6. fejezet
Harry vagy Draco?

Reggel korán keltünk és lementünk reggelizni.
Szinte senki nem volt még a Nagyteremben. De valaki mégis
megszólított:
- Melissa, kérlek, egy szóra. - Malfoy volt az.
- Igen?
- De ne itt!
- Miért?
- Mert ez csak kettőnkre tartozik!
- Nekem nincs titkom Hermione előtt, úgyhogy vagy elmondod, vagy
nem! - makacskodtam. - Amúgy hogy van az orrod?
- Jobban köszönöm! - eleresztett egy mosolyt amit én igyekeztem nem
viszonozni, de nem nagy sikerrel. Éreztem, gyorsan témát kell
váltanom:
- Mit is akartál mondani?
- Csak meg akartam kérdezni hogy vagy?
- Jól, köszönöm! - Ekkor láttam, hogy jön Harry és Ron, úgyhogy
elakartam szakadni Dracotól! - Akkor mehetek, várnak a barátaim?!
- Én nem vagyok a barátod?
- Nem tudom, Draco! Na szia! - szaladtam Ronék felé - Sziasztok
álomszuszékok!
- Szia! - Harry ezt úgy mondta mintha én lennék Voldemort Nagyúr - Na
jó, elegem van, mindkettőtökből, most megyek, szia Ron! - azzal
elviharzottam. De valaki egyszercsak megragadta a kezem, George
Weasley volt. - Láttam és hallottam mindent. - Nem bírtam tovább,
sírva fakadtam, de George legnagyobb meglepetésemre megölelt. -
Nem bírom már őket.
- Elhiszem.
- Köszönöm.
- Mit?
- Hogy ilyen rendes vagy velem. - csak most szakadtunk el
egymás "testvéri" öleléséből.
- Ugyanmár, amúgy hoztam neked reggelit. - George, mintha kitalálta
volna gondolatomat, ugyanis farkaséhes voltam - Honnan tudtad?
- Én mindent tudok, azt is, hogy amit most fogok adni annak nem fogsz
örülni. - tényleg, előhúzta az órarendem - Hát ennek tényleg nem. Na
nézzük... - azt hittem elájulok, a hét minden napján (kivéve pénteken)
a Mardekárosokkal együtt volt óránk.
- Nyugi, Ron és... öh, na jó, Harry is vigyázni fognak rád!
- De én nem akarom, hogy a híres Harry Potter megvédjen, egy nappal
ezelőtt talán még minden vágyam az volt, mert akkor még szerettem,
de most már nem vagyok biztos benne! - úgy kiabáltam mint egy sakál,
talán még George is megijedt, de ekkor - Úristen! George, kérlek ne
mondd el neki, könyörgöm, Úristen elszoltam magam! George...
- Megígérem!
- Ne haragudj, csak már elegem van belőlük és...
- Cssss! Értem én, de ha már most ki vagy mi lesz két hónap múlva? -
ezen megint nevettünk, ezekután úgy tekintettem George-ra mint a
báttyámra - De most mennem kell Mágiatörténet órám lesz.
- Rendben! - adtam neki egy amolyan testvéri puszit és mind a ketten
elindultunk órára - Szia! - George csak rám kacsintott és továbbment.
Első órám Legendás lények gondozása volt ami egy kicsit jobb kedvre
derített. Mikor odaértem már csak rám vártak.
- Elnézést Ha... Tanár úr!
- Semmi gond Miss Valentine! Akkor kezdjük az órát...
- Te meg hol voltál? - kérdezte Hermione.
- Georgeval beszélgettem. - rámosolyogtam - Olyan mintha a báttyám
lenne... - ekkor Harry lépett oda hozzám - Hol voltál? Nagyon
aggódtam! Kérlek ne haragudj! - a szemébe néztem és valami
könnyhöz hasonlót pillantottam meg benne - Harry, te... - de ezt már
nem tudtam befejezni, mert otthagyott cakkot-pakkot és elrohant.
