4. fejezet

Az utolsó egy hét nagyon gyorsan eltelt, és Harry anélkül, hogy érzékelte volna az idő múlását, máris a búcsúvacsorán ült. Mrs. Weasley kitett magáért: az asztalon ínycsiklandozó ételek sokasága tolongott. Ezen az estén a szokásosnál jóval többen voltak jelen, ott volt Lupin, Charlie kivételével az egész Weasley família, Tonks, az Agrampala testvérek, és Strugis Podmore is. Mindenki nagyon jól szórakozott, remek volt a hangulat.

Tonks és Mila felváltva mesélték a mulatságosabbnál mulatságosabb kalandjaikat az aurorképzőről a fiúknak, akikben egyre jobban megérett az elhatározás, hogy ez az, amit csinálni szeretnének. Hermione Nyvával társalgott, Ginny Bill hajával babrált, az ikrek Podmore-nak kínálták a portékájukat, miután kiderítették hogy van két gyermeke, Lupin, Mr. Weasley és Mrs. Weasley pedig valami komoly témáról beszélgethettek, az arckifejezésükből ítélve. Végül, miután az óra már jóval éjfél után járt, Mrs. Weasley ágyba parancsolta a gyerekeket.

Harry éjszaka nyugtalanul aludt. Hajnalban arra ébredt, hogy sajog a sebhelye. Nem emlékezett rá pontosan, hogy mit álmodott, de mintha valami könyvről lett volna szó. ”Biztos mert Hermione az utolsó héten másról se tudott beszélni, csak arról, hogy ismételnünk kéne. Mintha nem lett volna elég a házikat megírni!” - füstölgött magában Harry. Végül elmúlt a fejfájása is, ő pedig visszaaludt. Nem akart különösebben nagy jelentősséget tulajdonítani a dolognak, hiszen tudta, most hogy Voldemort visszatért és aktívan szervezkedik, ez nem számít újdonságnak. Reggelre már el is felejtette az egészet. Végül szerencsésen sikerült befutniuk az állomásra 2 perccel a vonat indulása előtt, így miután kiszabadultak Mrs. Weasley öleléséből, még éppen sikerült felugrálniuk a vonatra. - Pompás. - morogta Harry, miután barátai kezébe nyomták csomagjaikat, és meghagyták neki hogy foglaljon számukra is helyet, majd elrohantak a prefektusi gyűlésre. Harry elkezdett a folyósón egyensúlyozni Ginnyvel az oldalán, aki hajlandó volt Csámpás abajgatását magára vállalni. 

- Harry! Harry! - hallotta valahonnan, mire a mellettük lévő kupé ajtaja kicsapódott, Harry pedig a kilátást eltakaró csomaghegyek miatt kicsit későn észlelte a veszélyt, így egyenesen nekiment. Egy másodperc múlva már a földön feküdt, és a szétszóródott csomagok közt meglátta Nevillet, aki feléje bukdácsolt, közben folyamatosan ismételgetve, hogy "Bocsánat, bocsánat.", amit azonban elnyomott Hedvig és Pulipinty méltatlankodó huhogása és Ginny kacagása.

- Ne haragudj, nem akartam.- mentegetőzött a fiú még mindig, miután felrángatta földre került barátját. - De láttam, hogy fülkét kerestek. Ebben még van szabad hely.- Azzal betessékelte őket.

- Kösz Neville, az életünket mentetted meg. - könnyebbült meg Harry.

- Ó, tényleg nincs mit. És bocsi. Hogy telt a nyaratok?

- Semmi különös nem történt. Te mit csináltál?

- Képzeld, a nagyival elutaztunk Franciaországba. Amikor elmondta, azt hittem csak ugrat. - ezzel kezdetét vette egy hosszú, ám cseppet sem érdekes történt Neville szünidejéről. Harry először megpróbált odafigyelni, ám egy idő után belátta, hogy ez több mint lehetetlen, így jobb híján elkezdett nézelődni, és megakadt a szeme Ginnyn. A lány úgy tűnt érdeklődve hallgatja Neville történetét, legalábbis amikor kellett megdöbbent, vagy éppen nevetett, esetleg bosszúsan csóválta a fejét. Harry el se tudta képzelni mi érdekeset talál Neville beszámolójában, de mindenesetre örült hogy legalább egyikőjük figyel a fiúra.

"Fura - gondolta Harry - eddig fel se tűnt hogy Ginny mennyire megnőtt az utóbbi időben. Egész csinos lett."

Egy idő elteltével befutott Ron és Hermione is, így aztán ötösben már viszonylag gyorsan eltelt az út további része.

