5. fejezet

-          Sosem fogom ezt megtanulni… - kesergett Ron az bűbájtan óra után. - Miért kezdünk ilyen nehéz anyaggal? Egyáltalán miért tanulunk máris? Ez volt az első óra… Egy csomóan még azt sem tudják hogy akarnak e járni…

Ron, hagyd már abba! - kiáltott rá Hermione ingerülten. - Én örülök, hogy megtanuljuk hogyan kell zsupszkulcsot készíteni. Nagyon hasznos

-          És éppen olyan nehéz is. - sóhajtott Ron.

-          Ha nem veszed a fáradtságot, hogy néha megerőltesd magad egy kicsit, fogalmam sincs, hogyan akarsz auror lenni. Ehhez a pályához aztán tényleg rengeteget kell tanulni.

-          Kíváncsi vagyok milyen lesz Newall órája. - szólt közbe fennhangon Harry.

Ha hagy minket varázsolni, akkor már nyertünk vele. - válaszolta Hermione rövid gondolkozás után. - Viszont annak egyáltalán nem örülök, hogy Piton fogja tanítani a sötét varázslatok kivédését.

- Hermione, az ég áldjon meg! – nyögött fel Ron.- Szerinted van olyan ember ebben az iskolában, aki örül neki??

Ron, mond neked az a szó valamit, hogy MARDEKÁR?

-          Aljas, csaló, görény banda, azzal a tetű Malfoyjal az élen. Meg persze… - kezdett lelkes asszociációba a fiú.

-          Igen, és ez az egész aljas, csaló banda ujjong a boldogságtól hogy Piton tanítja majd a sötét varázslatok kivédését… Malfoyjal az élen.

-          Jó, de rajtuk kívül senki más. Ők meg nem számítanak.

Harry úgy döntött, feladja. Bosszantotta, hogy Ron és Hermione egyfolytában veszekednek, de valahol azért szórakoztató is volt. Minden apróságon egymásnak estek, és nevetséges érvekkel próbálták meggyőzni a másikat. Ilyenkor Hermione is úgy viselkedett mint egy gyerek, sokszor csak azért mondott valamit, hogy övé legyen az utolsó szó, ne pedig Roné. Mivel Ron is hasonló taktikát folytatott, meglehetősen nehezen értek véget a vitáik. Persze egyikük sem haragudott a másikra soha igazán.

Időközben megérkeztek a nagyterembe és hozzáláttak az ebédhez. Mialatt barátai újabb véget nem érő vitába kezdtek, Harry körülnézett a teremben, és megakadt a szeme valakin. Egy szőke, megítélése szerint meglehetősen csinos lányon. A nagyterem ajtajában ácsorgott, és elmélyülten beszélgetett a barátnőjével. Harry még sosem látta sem őt, sem a másikat, így azt sem tudta, hogy milyen házhoz tartoznak. Végül a tömeg magával sodorta őket, és eltűntek a szemei elől.

- Üdvözlöm önöket! - kezdte Newall professzor az óráját. - Mint már Dumbledore professzor is említette, elég jól értek a bájitalokhoz, ezért is vagyok most itt. Örülök, hogy taníthatom magukat. Remélem, hogy hatékonyan fogunk tudni együtt dolgozni. Mondok magamról pár szót, csak hogy tudják, kivel van dolguk. Miután végeztem az iskolában külföldre mentem, Olaszországba. Hosszú ideig éltem ott. Remek egy hely… Napsütés, tészták, tenger… szép nők… - itt pajkos pillantást vetett az osztály fiú tagjaira, majd folytatta. - Nos, igen. Aztán megházasodtam, elvettem egy szende ábrázatú olasz szépséget, akiről utólag kiderült, hogy egy házisárkánynak is elmehetne… Többek között ezért is örültem annyira, hogy itt taníthatok az iskolában, jó messze e bájos hölgytől. No, azért ne gondolják, hogy nem szeretem. Jól megvagyunk mi. Immár 35 éve. Én keresek: ő elkölti; ő parancsol: én teljesítek… de ez a férfiak sorsa. Jól jegyezzék meg uraim. Ezt csak azért meséltem el, hogy tudják miért magukon fogom kiélni az elfojtott uralkodási vágyamat. Kérem, vegyenek engem komolyan.

