3. fejezet
Az Abszol út

Bocsi, hogy megint közbe szólok, de ezt el kell mondanom. Most már én
kapok szerepet a fejezetben, de sajnos nem úgy fog elsülni a dolog,
ahogy én gondoltam. Na mindegy...

Mikor megérkeztek a Foltozott Üstbe, mindenki rávetette magát
Harryre, csókolgatni, ölelgetni kezdték, ami a fiúnak nagyon furcsa volt.
- Megmutatom a szóbáját, Potter úr! - szólt egy udvarias öreg úr.
- Köszönöm!
- Akkor holnap találkozunk Harry! - kiálltott a fiú után Hagrid a távolból,
de Harry még így is látta, mert kiemelkedett az összes ember közül.
- Szia Hagrid, jó éjszakát!
Mikor felértek a második emeletre, megpillantott egy szőke kék szemű
lányt és furcsa érzés fogta el. Ilyet azelőtt soha nem érzett, de mire
feleszmélt a lány már eltűnt.
- A szobája Mr. Potter!
- Öööh, köszönöm...
- Eric, uram, Eric Merlin.
- Köszönöm Eric!
- Jó éjt uram! - azzal kiviharzott a szobából.
Harryt egy jó nagy ásítás emlékeztette, hogy késő éjszaka van és jó
lenne ágyba bújni. Mikor lefeküdt rögtön elaludt és valami nagyon
furcsát álmdott. Álmában ismete azt a lányt akit az imént látott a
folyosón, nagyon jó barátok voltak. Ám egyszercsak a lányt egy zöld
fénycsóva hátba találta és menten meghalt. Ahogy elesett Harry látta a
tettest. Egy nyúzott test egy kis fej rajta két vörösen izzó szempár. Az
alak egyszerre megszólalt: - Harry Potter! A kis fatty, aki túl élte
Voldemort nagyúr támadását! Hiába vagy aranyvérű Potter, most
meghalsz, ahogy a barátodnőd is! - Harry ekkor felriadt álmából, és
érezte, hogy a hideg földön fekszik, sebhelye izzott mint a parázs.
Harry nem bírta elviselni a fájdalmat, úgyhogy kiszaladt a mosdóba és
a fejét a hideg vízsugár alá dugta. Ez egy kicsit enyhített fájdalmán, de
aludni már nem tudott ezért felöltözött és lefeküdt az ágyára és
gondolni kezdett: vajon igaz amit az imént álmodott és ez a lány meg
fog halni? Figyelmeztetnie kell!! De, hogy figyelmeztethetné hisz nem is
ismeri, hülyének nézi ha odaáll elé és azt mondta: - Vészlyben vagy.
Voldemort nagyúr megfog ölni. - ezek után elvetette az ötletet, oly
annyira, hogy ismét elaludt.
Kop-kop-kop! - Szoba takarítás! Szoba takarítás! - Harry erre a
mondatra ébredt. Ránézett órájára, fél 9. A találkozó Hagriddal 8-ra
volt megbeszélve. Harry leszaladt a lépcsőn és látta, hogy barátja ott
ült az egyik asztalnál és valamit iszogat.
- Szia Hagrid! - Harry leült az asztalhoz.
- Szia álomszuszék! Fél órája itt ülök és rád várok! - jelentette ki Hagrid
széles mosollyal az arcán.
- Ne haragudj Hagrid, én...
- Dehogy haragszom, legalább tudtam inni egy Kacsazsír-likört.
- Egy mit? - nézte értetlenül Hagrid arcát
- Egy Kacsazsír-likört, nagyon finom, de ilyet te még nem ihatsz. Kérsz
inkább egy Vajsört?
- Igen, köszönöm, megkóstolom!
- Pincér! - kiabált Hagrid, mire az egész kocsma rájuk nézett. - Pincér!
Egy Vajsört! - a pincér abban a pillanatban ott termett egy nagy korsó
vajsörrel. - Amúgy milyen volt az éjszakád?
- Szuper! Úgy aludtam mint a bunda! - hazudta a fiú.
- Akkor jó! Ha megittad indulunk az Abszól útra.
- Az messze van?
- Látod azt a szobát? - Harry bólintott - Azon túl van!
- És oda hogy jutunk be?
- Jogos kérdés! Majd megmutatom.
- Rendben!
Mikor Harry megitta Vajsörét elindultak az emlegetett szoba felé.
Hagrid megütött néhány ténylát és elmondta a jelszót!
- Malacfej! - kiálltotta, mire a téglák félre csúsztak és egy nagy ajtó
keletkezett. - Gyerünk!
- Ez csodálatos!
- Az! Először a Gringottsba megyünk a varázslók bankjába!
- De nekem nincs pénzem!
- Azt te csak hiszed komám!
- De... honnan lenne pénzem, ha egyszer Dursleyéktől soha egy
fityinget nem kaptam?
- Hát a szüleidtől! Ők nagyon sok pénzt hagytak rád! Na itt is vagyunk.
Egy nagy épület, sőt óriási, Harry csak ámult és bámult, de ekkor
kilépett egy manó szerű lény.
- Jó napot Hagrid!
- Üdvözöllek Vendor! Bemutatom Harryt, Harry Pottert!
- Öhh, Jó napot Mr. Potter!
- Jó napot!
- Erre jöjjenek, Harry Potter 666-os széf, igaz?
- Igaz, de honnan tudta, hogy... - kezdte Hagrid.
- Én mindent tudok, hiszen kobold vagyok! - és egy kis mosolyt
erőltetett arcára.
Mikor elérték a széfet, Harry a teletömve találta arany, ezüst és bronz
érmékkel. Belemarkolt és beletömte zsebébe őket.