A nagyterembe lépve a három jó barát első dolga az volt hogy a tanári asztal felé pillantson. Mindannyiukat izgatta már, hogy ki lesz az új sötét varázslatok kivédése tanár.  Az asztalon végignézve mindössze egyetlen ismeretlen arcot láttak, egy magas, sápadt, deresedő hajú férfit.

-         Ő lenne az új SVK tanár? - elégedetlenkedett Ron.

-         Nagyon úgy tűnik. - válaszolt Harry.

-         Talán valami nem tetszik? - kérdezte Hermione miközben szúrós pillantást vetett Ronra.

-         Nem, dehogy. - visszakozott Ron. - Csak… szóval nem tűnik valami… öhm… erősnek.

Hermione már éppen elkezdte volna Ron kioktatását, de Harry közbevágott.

-         Nem emlékeztet valakire titeket ez az ember?

-         Kire gondolsz?

-         Lupin professzorra? - kérdezte Hermione bizonytalanul.

-         Igen! - vágta rá Harry. - Ugye?

-         Most hogy így mondod… tényleg. Csak öregebb.

-         Lehet hogy rokonok. - tippelt Harry.

-         Majd meglátjuk. Mindenesetre üljünk le. Remélem gyors lesz a beosztási ceremónia. Meg tudnák enni egy egész…

-         Jól van Ron, ezt már ismerjük. - vágott közbe Hermione.

A beosztási ceremónia végeztével azonnal elkezdődött a lakoma. Amikor már mindenki pukkadásig ette magát, Dumbledore szólásra emelkedett.

- Üdvözöllek titeket itt a Roxfortban újra, illetve először. Örülünk, hogy ez évben is ilyen sok tanulni vágyó kis elsőst köszönthetünk soraink között. Ami az idősebbeket illeti; remélhetőleg nyáron szerencsésen sikerült kitörölnötök emlékezetetekből az utolsó emlékfoszlányt is, ami a múlt évi tanórákról ragadt benn. De még ne örüljetek, tanáraitok kitartó emberek, így ez évben újabb kísérletet tesznek rá, hogy okos és művelt boszorkányokat illetve varázslókat faragjanak belőletek. E nemes cél érdekében érkezett iskolánkba Brian Newall professzor, aki a bájitaltant hívatott megtanítani nektek.

A nagyterem egy emberként hördült fel.

-         Bájitaltant mondott?

-         Mi lesz Pitonnal?

-         Mi ez az egész?

Ilyen hangok hallatszottak mindenhonnan, míg Dumbledore meg nem köszörülte a torkát, jelezvén hogy folytatni kívánja.

- Nos igen. Piton professzor úgy döntött, átruházza e nemes feladatot Newall professzorra, aki országos szinten elismert tudós, és roppant jól ért a különböző bájitalokhoz. De ne ijedjetek meg, Piton professzor azért nem hagy el minket. - Dumbledore arcán gyanús mosoly suhant át. - Ezentúl ő fogja tanítani nektek a sötét varázslatok kivédését.

A teremben még az előzőnél is nagyobb hangzavar támadt, és mindenki egymás szavába vágva beszélt.

-         Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel Harry mellett kétségbeesetten Ron. - Miért?

-         Piton mint sötét varázslatok kivédése tanár? El se tudom képzelni. - motyogta Hermione.

-         Már régóta szerette volna megkapni ezt az állást. - mondta Harry. - Ezek szerint Dumbledore most beadta a derekát.

-         De ez… Miért?

Miután Dumbledore még beszámolt a szokásos dolgokról, mindenki a klubhelysége fel vette a irányt. Ron még mindig a bejelentés miatti sokk hatása alatt volt, és folyamatosan azt ismételgette hogy „Miért? De hát miért?”, Harrynek viszont azon járt az esze, hogy így valószínűleg be tud majd kerülni az előkészítő csoportba bájitaltanból. Hermione nem szólt egy szót sem, sőt úgy tűnt, nem is jár az esze semmin. Meglehetősen szórakozott volt, és csak akkor döbbent rá, hogy neki kellett volna elkérnie a jelszót McGalagonytól, miután már negyed órája álltak a portré előtt, és mindenki hangosan szidta a prefektusokat.

Harry éjszaka megint nyugtalanul aludt, és megint valamilyen könyvvel álmodott, de mikor felébredt nem emlékezett rá igazán.

Másnap reggel McGalagony kiosztotta az órarendeket.

-         Mindenkinek kötelező felvennie minimum hét fajta tantárgyat. Mint látják kettő ebből már adva van, sötét varázslatok kivédésére és mágiatörténetre a vizsgaeredményeitől függetlenül mindenkinek kötelező járnia.

