Miután leírta a naplójába, gondolatait, visszafeküdt az ágyába és pár perc múlva elaludt. Most már nem gyötörték az álmai.

                                                                     ***

Reggel Harry, fél 8-kor felkelt, és kezébe kapta a Mc Galagonytól kapott levelet, hogy levigye „legkedvesebb rokonainak” , és megmutassa nekik. Harry lebandukolt a lépcsőn (még fáradtan) és máris találkozott nagybátyjával.

-Mi van kölyök?

-Semmi! Ja, de mégis! Tessék szíves ezt elolvasni!

Azzal odaadta a levelet nagy bácsikájának, aki szörnyülködve olvasta végig (aminek Harry nagyon örült)

-Szó…va-val var-ázs-oll-l-hat-sz már????

-Ja, hát igen. Tudod nagykorú lettem. Ja és majd elfelejtettem, ma értem jönnek és a szünidő hátra levő részét, máshol fogom tölteni.

-És, hol?

-Az ne tartozzon rád!

-De igenis tartozik rám!! 1 éves korodtól mi neveltünk téged!!!!

-NEVELNI???? HÁT EKKORA BADARSÁGOT ÉLETEMBE NEM HALLOTTAM!!!

-ŐŐ… jól van nyugodj meg és tedd el azt a botot!!

-Ja a pálcámra gondolsz!! Nem, nem teszem el!! Minek tenném??

Ennek a vitának, egy ajtókopogás vetett véget.

-Értem jöttek!! Majd én kinyitom!!

Harry odabandukolt az ajtóhoz és kinyitotta:

-Jó reggelt Harry!

-Lupin?? Ugye mostmár elvisz ezektől??

-Persze, csak öltözz fel és pakolj össze. Addig én kint megvárlak.

-Rendben máris jövök.

Ez alatt Vernon, fél szemmel figyelte a társalgást, de amikor arra tartott Harry, gyorsan beiszkolt a konyhába. Harry viszonylag hamar felöltözött és összepakolt. Lejött az emeletről, de mielőtt kiment volna, „elbúcsúzott” rokonától:

-A Soha viszont nem látásra!!

-Neked is KÖLYÖK!!

Harry elindult kifelé, ahol már Lupin várta:

-Elköszöntél a rokonaidtól?

-Persze!!!

Harry és Lupin felültek a seprűjükre és felszálltak. Sokáig tartott az út, mire megérkeztek az odúba. KB. fél óra repülés után a „kis csapat” leszállt az odú előtt. Lupin bekopogott az ajtón:

-Sziasztok!! Harry, Lupin!! Milyen jó titeket újra látni!!

-Nekünk is viszont jó Molly!! Igaz Harry?

-Persze!!! Én is nagyon örülök!!

-Gyertek csak beljebb, mindenki rátok várt.

Szinte minden tanár ott volt, még Piton is, Harrynak csak egy fejbiccentéssel „köszönt”. Ott volt Mc Galagony, Dumbledore, akkor a Weasley család és ….Hermione is.

Harry nagyon örült, hogy láthatta barátait, még jobban, hogy Hermionet. Hermione nagyon megváltozott, akár az álomban. Karcsú és magas. Most már másabb ruhái vannak, a haja hosszabb és nem göndör. Harrynek még jobban megtetszett.

-Szia Harry, rég láttalak!!

-Én is Ron!!

-Szia, Harry!

-Szia ’Mione!!

Ezt már suttogva mondta Harrynek, Hermi:

-Evés után odakint elmondom azt a fontos dolgot!!

-Rendben!

-Mit sustorogtok itt??

-Semmit Ron!! Csak a tanulásról volt szó!!

-Á már értem. Na üljünk le enni.

-Oké.

Hermi és Harry egymás mellé ült, aminek Harry nagyon örült. Ron meg csak csodálkozott két barátján. Ezeknek meg mi bajuk van??? Talán több van köztük, mint barátság?? A sugdolózás most meg ez!! Bár ez még nem jelent semmit, hogy egymás mellé ültek, vagy igen???

Aztán neki láttak az evésnek. Mindenkinek nagyon ízlett még Pitonnak isJ. Evés utána Hermione és Harry felállt és kimentek a kertbe.

-Szóval Harry, el kell mondanom valamit.

-Igen Hermione??

-Már nem szeretem Victort! Szakítottunk, valaki miatt.

-Ki miatt? Netán megcsalt valakivel??

-Nem, egyik sem.  Én szerettem meg más valakit, akit úgy gondolok, hogy ő volt az eddigi szerelmem nem más. Szóval rátaláltam az életem párjára!

-Talán Ron az??

-Jaj, Harry! Megnehezíted a dolgomat!! Nem Ron az hanem, hanem…..

-…..Ki?

-…TE!!!!