1. fejezet A Durleyház különce
2004.08.19. 12:15
Kommentáld: hermionegranger6@freemail.hu e-mail címen
Mesélek nektek egy történetet... Akár hiszitek, akár nem, én boszorkány vagyok, úgy ahogy anyám is, és apám is varázsló! A nevem Melissa Valentine! Van egy húgom (2 éves) Jessica, ő is boszorkány lesz, remélem... 10 éves vagyok, idén kezdem első évem, egy Roxfort nevű varázsló iskolában! De most beszéljünk másról, kedves olvasóm, te vajon az én koromban voltál szerlemes? Én bizony az vagyok, egy fiúba, aki megmentette a Varázsvilágot a sötétségtől, megszabadított minket a Sötét Nagyúrtól. Igen, gondolom már rájöttél ki az, bizony tetőtől talpig beleestem Harry Potterbe! Erről szól az én történetem.
1. fejezet A dursley ház különce
Volt egy fiú, akit hősként ismert mindenki, de ő mága nem tudta miért állítják meg furcsa emberek az utcán, miért csókolgatják az arcát! Így telt hát az Ő élete... Vasárnap korán reggel volt. - Kelj fel kölyök! Csináld meg a reggelit! De oda ne égesd! - hallatszott a menydörgő hang, nagybátyjáé Vernon Dursley-é aki egy nagy lufira hasonlított aminek feje nőtt! - Jól van kelek! - mondta nagy búsan Harry - Rajtam márcsak a csoda segíthet! - ahogy ezt kimondta egy bagoly repült be az ablakán. - Hát ez meg mi? - a fiú úgy nézte a baglyot, mintha szellemet látott volna. A bagoly oda repült az ágyára és kitartotta lábát, hogy Harry oldozza le róla a levelet, a fiú úgy is tett. És elkezdte olvasni... Kedves Harry Potter úr! Örrömmel közöljük önnel, hogy idén megkezdheti tanulmányait a Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző Szakiskolában. A szükséges könyveket, pergameneket, pennákat az Abszol úton tudja beszerezni egy hét múlva, amikor Önért megy Hagrid, a Roxfort vadőre. A szükséges tankönyvek: Ripsropsky, Emeric: Az átváltozásról kezdőknek Valentine, Thomas: A csodálatosan varázslatos lények és azok megfigyelése Rekesh, Quentin: A sötét erők. Önvédelmi kalauz ... - Mixel, Arsenius: Ismerkedés a varázsitalokkal, őszinte tisztelettel: Dumbledore prof., igazgató - olvasta Harry. - Kölyök, gyerünk már, éhesek vagyunk!! - ordított Vernon bácsi, de Harry lába a földbe gyökerezett. - Ööö, megyek, egy fél perc. - tért vissza a Földre. - Vajon hol van ez a Roxfort? És Dursleyék miért oda küldenek? És miért bagoly hozta a levelet? - ezer meg ezer kérdés merült fel benne. - Majd megkérdezem tőlük! - így elindult lefelé a konyhába. - Vernon bácsi - bukott ki belőle a kérdés - hogy-hogy abba a Roxfort nevű iskolába irattatok be? Vernon bácsi, aki épp a kávéját szűrcsölgette, szembe köpte saját fiát, Petunia néni, aki egy zsemlét majszolt megakadt a torkán és majdnem megfulladt. Miután Dudleyról lekerült a kávé, Petunia pedig lenyelte a zsemlét hosszú csend állt be, amit végül Harry szakított meg: - Valami rosszat mondtam? - kezdte félősen. - Miből gondolod, hogy oda írattunk téged? - kezdte Petunia olyan kedves hangon, ahogy talál még Dudleyval sem beszélt soha. - Hááát, kaptam egy levelet egy... - De hát neki nem jött levél - kiabálta Dudley - én hoztam be a postát! - De az én levelemet egy bagoly hozta. - talán ezt nem kellett volna elmondania, mert Vernon bácsi összaroppantotta a kezében lévő bögrét - Istenem Petunia, kezdődik. - nyögte - Igen Vernon úgy tűnik. - Meg kell akadályozni!!!! - orditta a férfi - Úristen, ő nem mehet oda! - Szerintem nem tehetünk semmit. - mondta, miközben nagyot sóhajtott. - Harry - a fiúnak majd leesett az álla, mert a néni soha nem hívta őt a nevén - beszülnünk kell négy szemközt. Gyere menjünk ki a kertbe. - Petunia ne a kertbe! - kiálltotta Vernon - Igaz, gyere Harry, megyünk a