-         Mágiatörténetre, de hát miért? - sápítozott Parvati Patil.

-         Azért Miss Patil, mert minden művelt boszorkánynak kötelessége ismerni a világa múltját. Ezen kívül kötelező járnia mindenkinek legalább két fajta előkészítő órára is. Hangsúlyozom, ez a minimum, ajánlott azonban minden olyan tárgyból kihasználni ezt a lehetőséget, ami a továbbtanulásukhoz szükséges. Elvárom mindenkitől, hogy még ezen a héten döntse el, milyen órákat szeretne hallgatni, és legkésőbb szombat délután adják le a listát személyesen nekem. Addig tanácsolom hogy minden órára üljenek be ami szóba jöhet mint esetleges lehetőség, így könnyebb lesz majd meghozni a döntést.

A tanárnő ez után egy biccentéssel jelezte hogy befejezte mondandóját, majd elviharzott. Ron elkezdte tanulmányozni az órarendet.

-         Ma mágiatörténettel kezünk, aztán dupla bűbájtan következik, majd ebédszünet. Délután dulpa bájitaltan, aztán legendás lények gondozása, jóslástan, végül öttől hétig előkészítők. Kettő egybe esik, számmisztika vagy legendás lények gondozása.

-         Én egyikre se akarok menni. - felelte Harry.

-         De Hermione tuti hogy fog valamelyikre.

-         Tévedsz. - szólt méltóságteljesen a lány. - Úgy döntöttem auror leszek, így én is azokra az előkészítőkre fogok járni mint ti.

-         Nahát, ez remek Hermione! - lelkendezett Harry.

-         Az bizony. - helyeselt Ron.- Legalább lesz kiről lemásolnunk a házikat!

Hermione lesújtó pillantással nézett a fiúra.

-         Arról ne is álmodj. Ti tudjátok már, hogy melyik hét tantárgyat választjátok?

-         Hát… Van ugye a sötét varázslatok kivédése és a mágiatörténet. Plussz az aurori pályához szükséges még a bájitaltan, a bűbájtan és az átváltoztatástan. Gondolom Hagrid miatt legendás lények gondozására is fogunk menni… a hetediket még nem tudom. - válaszolt Harry.

-         Mi lenne ha gyógynövénytanra mennénk? - kérdezte Hermione?

-         Ne már… abból 3 óra van egy héten, és még tanulni is sokat kell.

-         Tudod Ron, lehet hogy neked ez újdonság, de az emberek többsége azért jár iskolába, hogy tanuljon. - válaszolta Hermione csípősen. - Egyébként nem sok választási lehetőség van. Gondolom jóslástanra nem akartok járni a vizsgán nyújtott meglehetősen szánalmas teljesítményetek után, rúnatanra, mugliismeretre és számmisztikára nem járhattok, mivel eddig nem tanultatok, így marad az asztronómia és a gyógynövénytan.

-         Akkor asztronómia. - vágta rá Ron. - Abból csak kettő van egy héten.

-         Csakhogy ha jól emlékszem te abból nem mentél át. - Hermione lesajnáló pillantást vetett Ronra. - Így marad a gyógynövénytan.

-         Akkor ez megbeszéltük. - zárta le a témát Harry. - Sötét varázslatok kivédésére, bűbájtanra, bájitaltanra, átváltoztatástanra, mágiatörténetre, legendás lények gondozására és gyógynövénytanra fogunk járni rendesen. Előkészítőre pedig marad a bűbájtan, a bájitaltan, a sötét varázslatok kivédése és az átváltoztatástan. Így rendben?

-         Ebbe bele fogunk rokkanni. - morogta Ron.

-         Lehet, hogy én még rúnatanra és számmisztikára is fogok járni. - tűnődött hangosan Hermione. Ron erre más nem is válaszolt, csak hangosan nyögött egyet.

-         Minek? - kérdezte Harry.

-         Szeretem őket. Meg gondolkoztam a medikusi pályán is, ott pedig plusszpontnak számít a rúnatan. Szóval ha meggondolnám magam, még mindig tudnék változtatni.

-         De ahhoz nem kéne gyógynövénytanból is előkészítőre járnod? - érdeklődött Harry.

-         Igazából kéne. De szerintem ha rátanulnék még egy kicsit, akkor lennék azon a szinten. - húzta ki magát Hermione büszkén.

Ron inkább nem kommentálta a dolgot, helyette csak egy fájdalmas fintorral jelezte a véleményét.

- Mindjárt kezdődik a mágiatörténet! - kiáltott fel hirtelen Hermione. - Gyertek siessünk.

Azzal gyorsan felkapkodták a cuccaikat, és kirohantak a nagyteremből.