Lássuk csak miről beszéljek még…Az osztályozási módszereimről. Minden hónapban írunk majd egy dolgozatot, hogy megtudjam, mennyire figyelnek rám. Hogy egyenlő esélyekkel induljanak, előlegben mindenkinek egyest írtam be a dolgozataira. Ha a munkájuk arról tesz majd tanúbizonyságot, hogy ennél többet érdemelnek, átjavítom a jegyet. Aki azonban, bármilyen oknál fogva nincs jelen egy dolgozatnál, nincs lehetősége rá, hogy később írja meg. Annak a munkája egyest érdemel. Szóval bármilyen halaszthatatlan sürgős dolguk akad abban az időpontban, amikor a számonkérés zajlik, halasszák el. Ha betegek az sem érdekel. Ha épp akkor szándékoznak elhalálozni, tegyék át későbbre. Nálam nincs kifogás. Természetesen ezek mellé jönnek még a házi feladatokra kapott jegyeik is, ezek alapján fogom majd értékelni a munkájukat az év végén.

Nos… úgy vélem minden fontosat közöltem magukkal. Akkor el is kezdhetnénk a tanagyagot. Ó, nem, majdnem elfelejtettem. Az igazgató úr a lelkemre kötötte, hogy mondjam el az előkészítő feltételeit. Nos… feltétel a lelkes hozzáállás, a tanár mélységes tisztelete, és egy minimum E-vel jutalmazott RBF vizsga bájitaltanból. Az első előkészítő holnap délután lesz, szeretettel várok mindenkit.

Akkor most hozzákezdhetünk a komolyabb dolgokhoz. A gyógyító főzetekről fogunk tanulni.

-          Ez a pasas tiszta lökött… - vonta le a következtetést Ron az órák után, miközben Hagrid kunyhója felé ballagtak legendás lények gondozására.

-          Tényleg elég bohókás. - jegyezte meg Harry.

-          A hugraburgosoknak tetszett… - mondta Hermione.

-          Persze, mert a hugraburgosok is pont olyan ütődöttek mint ő. - vágta rá Ron, mire Hermione rosszalló pillantást vetett rá.

-          Kíváncsi lennék hogy tényleg rokona e Lupinnak… - tűnődött Harry.- Külsőre elég hasonlóak de a természetük… hát elég eltérő.

-          Én arra lennék kíváncsi, hogy jutott eszébe Dumbledore-nak őt alkalmazni…

-          Dumbledore szereti a különös embereket. Ő maga is elég különös…

-          Szerintem azért nem lesz rossz. Ahogy eddig látom, tényleg sokat tud.

-          Te csak azért véded, mert tanár, Hermione!

-          Nem, azért védem, mert nem akarok kétszer ötven perc alapján beskatulyázni valakit. Dumbledore biztos nem hozta volna az iskolába, ha nem lenne meggyőződve róla, hogy rendes ember. 

-          Nem is arról van szó, hogy rendes-e vagy sem. - csóválta a fejét Harry

-          Szerintem várjuk még egy kicsit. Ennyi idő alatt nem lehet megismerni valakit. Egyéni a stílusa, az biztos. De attól, hogy szokatlan, nem feltétlenül lökött is.

-          Szia Hagrid! - köszönt kórusban a két fiú és Hermione.

-          Sziasztok gyerekek! Rég láttalak titeket. Jól telt a nyár?

-          Fogjuk rá. Te mit csináltál?

-          Hát…sok mindent. - tért ki a válasz elől Hagrid.- Sokat foglalkoztam Gróppal is. Képzeljétek, már egész sokat beszél. Egészen szelíd lett. Gondoltam is rá, hogy bemutatom őt az osztálynak, de Dumbledore szerint még korai.

-          Ó, hát… ez remek Hagrid. Majd biztos Dumbledore professzor is megengedi, hogy megmutasd nekünk. - hebegte Hermione, de közben sütött róla, hogy legszívesebben soha többé a közelébe se menne az óriásnak. - És mit fogsz nekünk idén tanítani?

-          Csupa érdekes dolgot. - mosolygott a vadőr. - Szerintem élvezni fogjátok. De most az első órán csak ismétlünk egy kicsit. Még nem vagyok egészen készen, azért.