- Hát neki meg mi baja? - kérdezte Hagrid.
- Kérlek Hag... illetve Tanár úr, hadd menjek utána?!
- Rendben! De siessetek... - addigra viszont már elszaladtam -
...vissza - fejezte be Hagrid. Rögtön tudtam hová induljak, mintha több
éve ismerném, fel mentem hát a fiúk hálótermébe és ott találtam, úgy
sírt mint egy kisbaba.
- Harry!
- Menj el, kérlek!
- Nem Harry, most nem, egyépként is én ha innen ma kilépek, akkor azt
veled együtt fogom megtenni! - Harry megfordult. Én tétován, de
odaültem az ágya szélére.
- Ne haragudj... - kezdte volna, ha én hagytam volna!
- Csss! Én nem haragszom sem rád, sem Dracora. - Harrynek megvillant
a szeme - Harry, most figyelj rám! Én tudom, hogy ki nem állhatod
Malfoyt, de ez azt jelenti, hogy nekem is kötelező? Ha igen, akkor
tudod mit? Én sem fogok soha többé hozzászólni és kerülöm a
társaságát, ha neked így örömet tudok szerezni! - Harry ekkor
felnézett és átölelt, de talán úgy mint még soha, tömény szeretettel. -
És most gyere visszamegyünk órára! Nincs ellentmondás. Megígértem
Hagridnak és be fogom tartani! - rámosolyogtam, átkarolt és együtt
mentünk vissza órára.
- Áh, hát vissza tudtad csalni? - mosolygott Hagrid.
- Én mindent tudok Tanár úr, hiszen boszorkány vagyok. - ezen
mindenki mosolygott és Harry belesúgott a fülembe: - Köszönöm!
Nagyon jól telt az óra további része. Mikor vége lett az órának, jött
még egy remek hír, Piton megbetegedett így a dupla bájitaltan
elmaradt.
- Ma már csak 6-kor van Átváltoztatástan McGalagonnyal! - mondta
Hermione, mikor már mind a  négyen leültünk a klubhelységben a
kandalló elé. - Addig még van 5 óra. - fejeztem be helyette, de a fiúk
arckifejezése miatt gyorsan témát váltottam:
- Szerintetek ki lesz a Griffendél új fogója?
- Nem tudom. - mondta Ron-Harry páros.
- De biztos, hogy nem egy elsős. - lohasztotta le Ron kedvét Hermione.
Ekkor beléptek Weasley ikrek, hozzám odajött George:
- Egy bölcs ember azt mondta, hogy bizony ez a két ember egymásnak
van teremtve. - szólt nagy bölcsességet sugallva hangjában, miközben
Harryre és rám nézett.
- Na de George! - ripakodtam rá, szemünkkel párbajoztunk - Miket hord
itt össze, uram?
Eljött az este, túl voltunk az Átváltozástanon, amin nem történt semmi
különös, Neville meggyujtotta Trevor egyik lábát, Draco pedig küldött
nekem egy "levélmadarat" amiben ez állt:
Kedves Melissa!
Szeretlek, kérlek bocsáss meg!
                        Draco Malfoy

Amint elolvastam használtam az eltüntető bűbájt, ami még apámtól
tanultam kicsi koromban. Aznap este is későn feküdtünk le.
Már 3 hónapja tartott az iskola, amikor végre ki tűzték a napot az új
fogó keresésének. De erre még várni kell egy napot. Ráadásul
beköszöntött a tél és esni kezdett a hó! Péntek délután Ron robogott
be a klubhelységbe és valamit hadarni kezdett:
- Melissa, Harry gyertek ki hógolyócsatázni! Griffendél kontra Mardekár!
- Malfoy ott lesz? - kérdezte furfangos pimaszsággal Harry.
- Hát persze!
- Akkor megyek!
- Nem Harry, nem mész, beszélni szertnék veled. - kerestem a kifogást,
de nem jött be, Harry átlátott rajtam, így már ellenem szövetkeztek -
Ron hozd a kabátját szüksége lesz rá!
