1. fejezet A Vér kötelez
2005.09.21. 17:26
A jogok kizárólag engem, hg6-ot (Hermione) illetik! Új regény, tőlem nem megszokott! Elkövettem benne a leggonoszabb dolgot (a regényben utálom Hermionét, áááá!), szóval még 1 indok, hogy elolvasd, remélem nem bánod meg!!! Aztán írj véleményt az e-mail címemre: hg6@freemail.hu
A Sötétség Angyala
1.fejezet A vér kötelez
Sötét napra ébredtem. Sötét felhők gyülekeztek a kastély felett. Már egy hónapja ez megy, reggel-este.
- Mel, jó vagy?
- Persze Emily! Ne aggódj!
- Fáj még?
- Igen, egyre jobban! – szisszentem fel. Emily felhúzta a hálóingem ujját és felsikított.
- Mel, a Sötét Jegy!
A Sötét Jegy vörösen izzott a kezemen, mint amikor a lovat jelölik meg izzó vassal. Felsikítottam.
- Jól vagy?
- Hello, Mel! - egy sötét alak horizontja jelent meg az ablaknál.
- Mit keresel itt?
- Téged!
- Hagyj engem békén!
- Hogy beszélhetsz így a saját apáddal!?
- Nem vagy az apám! – ordítottam.
A sötét alak előre lépett. Tisztán kirajzolódott heges arca. Erős volt, mint még soha ennyire. Emily felsikított.
- Hogy mersz így beszélni velem?
- Így! – mondtam közömbösen.
- Az apád vagyok! – ismételte.
- Nem vagy az apám, Voldemort!
Igen, Voldemort lánya vagyok. Gyűlölöm, mert megölte az anyámat, miután megszülettem. Én születésem után megkaptam a Sötét Jegyet, ami most olyan erősen izzott, hogy a bőröm hólyagossá vált, de nem mutattam ki semmilyen érzelmet.
- Melanie, nem beszélhetsz így velem! Halálfaló vagy!
- Nem volt választásom… 1 hónapos voltam! – mondtam szemrehányóan.
- Fogd be! Teljesítened kell a feladatodat! 16 éves vagy!
- Ugyan miért teljesíteném? – nevettem cinikusan, de közben nagyon féltem.
- Mert a szolgám vagy!
- Az előbb a lányod voltam… - meglepődött, nem tudott válaszolni. Sarokba szorult.
- A lányom vagy…
- Mi a …? – nyögött Emily.
- Szeretlek! – folytatta.
- Nekem nem úgy tűnik… szerintem te nem is tudod, hogy kell szeretni… - feleseltem.
- Mel, mi ez? – Emily holtra vált fejjel állt mellettem.
- Párszaszó! – Draco Malfoy lépett be és mélyen meghajolt Voldemort előtt – A Jegy, tudtam, hogy itt van, uram.
- Kuss, Malfoy! – a szőke fiú hátrahökölt.
- Mel - folytatta párszaszóul – a feladatodat a Vér szerződése köti! Ha megszeged…
- A vérem vizzé válik! – mondtam párszaszóul – Tudom!
- Örülök! – ezt már nem párszaszóul mondta – Malfoy segít majd, ugye!? – mondta ellentmondást nem tűrően.
- Igen, uram. – hajolt meg ismét.
- Seggnyaló! – suttogtam, miközben jót nevettem.
- Most megyek! – kezdte és hátrább állt – A vér kötelez! Fejezte be párszaszóul, majd dehoppanált.
- Barom! – mondtam arra a helyre nézve, ahol az előbb állt.
Nem szóltam Dracohoz, csak kimentem, bekentem a titkos krémmel, ami csillapítja a Sötét Nagyúr lánya vagyok!
A Vér kötelez! – ez a mondat kavargott a fejemben egész nap. A Jel olyan feketén izzott, mint még soha. Gyűlöltem halálfalóknak lenni, mert már untam a sok ártatlan ember gyilkolását. Bár nem mondom, érdekel a vér gondolata, szeretek ölni, de csak azokat, akik megérdemlik!
8 körül elmentem vacsorázni és megláttam a legádázabb ellenségem: Hermione Grangert! Elhaladtam mellette, szemem villámokat szórt, gyűlöltem.
- Hermione, fordulj ide! – rivallt rá Ron. Megfordult, de hátrapillantott, várva, mikor átkozom meg.
- Szia, Potter! – jóban voltam Harryvel, de ezt titokban tartottuk. Ezért napközben cinikusan utáltuk egymást. – Védd a kis sárvérű barátnődet! – nem szólt csak dühösen nézett. Én tovább mentem és leültem Malfoy mellé.
- Hello! – köszönt.
- Kuss! – mondtam, elvettem egy csirkét, krumplit és elkezdtem enni. 5 perc múlva…
- Mel?!
- Mondd!
- El szeretnék mondani valamit.
- Hmm?
- Tudod, hogy őrülten szeretlek és a házassági ajánlatom még mindig áll! – fogta meg a kezem.
- Csak apám miatt mondod! – mondtam közönyösen.
- Nem, ez nem igaz! – csattant fel.
- Malfoy!
- Igen?
- Kuss!
|