- Menjünk vegyünk neked talárt meg könyveket!
- Rendben! - azzal elindultak kifelé.
- Ez itt az Uklopsz Bagolyszalon én veszek neked egy állatot addig te
menj el Madam Malkin Talárszabászatába ott van a sarkon!
- Renben! - Harry elindult, sietett, hogy minél kevesebb ember fogjon
vele kezet, vagy ölelje át! Ám ekkor nem nézett az orra elé és
belefutott abba a lányba akit a folyosón látott és mind a ketten
hátravágódtak! A lánynál sok könyv volt alig látott ki tőlük, de ez a sok
könyv most mind ott hevert a földön.
- Ohh, ne haragudj annyira sajnálom. - mentegetőzött a fiú - Az én
hibám, várj segítek. - azzal kezett nyújtott a lánynak aki csak most
vette észre, hogy kivel ütközött össze. Elfogadta a felé nyújtott kezet.
- Öhh, szia! - kezdte a lány.
- Szia! Harry Potter vagyok! Ne haragudj, hogy...
- Tudom ki vagy! - a lány fülig elpirult - Nem haragszom! Legalább
annyira az én hibám mint a tiéd! A nevem Melissa Valentine! - bizony
kedves olvasó, az a lány akivel Harry Potter összeütközött én voltam. -
Megvetted már a könyveidet? - tettem fel zavaromból feleszmélve ez
első kérdést, de utána nem bántam meg annyira.
- Nem. Talárért indultam, de ha megvársz elkísérhetnél a könyvekhez,
ugyanis nem nagyon igazodok el itt!
- Persze! Ezer örömmel! Talárom még nekem sincs! - vágtam rá rögtön.
Így együtt indultam el Harry Potterel, akit szívből szerettem! - Harry... -
kezdtem kissé félenkén - nekem még találkoznom kell valakivel, de
utána rögtön megyek a szabászatba, rendben? - ekkor Harry a
szemembe nézett (gyönyörű szemei vannak) és éreztem, hogy lángba
borul a arcom, ezért megpróbáltam elszaladni, de valaki megszólított,
soha nem láttam még ezt a fiút, úgyhogy nem is tudtam mire vélni.
- Szervusz! - köszönt a tejfölszőke fiú.
- Szia! - köszöntem kissé meglepődve, hogy csak így leszólítanak az
utcán.
- A nevem Draco Malfoy! Roxfort, ugye?
- Igen.
- És téged, hogy hívnak?
- Melissa Valentine.
- Igazán szép név! - mondta és egy széles vigyor terült el az arcán.
- Köszönöm. Harry akkor mindjárt...
- Aranyvérű vagy, ugye? - szólt közbe Draco.
- Tessék? - teljesen leblokkoltunk mindketten Harryvel, hogy hogy lehet
valaki ilyen bunkó!
- Aranyvérű vagy, ugye? - kérdezte újra.
- Igen. - válaszoltam kissé ingerülten. 
- Szóval akkor találkozunk Harry, sietek vissza! - nem bírtam megállni,
hogy ne mosolyogjak, de nem kellett csalódnom, mert Harry is
ugyanúgy mosolygott mint én! Ennek mérhetetlenül örültem!
- Rendben!
Repülni tudtam volna a boldogságtól. Mikor odaértem anyáékhoz
elmeséltem mi történt. Ők is örültek velem együtt. De eközben sajnos
Malfoy keverte azt a bizonyos dolgot, így Harry jó kedve pillanatok alatt
elszállt.
- Melissa az én barátnőm! Megértetted Potter!
- Mióta? - vágott vissza lelkesen a fiú.
- Úgyis az én barátnőm lesz!
- Fogadjunk?
- Ám legyen Potter, 5 év múlva visszatérünk erre a kérdésre!
- Rendben! Majd meglátjuk!
Ekkor értem én vissza, de csak az utolsó 2-3 mondatot hallottam, így
elkezdtem faggatni Harryt!
- Milyen kérdésre tértek vissza 5 év múlva?
- Semmi! - Harry tajtékzott a dühtől, úgyhogy...
- Akkor én megyek látom nem vágysz a társaságomra! - ezt talán kissé
túl dühösen mondtam, de ott, abban a pillanatban nem érdekelt.
Elkezdtem hát futni...
- Hééé! Várj! - kiálltott utánam, de egy kis lányos furfanggal úgy tettem
mintha nem hallanám, de azért egy "kicsit" lassítottam a tempón, így
pár másodperc múlva utolért! - Várj! Melissa légyszíves állj meg! - nem
akartam, de megragadta a karom, így hát "kénytelen" voltam megállni. -
Légyszíves, ne haragudj, csak felkaptam a vizet.
- Azt látom! - de már alig bírtam ki nevetés nélkül...
- Csak ez a Malfoy, szóval, olyan...  bunkó! - már nem tajtékzott, inkább
mosolyogni próbált!
- Ezt is tudom! - de ekkor akarva, akaratlanul elnevettem magam. De
mint kiderült nem csak én, hanem Harry is!
- Akkor... - kezdett bele miután abbahagytuk a nevetést - nem
haragszol?
- Szerinted? - viszont ekkor elragadott az indulat... olyat tettem amit
még soha. Rámosolyogtam Harryre és egy puszit adtam az arcára. -
Úramisten! - gondoltam magamban! - Mit tettem?! - mit volt mit tenni
elfutottam most már olyan gyorsasággal, hogy Harry nem ért utol,
pedig megpróbálta. - Vajon miért? Áhh, tudom. Biztos, hogy leszurjon
mekorra balek vagyok. De ezt már soha nem tudom meg...   Vagy
mégis?