- Mire készülsz? - kezdtem félni, amiről kiderült, hogy nem is
alaptalanul...
- Itt a kabátja! De Harry, mire készülsz?
- Vedd fel, kérlek!
- Nem! - tiltakoztam gúnyos mosollyal
- Biztos vagy benne?
- Igen - DEHOGYIS!!!!! gondoltam de már késő volt, Harry a nyakába
kapott Ron rámtukmálta a kabátom, és szaladtak velem az udvarra.
Mikor leértünk Harry beledobott egy nagy hókupacba.
- Áh, szóval így állunk!
- Igen, ... - de mire befejezhette volna én már egy Hagrid tenyér
méretű hógolyót dobtam egyenesen a arcába. De ezt nem biztos, hogy
kellet volna, ugyanis is Ron és Harry túlerőben voltak ráadásul egy lány
ellen. De már jött a segítség... Fred és George Weasley csúzlival lötték
Harryéket, így én megmenülkem (mint eddig mindig), de nem is
akárhogyan.
- Jöttünk megmenteni a Szőke Hercegnőt!
- Ahhoz előbb meg kell ölnötök! - mondták a fiúk, fülig érő szájjal.
- Ezt bízzátok rám! - Malfoy állt ott, tömény undorral Harryre nézett, de
ő is csak ugyanazt kapta vissza!
- Ron, állj félre!
- Mi van?? - értetlenkedett a fiú.
- ÁLLJ FÉLRE! - ordítta és elő rántotta pálcáját, úgy ahogy Draco is.
- ÁLLJ! - most rajtam volt a sor kiabáljak! Közben odasétáltam a két fiú
közé, már tudtam mit kell tennem - Most lőjetek egymásra átkokat! -
ott álltam köztük, remegő testtel - Na lőjetek! Mire vártok! - Láttam,
hogy Harry lejjebb erszti a pálcáját, de ekkor Draco elkapta a karom
elrántott és megátkozta Harryt!
- NEEEEEE!!!!!!!!!!!! - ordítottam és legugoltam Harry mellé,
eszméletlen volt. Utána odaálltam Draco elé, miközben könnyeimmel
küszködtem! - Hogy tehetted? - ott abban a pillanatban egy akkora
pofont adtam neki, hogy hanyatt vágódott.
- Ron, Fred, George kérlek segítsetek!
- Persze! - azzal elindultunk a gyengélkedőre.
- Előre szaladok, hozok segítséget! - mondtam, azzal elrohantam,
ahogy csak tudtam - Madam Pomfrey! Madam Pomfrey! - a
javasasszony szaladt elém, mint akit bolha csípett.
- Mi történt Miss Valentine?
- Harry... - úgy lihegtem mint egy kutya - Harryt megátkozták!
- Na de ki? És miért?
- Draco Malfoy! Azt nem tudom miért!
- Értem, hol van most Mr Potter?
- Itt! - Ron volt báttyjaival és immár Hermionéval együtt
- Hadd nézzem, tegyétek le oda! - kis szünet után folytatta - Igen,
igen! - a javasasszony arcára mosoly ült - Szerelmi átok!
- Mi? - kérdeztük mind az öten egyszerre
- Szerelmi átok! Mindegy! Melyikőtők adja rá a köpenyt?
- Majd én! - szólt Ron
- Siess, kérlek! - mondtam, de még mindig reszkettem mint a
nyárfalevél.
- Nem lesz semmi baj! - próbált vigasztalni Hermione, vajmi kevés
sikerrel.
- Nem, ez miattam van, ha én nem lennék...
- Malfoy és Harry akkor is ellenségek lennének - mondta véres
komolysággal George
- Itt maradok éjszakára, ebben még Dumbledore sem akadályozhat
meg! - ezt olyan biztosan mondtam, mint még talán soha semmit.
- Nem is akarom Miss Valentine. - szólt egy csendes hang a hátunk
mögül - Itt maradhat éjszakára, de csak maga!
