos, rövid leszek, és egyszerű: ez a ház a tied
- Tessék? - kérdezett vissza Harry, és arcára kiült a döbbenet.
- Sirius a végrendeletében rád hagyta a házat és azzal együtt minden vagyonát is, mivel nem volt már más élő rokona. Most te rendelkezel itt mindennel, ha úgy döntesz a Rend főhadiszállását is áthelyezzük máshova, bár Dumbledore professzor bízott benne, hogy erre nem lesz szükség. Harry egy percig meg sem tudott szólalni. Nem tudta, örül - e a hírnek vagy sem, az egyetlen érzés, ami betolakodott a lelkébe a döbbenet volt. Aztán amikor felfogta, hogy Lupin mire vár, nagy nehezen kinyögte:
- Öö, szóval, szerintem nem kell… mármint, nem lesz rá szükség, hogy áthelyezzék máshova.
- Értem. - mosolygott Lupin. - Majd értesítem Dumbledore-t. - Aztán az arca elkomorodott. – Harry, jól érzed magad? Ugye tudod, hogy ha valami gond van, hozzám és innen még jó pár emberhez bátran fordulhatsz.
- Igen, tudom, és köszönöm. Minden rendben.
- Jól van. Akkor én most megyek is. Örülök, hogy láttalak.
- Viszontlátásra. - köszönt Harry majd barátai után ballagott.
|