7. fejezet Draco levele
2004.08.19. 12:33
7. fejezet Draco levele Mikor beléptünk a Nagyterembe már mindenki ott volt, úgyhogy elindultunk az asztalunk felé, leültünk Ron-Hermione párossal szemben, akik nagyon örültek valaminek! - Hát ti meg minek örültök annyira? - tettem fel az első kérdést, ami épp eszembe jutott - Semminek. - vágta rá Ron, miközben Hermioneval belenevettek a tányérukba - Na, mi is hadd nevessünk! - fogtam könyörgőre a dolgot - Rendben! - azzal Hermione átnyújtott egy levelet, amin Draco kézírása volt, de az én nevemmel - Ez meg mi? - bukott ki belőlem a kérdés - Egy levél Malfoytól neked, ma délután találtam az ágyadon! - mondta Hermione még mindig fülig érő szájjal - Ne haragudj nem bírtam ki, hogy ne olvassam el! - azzal kivettem a levelet: Drága Melissa! Nagyon sajnálom ami történt, remélem meg tudsz bocsátani! Amúgy miért nem jársz órákra, aggadóm?! Őszinte szerelemmel: Draco Malfoy
- Hadd nézzem! - mondta Harry és megpróbálta kikapni a levelet a kezemből, de én nem hagytam, felpattantam és szaladni kezdtem. - Mi baja? - kérdezte Harry őszinte értetlenséggel - Nem tudom, majd én megnézem! - kezdte Hermione - Ne! Majd én! - vágta rá George, aki ott ült mellettem és azzal rögtön el is viharzott, feljött utánam a klubhelységbe. - Melissa! - Menj el! - Hát elküldöd a saját Őrangyalod? Akkor megyek! - George? - Igen, szolgálatodra! Mi történt? - odaadtam neki a levelet, amire Ő csak ennyit mondott! - Ajaj! - Nem akarom, hogy megint valamelyik a Gyengélkedőn kössön ki! - csak úgy potyogtak a könnyeim, de George átölelt, letörölte a könnyeim és ezt mondta: - Megoldjuk! - De hogyan? - Előbb el kell döntened melyiket szereted igazán?! - Hát persze, hogy Harryt! - George elmondott egy varázsigét és a levél rögtön vissza csúszott a borítékba, lezárult és elindult kifelé - Ezt meg, hogy... mi volt ez? - Ez egy olyan varázslat amitől Draco összes ajándéka és levele visszatér hozzá, mielőtt még te magkapnád! - Köszönöm! - akkora kő esett le a szívemről, mint egy ház, megöleltem és adtam nekei egy puszit - Köszönöm! - Ugyan, nincs mit! De most menjünk le a konyhára és együnk valamit! - Te menj csak, én nem vagyok éhes, inkább itt maradok! - Hát akkor szia! Fel a fejjel! Azzal ott maradtam egyedül, de csak egy mondat járt a fejemben: Meghalsz, akár a barátnőd! Utána egy éles kacaj, semmi más. Vajon mit jelent? Mire céloz ezzel Voldemort? Már december vége volt, vészesen közeledett a karácsony, de a hó még mindig úgy esett mintha dézsából öntötték volna. Sok gyerek még most, vacsora után is kiment hógolyózni. A kviddics meccsek is elmaradtak, sőt mint kiderült, még fogót sem talált a Griffendél. Mély gondolkodásomból az zökkentett ki, hogy valaki szólongatott: - Melissa! Melissa! - Öh, igen? - Hermione volt az, megpróbált mosolyt erőltetni az arcára - Ne haragudj, hogy kibontottuk a leveled! - Nem haragszom! Nem azért jöttem el! - Hanem? - Mert nem akartam, hogy Harry elolvassa és botrányt csapjon. De nem baj, Georgeval elintézük a dolgot! - Hogyan? - azzal elmeséltem Hermionénak a varázslatot és, hogy nem kapok több levelet - Az tök szuper! - Az! De gondolom most az egész iskola bolondnak tart! - Ugyan miért? - Hát... alighogy beléptem a Nagyterembe, rögtön el is szaladtam. - Nyugi, senki nem tart bolondnak, csak... - elakadt a szava - Csak? - Csak Harry nem tudta mire vélni, hogy nem adtad oda a levelet és, hogy elszaladtál... - És most azt gondolja, hogy Malfoy tetszik... igaz?! - Ja, valami olyasmi. - Én már nem tudok mit csinálni, ha Harry még nem jött rá, hogy szeretem, akkor nem is fog rájönni soha az életben! - Ebben van valami... - ezen mosolyogni kezdtünk, de ekkor belépett Harry és Ron - Ron megyünk hógolyózni? - kérdezte Harry - Felőlem! - Jössz Hermione? - ekkor tudtam, hogy Harry haragszik, méghozzá nem is kicsit. - Öh, nem kössz! - láttam, hogy szívesen menne ezért közbe szóltam: - Menj csak, úgy be kell pótolnom az elmaradásaimat. - kerestem a kifogást... - Akkor segítek... - kezdte Hermione - Nem kell, majd Malfoy segít neki! - mondta Harry gúnyosan, viszont nálam betelt a pohár! - Na jó! Ebből most már elegem van! Szia Hermione, ma láttál utoljára, elemegyek ebből az iskolából... - Mi??? - de ez a kérdés nem Hermionétól, mégcsak nem is Rontól származott, hanem a Weasley ikrektől, George szaladt oda hozzám: - Mit mondtál? - Azt, hogy elmegyek ebből az iskolából! - Azt nem teheted? - Ugyan miért nem? - És mi lesz velem? - erre a kérdésre nem tudtam mit válaszolni válaszolni, csak ennyit: - Majd meg leszel valahogy, remélem! - azzal felmentem és csomagolni kezdtem, de mire a végére értem, Dumbledore professzor lépett be Georgeval a nyomában. - Miss Valentine! - szólt a csendes és kedves hang a hátam mögül - Ki az már megint? - mondtam, de mikor megfordultam, kirázott a hideg - Elnézést igazgató úr! Elhagyom az iskolát! - Mr Weasley, magunkra hagyna? - De... - kezdte George - Kérem Mr Weasley?! - Rendben! - azzal kiment - Melissa, lehetek őszinte? - Igen, kérem igazgató úr! - Amikor megláttalak, már tudtam, hogy ez lesz! - Mi? - Tudod hány levelet kapok naponta azzal a szöveggel, hogy: Igazgató úr, a fiam nem tanul jól mert egyfolytában egy bizonyos Melissa Valentinéről áradozik. Stb-stb. - Mi? - Úgy bizony, ahogy hallottad. De azonkívül, hogy szép vagy, okos is - ennél a megjegyzésnél éreztem, hogy elpirulok - és nem szeretnék elveszíteni egy ilyen őstehetséget mint Te! - Köszönöm professzor úr! - Ja, majdnem el is felejtettem, ha most elmennél feleslegesen vettem neked ajándékot karácsonyra! Egy ilyen ember miatt, mint Darco Malfoy, kérlek ne hagyd itt az iskolát! - Dumbledore professzor... köszönöm! - Ne köszönd, inkább ígérd meg, hogy nem hagyod el az iskolát! - miért van az, hogy az igazgató mosolyának nem lehet ellenállni? - Rendben! - Köszönöm, de megyek, mert még válaszolnom kell egy-két levélre! Viszlát! - Viszlát professzor úr!
|