- De igazgató úr! - szólt közbe Ron - Harry a legjobb barátom, és...
- Mr Weasley itt a barátság nem segít, higgyen nekem! Kérem
menjenek a klubhelységükbe!
Így a többiek kénytelenek voltak elmenni.
- Dumbledore professzor... - kezdtem immár sírva, de elcsuklott a
hangom, csak sírtam-sírtam.
- Nem kell félned Melissa, meg fog gyógyulni!
- De miattam történt, én tehetek róla!!! - azt vettem észre, hogy teli
torokból üvöltök, egyenesen az igazgatóval - Elnézést igazgató úr!
- Semmi baj Melissa! Draco Malfoy átkozta meg?
- Igen.
- Akkor nem fog egyhamar felépülni, csak akkor ha velemaradsz és
támogatod őt szeretettel és szerelemmel egyaránt!
- De igazgató úr! - már mindegy, éreztem, hogy elpirulok - Én nem...
- De! Melissa, te szereted Harry Pottert mióta csak láttad az Abszol
úton vagy talán már azelőtt is! Engem nem lehet becsapni!
- Elnézést! - azzal Dumbledore elindult kifelé - Professzor úr...
- Igen Melissa?
- Kérem, ne mondja el neki!
- Lakat van a számon! - az igazgató rámkacsintott és kiment a
gyengélkedőről!
Aznap egész éjszaka vele voltam, csak ültem a széken, fogtam a kezét.
De hajnali 3-kor engem is elnyomott az álom. Ez így ment még 5 napig,
nem ettem, alig aludtam, nem jártam órákra. Én adtam neki a levest,
amit enni-e kellett. Persze Ronék mondták, hogy menjek aludjak, ők
majd vigyáznak rá, de én hajthatatlan voltam. Végül a 6-odik éjszakán
is elaludtam, fogtam a kezét lehajtottam a fejem az ágya szélére és
rögtön elnyomott az álom. Hirtelen egy látomás szerű álom villant be:
Én a földön feküdtem holtan, de ott volt még Harry és Voldmort, aki
csak annyit mondott: Meghalsz, akár a barátnőd! Ezután éles kacaj
hallatszott és én felriadtam. A gyengélkedő üres volt, csak Harry és én
voltunk ott. Visszahajtottam a fejem és ismét elaludtam. Reggel, mint
kiderült Harry felébredt még előttem, de én kitartóan fogtam a kezét
így engem még le sem tudtak fektetni. 9 óra 10 perckor ébredezni
kezdtem. Valaki megsimogatta a kezem ami Harryét fogta. Az a kéz
nem másé mint Harry volt, az amelyik még szabadon volt.
- Jó reggelt! - köszöntött kedvesen
- Harry, hát felébredtél! - azzal a boldogsággal ami akkor ért Harry
nyakába borultam és sírni kezdtem.
- Fel, élek, de azt hiszem már nem sokáig! - ekkor elengedtem és fülig
elpirultam - Kérdezhetek valamit?
- Persze! - válaszoltam teljes magabiztossággal.
- Ki a kviddics csapat új fogója??
- Nem tudom. Én már 6 vagy 7 napja itt ülök és amikor Ron és a többiek
jöttek nem kérdeztem őket.
- Értem! Tényleg itt ülsz már egy hete?
- Igen, tényleg!
- Köszönöm!
- Nem! Inkább én kérek bocsánatot, miattam történt minden és én... -
már kezdem unni, hogy mindig félbeszakít!!!! Ez persze nem igaz!!!!!
- Cssss! Nem te kértél, hogy párbajozzunk!
- De...
- Semmi de és téma lezárva! - mondta, ellentmondást nem tűrően és
megfogta a kezem - Köszönöm, hogy itt voltál és, hogy itt vagy velem!
- És itt is leszek!