Mikor befutott a csoport többi tagja is, Hagrid megtartotta az órát. Általában mindenkinek tetszett, és Harryék külön örültek neki, hogy úgy tűnt, Malfoyék nem akarnak legendás lények gondozását tanulni a továbbiakban. Sőt, a mardekárból összesen hárman voltak jelen. Mivel se jóslástanra, se számmisztika vagy legendás lények gondozása előkészítőre nem akart járni egyikük sem, a délutánjuk szabad maradt. Hermione unszolására megírták a mágiatörténet házit, de arra, hogy a bájitaltant is összehozzák, még a lány sem volt képes rávenni őket. A szabadon maradt idejüket sakkozással és beszélgetéssel töltötték. Este vacsoránál Harry végigfürkészte az összes asztalt, hátha meglátja valahol azt a szőke hajú lányt, aki reggel úgy megtetszett neki, de sehol sem találta.

Másnap reggel átváltoztatástannal kezdtek. McGalagony elmondta, hogy ebben az évben az emberi transzformációkkal fognak foglalkozni, azonban az ifjúság legnagyobb bánatára az első órán még nem tanultak semmi gyakorlatot, csak elméletet. Ennek az lett a következménye, hogy a duplaóra végére Harry úgy érezte, menten leszakad a keze a rengeteg körmöléstől. Ráadásul McGalagony sem volt tekintettel arra, hogy ez még csak az első óra, és jó adag házi feladattal is sújtotta a lelombozódott diáksereget. A három jó barát ez után szorongó szívvel indult el Piton órájára. Mint utóbb kiderült nem is ok nélkül. Piton, annak ellenére, hogy megkapta a már régóta áhított sötét varázslatok kivédése tantárgyat, egy cseppet sem lett kedvesebb. Viszont mostmár nem volt olyan könnyű kifognia Harryn. A sötét varázslatok kivédését szerette, és értett is hozzá, így általában sikerült megfelelnie Piton hozzá intézett fogas kérdéseire. Mikor a tanár látta, hogy Harrytől nem fog tudni pontot levonni, Nevillet kezdte el gyötörni, aminek az lett a vége, hogy a Griffendél öt perc alatt tizenöt pontot veszített. A duplaóra végén, amikor megszólalt a csengő, Harry igyekezett minél gyorsabban kijutni a teremből, azonban Piton feltartóztatta.

-          Potter! Maga itt marad. - amikor látta, hogy Ron és Hermione is megtorpannak azonnal rájuk szólt. -  Ne ácsorogjanak ott. Tűnés innen.

Így Harry egyedül maradt a teremben Pitonnal. A lehető legmesszebb állt meg a tanártól és várakozóan de gyűlölködve meredt rá.

-          Az igazgató úr arra kért, hogy ez évben is oktassam magát okklumenciára. Mivel nem volt más választásom, kénytelen voltam elvállalni. Holnap kilenckor várom itt. Elmehet.

Harry úgy érezte megfordult vele a világ. Hogy teheti ezt vele Dumbledore? Hiszen már tavaly is láthatta, hogy ez nem működik.

-          Mit akar? - mordult rá Piton fél perc múlva, amikor Harry még mindig dermedten állt a szobában. - Mondtam, hogy elmehet.

-           Nem akarok okklumenciát tanulni a tanár úrtól. - mondta Harry nem éppen udvarias hangnemben, miután összeszedte magát.

Piton fagyosan nézett rá, de a szája mosolyt formázott.

-          Potter, ez itt nem kívánságműsor. Senki nem kérdezte, hogy akar e vagy sem. Ez utasítás volt, nem kérés.

-           Nem fogok a tanár úrtól okklumenciát tanulni. - válaszolta Harry ridegen, de immár határozottabb hangnemben. Elhatározta, hogy most nem hagyja magát. Most nem fog úgy ugrálni, ahogy más fütyül.

Pitonnak mostmár a szája sem mosolygott.

-          Amíg ebben az iskolában óhajt tanulni, addig azt teszi, amit az igazgató úr kíván. Megértette? Takarodjon innen most azonnal! Holnap kilenckor várom. Ne késsen. - mondta nem kis ingerültséggel a hangjában.

