7. fejezet

Ez a légből kapott hazugság csak újabb álmatlan éjszakát hozott nekem.

Mindenféle elméleteket gyártottam, hogy mit csinálhatott a hátával. De egy logikus dolgot sem találtam. Ha magát átkozta meg, akkor érthető, hogy nem mutatja meg az ápolónőnek. De ha Harryre akarja fogni, akkor miért nem szalad Pitonhoz, mint szokta, vagy kürtöli szét a suliban? Most vajon miért nem akar bosszút állni? Vagy tervezi, csak még nem tudja, miképp?

Az is növelte az eddig enyhülő ellenszenvemet a fiú iránt, hogy rájöttem, nem vagyok közömbös iránta. Fogalmam sincs miért, de így van. Vonzódtam hozzá.

A szemei, a szürke szemei fogtak meg a legjobban. Olyan…túlvilágiak. És hiába volt sebes a háta és a karja, észre lehetett venni, hogy milyen izmos… Éreztem, hogy elpirulok.

De hogy lehet ez? Hiszen Harry ellensége. A mi ellenségünk. El kell nyomnom ezt az érzést magamban!

Reggel eléggé kábán ébredtem, de most időben. Lavenderékkel mentem le reggelizni, a Nagyterem már teljesen teli volt. Vidáman csacsogó diákok között haladtunk el a griffendél asztaláig. Nem néztem se jobbra, se balra, amíg le nem ültem.

Álmosan majszoltam a pirítósomat. Megjött az aznapi posta is. Merengve néztem a hó-, és gyöngybaglyokat, akik szorgosan röpködtek a tanulók feje felett a címzettet keresve.

De hamar felocsúdtam gondolataimból, amikor egy kis kuvik az én tányéromra szállt le és egy levelet pottyantott az ölembe.

Meglepetten nyitottam ki a levelet. Vajon ki írhatott? Anyáék?

Nem. Valaki más:

       Granger!

          Látom már, hogy nem fogsz hinni nekem.          

          Ám legyen.

          Azt hiszem, tévedtem veled kapcsolatban. A jövőben ne vesztegessük tovább egymás idejét!

                                                                                                          M.

Elolvastam újra a levelet. Aztán még egyszer. Nem értettem pontosan. Mi az, hogy "tévedett velem kapcsolatban?"

- Kitől jött a levél? -hallottam Parvati kíváncsi hangját.

- Ööö, a szüleimtől. Csak megírták, hogy jól vannak, és tanuljak továbbra is szorgalmasan.

Megint hazudtam emiatt az alak miatt...

- Dehát ők muglik, nem? Miért használnak bagolypostát?- értetlenkedett Lavender.

Nem válaszoltam. A mardekáros asztalt kémleltem. Malfoy nem volt ott, biztosan egyből megláttam volna az ezüst haját.

- Ne haragudjatok, de most mennem kell- feleltem végül, és gyorsan kisiettem az ebédlőből.

Az első óra kezdetéig még volt húsz perc. Nem tudtam mihez kezdeni magammal, a szabad levegőre vágytam.

Csak sétálgattam a tó körül a gondolataimba mélyedve.

Biztos voltam benne, hogy Malfoy hazudott, nem Harry. De most valahogy mégis kételkedni kezdtem ebben. A legjobb lesz, ha beszélek Harryvel.

Legendás lények gondozása órával kezdtük a hetet. A könyveim már nálam voltak, így a parkból egyenesen a vadőri kunyhó felé vettem az irányt. Őszintén remélem, hogy Hagrid nem egy újabb véres szörnyeteggel ismertet meg minket.

Mire megérkeztem a Tiltott Rengeteg melletti kis házhoz, már nagyjából mindenki ott volt. Ron vörös üstöke már messziről látszott.

- Hermione, hol voltál reggeli alatt? -tudakolta a fiú amikor leültem melléjük a fűbe. 

- Semmi különös, csak sétálni volt kedvem. Miért?

