7. fejezet A különös szobor
2004.08.21. 10:09
A jogok HollyJadet illetik!!!
Az új lány (7. fejezet)
A különös szobor
- Nyertünk! - ordította a tömeg.
Mindenki Harry felé tódult, aki szemmel láthatóan iszonyú boldog volt. Akárcsak én. Hermione Ron nyakába borult, aki szintén örömmámorban úszott.
Miután kiszabadultunk a tömegből, elmentünk átöltözni. Éppen kiléptem az öltözőből, amikor Harry odalépett elém.
- Öhmm... Nagyon ügyes voltán Amanda!
- Köszönöm.
- Beszélhetek veled?
- Persze.
- Szóval... Tudod, hogy lesz ez a bál...- kezdte Harry. Úr Isten! Ha azt akarja megkérdezni, hogy nem megyek- e vele... - szóval... jönnél velem?
Nagyon boldog voltam. Majdnem sírtam is, de csak ennyi jött ki a torkomon:
-I-Igen!
- Akkor jó. - Majd rámmosolygott és mélyen a szemembe nézett. Gyönyörű volt a szeme. Csodálatos volt a félhomályban, ahogy a mélyzöld szeme megvillan.
Este vacsora után felmentem a hálóterembe. Leültem az ágyamra, amikor megpillantottam Gövölyt... Ez a gyönyörű bagoly Ericé. Nagyot dobbant a szívem. Hogy mondjam el Ericnek, hogy nekem már nem ő tetszik, hanem más? Beengedtem a baglyot, és lekötöztem a levelet a lábáról. Kibontottam a borítékot, és olvasni kezdtem a levelet...
Kedves Amanda!
Tudod, én még mindig szeretlek, de nem úgy. Nemrég volt az iskolánkban egy pár külföldi vendég, és megismerkedtem Lollyval, aki Portugáliában lakik. Nagyon jó barátok lettünk, és szerelmesek lettünk egymásba. Sajnálom. Szerintem te is érezted, hogy az utóbbi időben elridegültünk egymástól. Remélem te is megtalálod az igaz szerelmed!
Sok szeretettel: Eric, mint barát!
Nem tudtam mit gondoljak. Én még nem felejtettem el Ericet, de itt van Harry is. Elöntötték a szememet a könnyek. Valakivel beszélnek kell. Egyre joban sírtam és sírtam...
Ekkor benyitott a szobába Hermione:
- Amanda, mi a baj? - kérdezte. Átnyujtottam neki a levelet, majd elolvasta. - Öhm... De te nem Harryt szereted?
- Mit tudsz te az érzeéseimről?! Semmi közöd hozzá! - ordítottam, majd kirohantam a szobából. Lent ült Harry és Ron, akik éppen a bájitaltan dolgozatukat írták.
Mikor megláttak, hogy sírok, odarohantak hozzás, és nyugtatni kezdtek, de én kitétem magam a karjaikból, és azt mondtam:
- Hagyjatok! Ne érjetek hozzám!
- De Amanda...
- Semmi de! Harry, és nem akarok veled menni a bálba!
Ekkor lejött Hermione is.
- Amanda ne haragudj... - kezdte, de én kirohantam a klubbhelységből. Futottam, azt se tudom merre, sötét folyosókon keresztül, nem érdekelt ki lát, ki nem, én csak futottam... Mikor kifáradtam, nekidőltem Kigyószemű Mardekár szobrának (ami valahol az alagsorban lehetett, ott ahol se gyerek, se tanár nem jár...), és kifujtam magam. Ekkor a szobor hirtelen megmozdult. Felemelte a kezét. Nem tudtam, hogy ez mit jelent. Megfogtam hát a szobor felemelt karját, amelyen egy szó állt: "Sajaknedin". Ez vajon mi lehet? Mit jelenthet ez a szó? És vajon milyen nyelven van? Nem tudtam, hogy most mitévő legyek, amikor megpillantottam a szobor hasán lévő betűket. Tete volt mindenféle betvűvel. Sajaknedin? Jó, akkor lássuk. Benyomtam egy 'S' betűt. Azután egy 'a'-t... majd így tovább és a végén benyomtam egy 'n'-t is. Ekkor hirtelen a szobor szeme izzani kezdett, majd a szeme helyén kér lyuk keletkezett. Valami tárgyat kell ide bele helyezni...-gondoltam. De mit? Ekkor megjelent egy mondat a szobor felemelt karján. "Saia sajaknedin ollei gotta Wledorfej undej hije Durfi" Na, és ez vajon mit jelenthet? Néztem szobor szeme helyén kelezkezett lyukat. Egyre csak néztem... Ránéztem az órámra.
- Úr isten, már hajnali három. Nem tudtam, hogy merre menjek de elindultam jobbra. Fél óra bolyongás után megtaláltam az Átváltoztatástan termet, onnan pedig már tudtam, hogy hol van a Griffendél-torony.
Beléptem a klubbhelységbe, ahol még volt egy ember... Harry.
- Na végre, Amanda! Hajnali egyig kerestelek a láthatatlanná tévő köpenyben. Hermione elmesélte, hogy mit örtént, és... sajnálom.
- Semmi baj. Kibirom. - mondtam majd elmeséltem Harrynak a kis kalandomat.
- Mi az a Sajaknedin?
- Fogalmam sincs! De ezt inkább hagyjuk. Álmos vagyok.
- Én is. Csak még kérdezhetek valamit?
- Kérdezz.
- Tudod, amikor elrohantál, a fejemhez vágtad, hogy nem leszel a párom.
- Jaj, mert hülye voltam... - mondtam, majd leültem Harry mellé... egész közel.- Akarod, hogy legyek a párod?
- Persze! - mondta, és egyre közelebb hajolt... közelebb... közelebb... És megcsókolt. Éreztem az ajkait a sajátomon, és már tudtam, hogy nem Eric az akit szeretek...
- Szeretlek, Harry!
- Én is.
|