-           Nem mondhatják meg, hogy mit tanuljak és mit ne. - makacskodott Harry.

-          EBBŐL ELÉG LEGYEN! - Piton már kiabált. - Mit képzelsz te magadról?? Egy elkényeztetett taknyos kölyök vagy! Ami tavaly történt nem volt elég!? Oda vezetett, hogy egy lusta, hanyag kis mitugrász vagy! Több embert is életveszélybe sodortál! Azt gondolod, hogy neked mindent szabad amiatt az átkozott jóslat miatt? Hát nagyon tévedsz fiacskám! Eltakaródsz innen most rögtön, holnap pedig kilenckor rohansz ide okklumencia órára! Térden állva kéne megköszönnöd, hogy a tavaly történtek után még hajlandó vagyok ilyen áldozatot hozni. Tünés innen!

Harry úgy érezte menten felrobban az elfojtott haragtól és gyűlölettől de elindult az ajtó felé. Mielőtt azonban még kiment volna, dühtől remegő hangon visszaszólt a tajtékzó tanárnak.

-          Nem fogok jönni. - aztán sietős léptekkel elindult a park felé. Olyan dühös volt, hogy még az étvágya is elment. Mit képzel magáról Piton?? Milyen jogon ítéli meg őt? Egy szemét halálfaló, egész biztos emberek százainak a haláláért felelős, és még ő papol neki? Dumbledore pedig… Tavaly ő is beismerte, hogy nem volt jó ötlet, hogy Pitontól tanulja az okklumenciát, erre most… Szóval ha ide akar járni, akkor Dumbledore mondja meg, hogy mit, mikor, hogyan, csináljon? Akkor inkább nem akar ide járni. Mi a fenét képzelnek ezek? Ő nem egy tárgy, amivel azt csinálhatnak amit akarnak. “Ha nem akarják, hogy az iskolába járjak, nekem úgy is jó! Elmegyek innen jó messzire, és győzzék le Voldemortot ők maguk!” Harry levágta magát egy fa tövébe a tónál és elkezdett kavicsokat hajigálni a vízbe.

-          Látom nincs túl jó kedved. - szólalt meg egy gunyoros hang valahol a közelében. Harry úgy ugrott fel, mint akibe áramot vezettek. Gyorsan körbenézett, de nem látott sehol senkit. A hang hirtelen felnevetett, és valaki lehuppant mellé a fáról. Amikor Harry ránézett, rájött, hogy ez az a szőke lány. Közelről is nagyon csinos volt. Smaragdzöld szemei voltak és hosszú, egyenes, szőke haja. Vékony volt és magas, majdnem akkora, mint Harry. Az arca egy kicsit sápadt volt, és gúnyosan nézett Harryre.

-          Miért nem ebédelsz? - kérdezte.

Harry annyira megdöbbent, hogy először nem tudott megszólalni. Valószínűleg nagyon bután nézhetett, mert a lány újra felnevetett. Végül sikerült kinyögnie a választ.

-          Nem vagyok éhes.

A lány furcsa pillantást vetett rá.

-          Miért vagy ideges?

Harryt bosszantotta a lány nyers közvetlensége, ezért ingerülten csak ennyit mondott.

-          Semmi közöd hozzá.

-          Lehet. De azért válaszolhatsz.

Harry erre már nem tudott mit mondani. Csak most nézett a lány talárjára, ahol megpillantotta a mardekár címerét.

-          Te mardekáros vagy. - szaladt ki a száján.

-          Hatalmas felfedezés. Büszke lehetsz magadra.

-          Mit akarsz?

-          Én?? Te jöttél ide később. Vagy úgy gondolod, hogy azért ültem a fán, mert téged vártalak?

Harry megint nem tudott mit mondani. A lány hangjából leplezetlen gúny áradt, de nem ellenszenvvel nézett a fiúra. Inkább olyan gúnyos-pajkosan.

- Nem vagy te egy kicsit elszállva magadtól? - ütötte tovább a vasat.

Mikor látta, hogy Harry nem tud mit válaszolni gúnyosan mosolyogva hátat fordított, és elindult a kastély felé. Harry miért, miért nem, de nem akarta, hogy a lány úgy gondolja, beképzelt.

-          Várj! - kiáltott utána, hirtelen elhatározásból.

