4. fejezet A 9 és 3/4 vágány és a Roxfort expressz
2004.08.19. 12:27
4. fejezet A 9 és 3/4 vágány és a Roxfort expressz
Vészesen közeledett a tanév, de én mégsem akartam menni. Eközben Harry jól mulatott Hagriddal az utólsó napjukon. Apám jött be az ajtón. - Készülödj Melissa, holnap kezdődik a suli. - Nem akarok menni! - felnéztem apámra aki meglátta szememen a könycseppeket! Sajnos... - Mi a baj kicsim? - Semmi, csak nem akarok menni a Roxfortba! - De miért, nekem elmondhatod? Tudod mint eddig mindent! Azt, hogy szerelmes vagy Harry Potterbe... - ahogy kimondta a nevét kitört belőlem a sírás, így apám rájött, hogy miért itatom az egereket. - Mi történt Harry és veled, hisz olyan boldog voltál, hogy megismerted! Vagy nem? - Igen apa, de elszúrtam... - így kénytelen voltam elmesélni neki a dolgot! - És akkor futottam, hogy ne érjen utól, aztán csatlakoztam hozzátok miközben úgy tettem mintha mi sem történ volna. - Szóval így történt?! - apám arcán mosoly terült szét és csak annyit mondott - Tudod, kicsim, szerintem meg kellet volna várnod mit mond. - De apa... - Semmi, de. Figyelj anyád ugyanezt eljátszotta velem is. - itt mosolyogni kezdett - És én sem értem útol őt futásban, pedig jól esett amikor megcsókolt. Így írtam neki egy levelet, hogy szeretném ha járna velem... és látod most itt vagyunk! - Hogy én milyen hülye vagyok! - Nem, holnap keresd meg és beszélj vele. Rendben? - De félek, mi lesz, ha azt mondja: bocsi de elég hülyén viselkedtél! Akkor elsüllyedek szégyenemben! - De legalább megpróbáltad! - Rendben! De most pakolnom kell apa! - apa megölelt és rám kacsintott, jól esett, hogy van egy apukám akivel mindent megbeszélhetek! - Szeretlek! -kiálltottam utána. - Dettó! - mondta. Így neki álltam pakolni. Reggel remegő lábakkal ültem a kocsiba, de apának ismét sikerült megnyugtatnia. Mikor beértünk a King's Crossra megpillantottam Harryt és apám bátorító szavai már semmit nem segítettek, úgy remegtem mint a nyárfalevél és egy szó sem jött ki a torkomon. Igyekeztem kerülni, de Ő nem, egyszercsak elindult felénk. Egyre jobban dobogott a szívem, de valaki megszólította: - Szia! Ronald Weasley vagyok! Nem jössz a vágányra? - De! - válaszolta kissé morcosan Harry. - Ezt megúsztad! - szólt halkan apa. - Igen! Beértünk a 9 és 3/4-ik vágányhoz. Elbúcsúztam mindenkitől és 10 óra 55 perckor felszálltam a vonatra. Mentem-mentem, de sehol nem találtam üres fülkét, végül mégis - micsoda szerencse - gondoltam. - Szia Melissa! - a hang irányába fordultam. - Szia Draco! - Szabad ez a fülke? - gondolkodásba kezdtem, vajon ideengedjem, akkor elkerülöm Harryt, igen ideengedem. - Igen Draco, gyerecsak! - mondtam és mosolyt erőltettem az arcomra, de ahogy Draco befészkelte magát, Harry ment el a fülke mellett, szemével villámot szórt Malfoy felé! Ezután hosszú csend következett, amit végül Draco tört meg: - Féltékeny! - Ki? - tettem az értetlent. - Hát Potter! - Ugyan miért lenne féltékeny? - ezt most tényleg nem értettem, de megkaptam rá a választ. - Hát, hogy ilyen szép lánnyal utazom! - éreztem, hogy elpirulok. - Aha, ha te mondod. Pár perccel később éreztem, hogy nem Draco az én emberem, de ezt én szúrtam el. De ekkor jött a felemtősereg, ki hitte volna de nyilt a fülkeajtó és: - Szia Melissa! Nincs kedved átjönni hozzánk? - Harry volt az, mosolygott. Ránéztem Dracora és hirtelen felpattantam. - De, persze! Ugye nem baj, Draco? - Nem, menj ha gondolod! - de látszott rajta, hogy zavarja a dolog! De ez most cseppet sem érdekelt! - Harry... - kezdtem, de nem jött szó a számra. - Igen? - Szóval... ami az Abszol úton történt... - de ekkor félbeszakított, és a falhoz nyomta a vállam. - Semmi olyan nem történt az Abszol úton amiért neked kerülnöd kellene engem. - mindezt olyan nyugodtan mondta, mintha arról beszélnénk mi történt a nyáron. - De... - Semmi de! - Akkor nem haragszol? - Szerinted? - tette fel a kérdést, amire mind a ketten nevetni kezdtünk. - De siessünk, mert Ron azt hiszi eltűntünk. - Ronald Weasley? - Igen, de... - Én is ott voltam a King's Crosson. - Igazad