pincébe! - Rendben! Mikor leértek, leültek egy asztalhoz aminél két ócska szék állt. - El kell mondanom valamit a szüleid haláláról. Tényleg, te mennyit tudsz a dologról? - Annyit tudok amennyit mondtatok, hogy meghaltak egy autobalesetben és én ott szeretem a sebhelyem. - Harry, ez nem így történt. - Mi? - Halgass végig, kérlek. Amit most mondok nagyon nagy csapás lesz, felkészültél? - Persze! - mondta, de nem volt benne annyira biztos. - A szüleid varázslók voltak! - Miféle hülyeség ez? Méghogy varázslók. - egy félős mosolyt próbált magára erőltetni - Ez valami új vicc, hogy rajtam röhöghessetek? - Nem. - azzal Petunia olyat tett amit még soha, varázsolt, a gyertya ami az asztalon égett most elaludt, aztán elhúzta felette a kezét és az ismét meggyúlladt - Ez az egy amit a szüleimtől megtanultam. Én kvibli vagyok, ami annyit tesz, hogy a szüleim varázslók voltak, de én nem folytattam tovább ezt az életet. A szüleid viszont igen, de akkoriban mikor még éltek - Petunia néni nagyot sóhajtott - akkor élt egy sötét varázsló. Egyik este a sötét varázsló betört hozzátok és megölte apátad, addig anyád elmondott valami varázsigét, aminek az lett a vége, hogy amikor téged akart megölni, nem sikerült neki - itt egy kis mosoly csillant meg az arcán - hanem ő semmisült meg, de nem örökre, így szerezted a sebhelyed és ezért fog mindenféle furcsa alak kezet veled az utcán, mert a Varázsvilágban Te híres ember vagy. Harry nem tudott mit mondani, teljesen megbénította az imént hallot monolog. - Ha gondolod folytathatod szüleid tevékenységét és varázsló lehetsz. - Petunia néni... - kezdte Harry kicsit tétován -, hogy-hogy nekem ezt mind elmondtad? Hiszen ti utáltok engem... - Ez nem igaz Harry - vágott a szavába a nő - én nem utállak, csak mivel Vernon minden ízben utálja a varázslást, mindent meg tett, hogy ez ne következzen be. De látod bekövetkezett. Én viszont mindig szerettelek, sőt a nővéremet is, de Vernon előtt ezt nem mertem mondani. - Értem, szóval röviden összefoglalva én varázsló vagyok, te nem utálsz engem, a szüleim nem autobalesetben haltak meg hanem a sötét nagyúr által, és elmehetek megtanulni a varázslást?! - mondta egy szuszra félig kijelentve, félig kérdezve. - Igen Harry, így van. - mosolygott Petunia néni. - El akarsz menni? - kérdezte. - Azt hiszem igen. - Rendben, mondcsak a levélben mi állt hova vigyünk téged? - Harry viszont válasz helyett átnyújtotta nagynényjénak a levelet - Értem, szóval Hagrid jön érted. - Te ismered? - Csak futólag, Dumbledore mutatott be neki még mikor kicsi voltam. - Ismered Dumbledore-t? - Őt igen Ő hozott ide téged csecsemő korodban. - Értem. - Harrynek úgy kavargott a feje, mintha most szállt volna ki egy forgószél fogságából - Van esetleg még valami? - Igen. Harry soha nem kértem tőleg szívességet de most meg tenném. - Igen? - Ha egy kis szánalmat érzel irántam, kérlek ezt soha ne mondd el Vernonnak. - Rendben. - ekkor Petunia néni felpattant és átölelte Harryt, aki a döbbenettől nem tudott mit csinálni ő is átölelte Petuniát - Hagrid egy hét múlva érted jön - kezdte a nő - akkor gondolom elmentek az Abszol útra és megvesztek mindent. Segítsek csomagolni? - Nem kell, köszönöm. - Rendben de most menjünk, mert Dursleyék éhen halnak. - erre a mondatra Harry és Petunia néni egymásra mosolyogtak - Akkor induljunk - fejezte be a fiú. Mikor beértek a két Dursley tényleg elég dühös volt hiszen több mint két órát voltak a pincében. - Hol voltatok ennyi ideig? - duzzogott Dudley - Már majdnem éhen haltam. - Gyorsan elkészítjük a reggelit. Ugye kölyök? - közben oda kacsintott Harrynek. - Igen. - mondta nagy szomorúnak tettetve magát.
|