-          Most mi van? - fordult meg a lány.

-          Nem vagyok beképzelt. Csak nincs jó kedvem.

A lány hitetlenkedő arcot vágott, aztán elmosolyodott. Harry kihasználta a kínálkozó alkalmat és hozzá szegezte a kérdést.

-          Mi a neved? Én…

-          Tudom ki vagy. Mindenki tudja. - mondta olyan hangsúllyal, amitől Harry elvörösödött. - Dorin Woolder a nevem.

-          És… melyik évfolyamba jársz?

-          Az ötödikbe.

-          Aha… Te miért nem ebédelsz?

-          Nem volt kedvem a nagyterembe menni. Gondoltam inkább kérek a házimanóktól ebédet.

-          Elkísérlek. Úgyis rég jártam már arra. - vágta rá Harry gondolkodás nélkül, elnyerve ezzel Dorin elismerő pillantását, aki láthatóan nem feltételezte róla, hogy valaha járt már a konyhában.

-          És miért voltál ideges? -ismételte meg a lány újból a kérdést.

-          Piton miatt. Gyűlölöm azt az embert.

-          Hallottam, hogy nem vagytok jóban.- mosolygott Dorin. - Én szeretem.

Ezzel kisebbfajta vita vette kezdetét a fiatalok között Pitonról, aztán a téma átterelődött a többi tanárra, az iskolára, a házakra, és a kviddicsre. Harry meglepve tapasztalta, hogy milyen jól elbeszélgetnek, annak ellenére, hogy alig akadt téma, amiben egyezett volna a véleményük. Miután megjárták a konyhát, újra visszamentek a tópartra, a manóktól kapott szendvicseket majszolgatva. Harrynek először furcsa volt Dorin stílusa, de aztán megszokta, sőt valahogy vonzónak találta. A lány mindenben határozottan állást foglalt, nyíltan kimondta a véleményét, önérzetesen ki is állt mellette, és semmitől nem jött zavarba. Harry észre sem vette az idő múlását, így amikor az órájára nézett, döbbenten állapította meg, hogy az ebédszünetnek már jócskán vége, és ők több mint másfél órája társalognak. Szerencsére Harryék órarendjében az ebéd utáni órák rúnatan és mugliismeret voltak, amik közül ő egyikre sem akart járni, így a fiú következő órája, a gyógynövénytan, csak négykor kezdődött.

-          Dorin, neked nem lett volna órád?

-          De, lett volna. Mostmár viszont úgyis mindegy, nem? - kérdezte a lány meglepő könnyedséggel.

-          Nem akarom, hogy miattam büntessenek meg.

-          Ugyan már! - nevetett Dorin. - Mágiatörténetem van, Binns pedig azt se venné észre, ha a fél osztály nem jelenne meg.

-          De le fogsz maradni…

-          Nem jobban mintha ott lennék. Vagy te talán szorgalmasan jegyzeteled minden szavát annak az unalmas kísértetnek?

Harry elgondolkozva belátta, hogy Dorinnak teljes mértékben igaza van. Hiszen senki soha nem figyel mágiatörténeten, Hermionét kivéve, neki mégsem jutott eszébe, hogy csak úgy kihagyja.

-          Nem.

-          Akkor meg?

Miután Harry nem tudott semmi értelmes választ kinyögni, és csak vállat vont, Dorin folytatta.

-          Figyelj, nincs kedved este hat körül idejönni?

-          De van. Illetve nincs… vagyis, dehogynem, csak akkor bájitaltan előkészítőm van.

-          És? - kérdezte Dorin élesen.

-          És… és… onnan nem lóghatok.

-          Miért nem?

-          Auror akarok lenni, ahhoz pedig kell a bájitaltan is. Muszáj komolyan venne.

-          Jaj, hagyd ezt, ne is folytasd. - szakította félbe Dorin. - Rendben, hagyjuk. Menj csak okos kisfiú, és tanulj rendesen, nehogy rossz jegyet kapj.

Azzal hátat fordított Harrynek és elindult vissza a kastélyba.

-          Dorin, ne csináld már. - Szólt utána Harry. - Mi lenne ha hétkor találkoznánk?

A lány ezúttal azonban válaszra sem méltatta.