- Semmi különös, csak érdekelt -vigyorodott el. -Mondjátok, hát nem szép egy mardekáros duplaórával kezdeni a hetet?

- Igazán megszokhattad volna már- legyintettem, -inkább azért aggódjunk, hogy ne megint az erdőben tartsa az órát Hargid!

- Jó reggelt mindenkinek! -csendült egy ismerős, mély hang nem messze tőlünk -mindenki itt van? Jó'van, várjatok itt!

Kisvártatva egy ládával tért vissza.

- Jó hírem van! Megin' születtek kis durrfarkú szurcsókok!- fogott bele az óriás a mondókájába. –Az előző generáció pusztulásán tanulva, most külön-külön neveljük a kis aranyosokat. Szóval mindenki fogjon egyet és etesse meg...öö...valamivel. És óra végére készítsen mindenki egy kis dobozkát a saját példányának!

A diákok szörnyűlködve morajlani kezdtek. Ennél röhejesebb és egyben visszataszítóbb feladatot nem is kaphattunk volna.

- Te jó ég! Csak nem akar még egy generációt felnevelni ezekből?- suttogott Ron aggódva.

- Nagyon úgy fest -felelte viszolyogva Harry, majd megfogott egy botot és elindult, hogy kipiszkáljon egy kis bestiát a ládából. Sóhajtottam, majd követtem őt.

A duplaóra nagy meglepetésemre mégis simán telt el. A pár centis szurcsókat ráraktuk egy levélre, és valószínűleg még nem működhettek rendesen a robbanókáik, mert két óráig a helyükön is maradtak.

A doboz összeszerelése már nagyobb gondot jelentett, de a fiúk segítségével boldogultam.

Barkácsolás közben többször is futólag rápillantottam Malfoyra, de ő úgy tűnt, nagyon el van foglalva. Pedig a fadoboz elkészítését teljes egészében a két gorillájára bízta. Csak egyszer nézett rám, akkor is mély sértettséget mutatva.

- Még egy ilyen borzalmas óra a mai nap, és követem Fredék tavalyi példáját és elrepülök a suliból- mérgelődött Ron, amikor már a pázsiton ballagtunk az iskola felé. -A csudába! Otthagytam a könyveimet! Menjetek csak, majd a következő órán találkozunk!

Azzal visszaszaladt a vadőrlakhoz.

Nem is bántam, úgyis beszélnem kellett Harryvel.

- Figyelj csak...-kezdtem.

- Hüm?

Vettem egy mély levegőt és belekezdtem:

- Légy szíves mondd el, hogy mi történt a Szellemszállás előtt a párbajon!

- Mi?- lepődött meg a fiú és megállt- ...hát már elmondtam, nem?

- Igen, de...ne haragudj Harry, hogy ezt mondom, de biztos, hogy igazat mondtál?- kérdeztem és idegességemben elpirultam.

Elhallgatott, és mintha elgondolkozott volna.

- Nem hiszel nekem? -kérdezte végül.

- De...-bólintottam alig észrevehetően,- de akkor kérlek magyarázd meg nekem, hogy Malfoy hogyan tudott egyetlen átoktól így megsérülni. Láthattad, szegénynek milyen az egész arca meg a...

- Szegénynek?? -háborodott fel Harry. -Miket beszélsz Hermione?? Ha hallottad volna, miket mondott Siriusról, te is ezt tetted volna a helyemben!

Figyelj- vette vissza a hangját- igen, tényleg nem csak egyszer támadtam rá, és még védekezni sem hagytam. De iszonyatosan feldühített a sértéseivel, nem bírtam kontrollálni magam... Azért nem mondtam el nektek, mert tudtam, hogy ellenzed az igazságtalan párbajokat. Valóban nem volt fairplay, de ezegyszer megérdemelte ez a nagyszájú féreg. Vess meg nyugodtam, ha akarsz!

- Nem vetlek meg- feleltem csöndben- ha azt mondod, akkor biztosan megérdemelte...