van. - életemben nem voltam még ilyen boldog! Mikor beértünk Ron ott ült egymagába és a patkányát szorongatta! - Sziaszotok! Már azt hittem soha nem értek ide! - rám nézett, erősen a szemembe, ami engem igencsak zavarba hozott. Így Harry lépett közbe. - Ron, Ő Melissa! Melissa, Ő Ron! - kezett fogtunk, majd leültünk, legnagyobb meglepetésemre Harry mellém ült. - Hogy telt a nyaratok? - kezdtem a beszélgetést. - Jól. - Szörnyen! - válaszolta Harry, annyi gyűlölettel a szemében, hogy szinte megijedtem tőle. - Öh, bocsi, nem tudtam, hogy... - Nem a te hibád - ezt nem értem, mindig félbevág és mindig megnyugtat, vajon mi van ezzel a fiúval? - csak a nagynénémék elég gonoszak velem! - Értem. - tovább beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk. 12 előtt nyilt a fülke ajtaja és belépett rajta egy barna hajú, barna szemű lány. Kedvesnek tűnt - gondoltam, majd meglátjuk. - Szia! - köszöntem neki - Melissa Valentine-nek hívnak. - Sziasztok! Hermione Granger a nevem. - rögtön tudtam, ahogy bemutatkoztunk, hogy ez a lány lesz az én legjobb barátnőm - Van esetleg egy szabad hely? - Én rögtön rá akartam vágni, hogy IGEN! gyere nyugodtan, de ekkor feleszméltem én itt csak vendég vagyok, úgyhogy csak ennyit mondtam: - Részemről igen, én örülnék neki! - ez meghozta a hatását, mert a fiúk rögtön igent mondtak. Pontban 12-kor jött a büfés kocsi és én kötelességemnek éreztem, hogy meghívjam a többieket. - Mit kértek? - kérdeztem és láttam, hogy Ronnak felcsillan a szeme - Tényleg? Komolyan kérded? - A lehető legkomolyabban! - mondtam fülig érő szájjal! - Köszönöm Melissa! Köszönöm! - Öhm. Melissa Valentine? - kérdezte a büféskocsis nő, mindannyiunk legnagyobb meglepetésére. - Öh, igen. - Valaki ezt küldi magának. - azzal levett egy kosarat tele csokibékával, Bagoly Berti féle minden ízű drazséval meg még sok mással. De a legfurcsább, hogy a tetején volt egy szív, nem is kicsi és amint láttam ez Harrynek nem nagyon tetszett. - Köszönöm. - azzal átvettem a csomagot. - Ron, Hermione, ... - vártam, féltem megszólítani, de megtettem - és Harry kérjetek amit csak akartok, én fizetem. - Amit csak akarok? - kérdezte Harry. - Igen, amit csak akarsz. - próbálkoztam egy mosollyal, vajmi kevés sikerrel. - Jó, a kérdésem a büfésnénihez szól: ki volt az aki EZT küldte? - nem lehetett ráismerni, felállt az indulattól remegett a keze. - Mondja meg! Kérem?! - Hát, öh,... Draco Malfoy! - Tudtam! Megölöm! - azzal kirohant fülkéből, most én üldöztem őt, de most én nem értem utól. - Draco Malfoy! - ordította. Mikor megtalálta a fülkéjét berontott, de mikor már én is odaértem Draco orra vérzett. - Úristen! - felsikoltottam, mikor megláttam mi történt. - Ti meg mi a frászt csináltok? - Nem látod Melissa, betörte az orrom. - Harryre néztem, egyszerűen leblokkoltam - Ezt meg miért csináltad? - De Harry nem felelt. Odaálltam elé és mélyen a szemébe néztem, igaz, éreztem, hogy elpirulok, de ez most cseppet sem érdekelt. - Harry! Ez meg mire volt jó? - Nekem jól esett! - válaszolta - De miért? Amiatt a vacak ajándék miatt? - nem válaszolt, tudtam mit kell tennem, elmentem az ajándékért - Köszönöm Draco, de nem fogadhatom el! - azzal átnyujtottam Draco ajándákat, de Ő nem fogadta el, így leraktam mellé az ülésre, karon fogtam Harryt és elvonszoltam. Tudtam, most rajtam volt a sor falnak nyomjam és faggatni kezdjem! Meg is tettem. - Harry, ez mire volt jó? Muszály ilyen kis hülye dolgok miatt bajba keveredned? - Igen, mert idegesít, hogy Malfoy nem száll le rólad! - éreztem valamit amit eddig még soha, vágyat, hogy megint adják neki egy puszit, de nem volt rá szükség, mert: - Légyszíves ne haragudj! - mondta és megakart ölelni de a vonat egyszercsak fékezni kezdett, mi pedig hátra estünk. Csak feküdtünk és néztük egymást, éreztem, hogy nagyon-nagyon elpirulok, ezért igyekeztem kiszabadulni, de nem tudtam, mert csak feküdt rajtam és csak nézte szemem. De én megint megmenekültem ugyanis a nagy fékezés azt jelentette, hogy megérkeztünk. A többi diák özönlött ki a fülkékből így fel kellet állnunk.
|