- Melissa - szólt Madam Pomfrey - megint megeteted Pottert? - ekkor
meglátta, hogy Harry felébredt - Oh, felébredt, na végre, jó erős átkot
küldött magára az a Malfoy! Ezt a levest viszont meg kell ennie! - de
Harry kérdő tekintetére folytatta - Sima Tyúkhúsleves, eddig Melissa
etette, de most már nem lesz rá szükség!
- Madam Pomfrey... - szólt halkan Harry - nekem még szükségem van
rá, hogy etessenek - azzal rám nézett és kacsintott, Madam Pomfrey
vette a lapot - akkor itt a leves Miss Valentine. Jó étvágyat!
- Köszönöm! Ápolónő kérem adjon nekem enni, farkas éhes vagyok! -
mondta fülig érő szájjal
- Meg kell állapítanom, maga rögtön rendbe jön, ha megeszi ezt a finom
levest! Jó étvágyat! - azzal elkezdtem neki adni levest, de egyszerűen
soha nem jutottam el a szájáig, mert vagy elnevette magát, vagy
bamba képet vágott amitől én nevettem.
- Na jó, magadra hagylak a levessel, szólj ha megetted!
- Ne, jó kis fiú leszek!
- Megígéred?
- Megígérem! - és tényleg betartotta a szavát, most már több ment a
szájába mint a köpenyére. Így gyorsan el is fogyott. - Kész, megettem,
mi a desszert?
- Az nincs! - ekkor végre bejjötek a többiek is - Sziasztok! Már egy ideje
fenn van! - mondtam
- Jaj, de örülünk, Harry, biztos minden rendben? - ezek az aggodó
szavak Hermionetól származtak, aki legalább annyira aggódott, mint én.
- Minden rendben, hála az Őrangyalomnak! - Úristen! - gondoltam,
megint elpirulok itt mindenki előtt - Na jó, nekünk mennünk kell! - szólt
Fred, erre mindenki elköszönt és elment. Csak én maradtam, de már
nem bírtam sokáig alvás nélkül, ezzel sajnos le is buktam, mert
akárhogy is takargattam a szám, akkorákat ásítottam, hogy a fél
Roxfort belefért volna!
- Menj aludni, hisz majd leragnak a szemeid.
- Nem innen kizárólag veled együtt fogok kilépni!
- Jó! Akkor menjünk! - azzal megpróbált, felállni, de én nem hagytam,
szelíd erőszakkal visszanyomtam - ha eddig kibirtam, most már az a
pár nap meg se kottyan!
- Nem hiszem! - Harry megtalálta pálcáját az éjjeliszekrényen
felemelte: - Invito ágy! - az ágy kezelebb gurult az övéhez - Kérlek
aludj, most én vigyázok rád! - túl nagy volt a kísértés, lefeküdtem hát,
és abban a pillantban elaludtam. Mikor felkeltem egy mosolygos arc volt
velem szemben.
- Szia!
- Szia! Mennyit aludtam?
- Majd' egy napot! - erre a mondatra felpattantam.
- Kérlek ne haragudj, nem akartam ilyen sokáig aludni csak... - igen
kedves olvasóm, most megint az jön, hogy félbe szakít...
- Nem kell bocsánatot kérned hiszen egy hétig virrasztottál. Ennyit
megérdemeltél.
- Mr Potter! - Madam Pomfrey ballagott oda hozzánk - Áh, Miss
Valentine, örülök, hogy felébredt, szóval Mr Potter, elmehet! - Harry
úgy pattant fel az ágyból, mintha tűbe ült volna. Szinte letépte magáról
a köpenyt és már fordult is hozzám:
- Melissa, ugye megyünk!!
- Persze! - Harryt nagyon elbolondította a gondolat, hogy szabad, mert
karon ragadott és szinte húzott maga után - Harry, nem mehetnénk
egy kicsit lassabban?
- De, persze! Kiváncsi vagyok mit szól majd Malfoy, ha látja, hogy
meggyógyultam, ráadásul miattad és...
- Harry!
- Jó-jó, rendben! - ahogy ott álltam Harry mellett, eldöntöttem,
mindenféleképpen Őt választom...