Az új lány (8. fejezet)

Korizás a tavon

Álmodtam... Biztos csak álmodtam... - mondogattam magamban mikor felkeltem.

Egy szép, napsütéses vasárnap volt. Felvettem a hálóköntösöm, és elindultam lefelé a lépcsőn, amikor Hermione hirtelen így szólt:

- Jaj, Amanda, úgy aggódtam... Ugye semmi bajod? És ugye nem haragszol rám?

- Nem. - mondtam és a lány nyakába borultam. - Valamit el kell mesélnem. Azzal emondtam mindent a szoborról, és persze a csókról. - Attól félek, hogy csak álmodtam.

- Nem, szerintem nem álmodtad. Amúgy Harry nagyon aggódott érted. Azt mondta, hogy ha valami bajod esik, az csak az ő hibája. Sokáig keresett, de hiába. Amúgy hol volt az a szobor?

- Nem tudom. Valahol az alagsorban. Kábé három emelettel a pince alatt. És mi az a Sajaknedin?

- Nem tudom. Szerintem latinul van. Vagy párszaszóul. Harry párszaszájú.

Lesett az állam... Harry párszaszájú...

- És... Még mi volt a szoborra írva?

- Pontosan nem emlékszem... De várj! Leírtam valhova.

Elővettem egy papírt, amire az éjjel leírtam a mondatot. Felolvastam, majd odadtam a papírt Hermionenek.

- De ez a papír üres!!! - mondta a lány.

- MI?

- Nézd! - ránéztem a papírra, de én láttam rajta a mondatot.

- Én nem látom... - mondta Hermione. - Gyere, ezt meg kell mutatnunk Harryéknek is.

Hermione is felvette a hálóköntösét, majd elindultunk lefelé. A fiúk már ott ültek a fotelekben. Hermione köszönni akart nekik, de én befogtam a száját, és visszarántottam.

- Mi van? - kérdezte suttogva.

- Hallgasd.

Harry és Ron rólunk beszéltek.

- Igen... Azt hiszem.

- Tudod, neked könnyű. Amanda tényleg nagyon szép lány. Nekem pedig...

- Neked pedig Hermione tetszik... Hát igen. Nehéz este, Ron, mert lehet, ő nem viszonozza. Szerintem kérdezd meg, hogy elmegy-e veled a bálba, és ott majd beszélsz vele.

- És ha azt mondja: Jaj, Ron, ne nézz már hülyének! Nekem nem egy ilyen kis vörös pondró kell.- utánozta Ron Hermione hangját- elég hitelesen...

- Szerintem próbáld meg. Végülis, aki mer, az nyer!

- Jó. Majd délután. Elhívom korizni.

- Hé, az az én ötletem volt! - mondta viccesen Harry. - Én akartam elhívni Amandát. Meg akarom... Meg akarom kérdezni, hogy... Járna-e velem.

Nyeltem egy nagyot. Úr isten. Ekkor rámnézett Hermione, és mindketten elvörösödtünk.

- Menjünk.- mondtam.

És elindultunk lefele a lépcsőn. Direkt nagyokat dobbantottam a papucsommal, hogy meghallják.

- Jó reggelt! - mondtam álmosan.

- Nektek is.

- Nincs kedvetek délután eljönni korizni a tóra? - kérdezte Harry.

- DE! - válaszoltam kicsit hamarabb.

- Jó, végülis rendben. - adta be a derekár Hermione is. Kicsit vörös lett a füle... - De akkor én délelőtt tanulok. És szerintem ti is tegyétek azt.

- Jó, Hermione. Végülis már csak ez a hét, és utána szünet. - felete Ron.

- Igen. Tényleg, Ron kivel mész a bálba? - kérdzetem (Tudom, elég gonosz voltam...)

- Öhmm... Még nem tudom.

-Ja, aham. 

Ezután elmentünk reggelizni. Harry ült le mellém, és mindig megkérdzete , hogy nem adhat- e oda valamit.

- Kéred a lekvárt? - kérdezte századszor.

- Nem, köszönöm. Ha szükségem lesz valamire, akkor majd szólok.

- Bocs.

A délelőtt tanulással telt el a könyvtárban, mikor eszembe jutott a szobor. Elmeséltem a többieknek is, majd Hermione átadta a papírt.

- Én nem látom, de Amanda igen. És ti?

- Én se!- mondta Ron.

- Én igen. Én azt is tudom, hogy mit jelent. Párszaszóul van.

- Szóval csak ti ketten látjátok. És mi van ráírva?

- Rubinkő. A rubikövet csak igaz szerelmével teheti be Voldemort végzete.

- Voltemort végzete? - mondtam... Csodálkoztam, hogy ki mertem mondtani a nevet.

- Azaz te, Harry, és az igaz szerelmed. - magyarázta Hermione.

- Az király. Csak az a ciki, hogy nem tudjuk, hogy milyen rubinról van szó.

- Én tudom. - mondtam, miután megértettem mindent. - Van nekem két ikergyűrűm, amiben két rubinkő van.

- Az lesz az!

Nem mondtam el a többieknek, hogy honnan van a gyűrű, mert akkor kiderülne minden Malfoyról és rólam.

Ebéd után fogtuk a korcsolyáinkat, és lementünk a tóhoz.

Harry, Hermione és én elég ügyesek voltunk, ám Ron még Jégvarázslat segítségével is alig bírt a jégen maradni, de a végén egész ügyes volt...

Öt órakor Hermione és Ron bementek a kastélyba, ám én és Harry még maradtunk.

- Amanda, beszélhetek veled?

- Pesze! - mondtam. Sejtettem, hogy mi következik most.

- Szóval... Tegnap este történt valami.

- Igen... Erről én is akrtam mondani valamit...

- Szóval... Szeretném megkérdezni, hogy... járnál velem?

- Öh... - tudtam, hogy ez lesz a kérdés, ám mégis nagyon meglepődtem. - Igen. - mondtam végül.

Harry pedig magához húzott és megcsókolt.