Az új lány (5. fejezet)

Levelek és rubinköves gyűrűk

Vacsora után felmentünk a toronyba, és leültünk beszélgetni.

- Mikor lesz az első meccsünk? - kérdezte Ron, aki örző volt.

- Asszem november utolsó szombatján. Két hét múlva. - válaszolta Harry.- Minden nap kell edzeni. Ha esik, ha fúj...

- Hát az nem árt. Az első találkozót a Mardekárral játszuk.

- Igen, velük.

Erről eszembe jutott valami. A levél.

- Öh... Én felmegyek egy kicsit olvasni! Sietek! - mondtam, majd felszaladtam az ememletre. Kivettem a levelet a ládámból és olvasni kezdtem...

NEM! Nem akarok oda elmenni! De mit is tehetnék... Jó, elmegyek... De kölcsönkérem Harrytől a láthatatlanná tévő köpenyét.

- Öhmm... Harry, légyíves, egy pillanatra!

- Igen?

- Szóval kölcsön tudnád adni a láthatatlanná tévő köpenyed?

- Minek?

- Öh... Háát... A könyvtár zárolt részében szeretnék megnézni egy könyvet.

- Jó. Odaadom. - adta be a derekát Harry.

- Köszönöm! - mondtam, és a fiú nyakába borultam.

Éjfél előtt tíz perccel elindultam a találkozóhelyre. Szerencsém volt, mert útközben csak Mrs. Norrissal és Félig Fejnélküli Nickel találkoztam... Habár ők nem láttak.

Körübelül öt percet késtem, de Malfoy még akkor sem volt ott. Bebújtam hát az egyik trófeaoszlop mögé, és vártam. Öt perc múlva megjött Malfoy is.

- Amanda? Itt vagy? - kérdezte folyott hangon.

- Igen.- Gyorsan levettem a köoenyt, nehogy Malfoy észrevegye, és begyűrtem a talárom zsebébe. - Mit akartál?

- Szóval... - kezdte- Tudod, Amanda, én szeretlek. De te mást szeretsz. Igaz?

- Igen. -Vágtam rá, habár nem tudtam, hogy kire is vonatkozott ez a kijelentés.

- Jó. Akkor hát most odaadok neked valamit, amit én vettem. - Kinyújtotta felém a kezét, és a markában két gyönyörű, vérvörös rubinköves gyűrű lapult.- Az egyik gyűrűt tartsd meg, a másikat pedig add oda annak az embernek, akit tiszta szívedből szeretsz. De nem szeretettel, hanem szerelemmel! Csak annak adhatod oda! Ez az ikergyűrű örökre összeköt majd szíved választottjával.

- Ezt... Ezt milyért adod nekem?

- Mert szeretlek, és mivel tudom, hogy te nem szeretsz. Légy boldog! - ezután a mondata után elkapta a karom, magához húzott és megcsókolt. -  Viszlát! - és a kezembe nyomta a gyűrűket.

Ezután pedig távozott. Mereven, üveges szemekkel néztem utána. Nem a pimasz csókja bénított meg, hanem a kedvessége. Kedves és nem egy számító Draco állt előttem...

Visszamentem a klubbhelységbe, leraktam Harry ágyára a köpenyt, majd felmentem aludni. Ám nem jött álom a szememre. Egyre csak azon gondolkoztam, hogy ki lehet vajon az, akinek a másik gyűrűt kéne adnom. Kibe vagyok én szerelmes?

Erre a kérdésre még hetek múlva sem találtam meg a választ, pedig már beöszöntött a december is. A hétvégén kerül sor a Griffendél-Mardekár meccsre, ezért már szerdán az egész iskola lázban égett. Még a Hollóhátas és a Hugrabugos diákok is "HAJRÁ GRIFFENDÉL!!!" kitűzőket viseltek.

Harryvel egyre többet beszélgettünk, lejártunk korcsolyázni a befagyott tóra, sokat beszélgettünk Hagriddal, és egyre többször hallgattuk Ron és Hermione veszekedéseit.

-Komolyan mondom, olyanok vagytok, mint egy veszekedő házaspár. - mondam nekik egyszer, miután összekaptak azon, hogy Ron zoknia miért sárga és miért nem kék.

Miután felmentünk a szobánkba, Hermione elővett egy dobozkát az ágya alól, és kinyitotta.

- Ezeket a leveleket el akarom tüzelni! - mutatott rá egy köteg pergamenborítékra.

- Milyért? Azokat nem Victor Krumtól kaptad?

- De. Pont azért. Már nem érdekel. Egyáltalán nem.

- Milyért? Most valaki más érdekel? - kérdeztem. - Csak nem Ron? - tettem hozzá viccesen.

Erre Hermione fülig elvörösödött, és vigyorogni kezdett.

- Neeem... HERMIONE!!! Neked... Neked tetszik Ron?

- Csendben! - csitított a lány még mindig vörös arccal. - De, igen ő. - Ezután sorban lerakta a leveleket az ágyára...

- Hiányzik egy levél. ÚR ISTEN! Hiányzik egy!

- Biztos csak beesett az ágy alá. - mondtam. Hermione lhajolt, megnézte az ágy alatt.

- Ott sincs!

Ezután átkutattuk az egész szobát, de hiába. A levélnek nyoma veszett...

- Hermione! Mikori levél volt? Úgyértem, mikor írta azt neked Krum?

- Hát... Augusztusban. Pont azelőtt, mielőtt megírta írta, hogy vége.

Másnap Hermione még mindig ingerült volt, hiszen ha az a levél valakinek a kezbe jut, abból botrány lesz.

Reggel az első óránk Hagriddal lett volna, de az erős havazás miatt elmaradt. Ezért inkább úgy döntöttünk, hogy játszunk Ronnal egy parti robbanósdid.

- Huh... Amanda, légyszíves, menj fel te a robbanósdiért, mert én már nem bírok, annyi pirítóst ettem reggelire.

Felmentem a fiúk hálószobájába, és elkezdtem keresni a játékot. Fogalmam sem volt, hogy hol tartja Ron, épp le akartam szólni neki, amikor megakadt a szemem valamin. Ron fiókjában egy pergamenboríték volt. Megnéztem a címzést, és alig hittem a szememnek. EZ HERMIONE LEVELE!!! Beraktam a levelet a talárom zsebébe, majd levágtattam a lépcsőn.

- Öh, bocs Ron, de mégsincs kedvem játszani.

- Jó, semmi baj, akkor sakkozom egyet Harryvel. Jó, Harry?

- Oké.

Odafordultam Hermionehoz - aki a változatosság kedvéért a számmisztika könyvét bújta - majd a fülébe súgtam:

- Gyere! Megvan a leveled!

Erre felkapta a fejét és rámnézett.

- Gyere! - mondtam.

Felmentünk a szobába, majd leültünk az ágyra. Elővettem a zsebemből a levelet, majd elmeséltem Hermionenak, hogy hogyan találtam rá.

- Ezek szerint Ron lopta el.

Majd kinyitottam a borítékot, amelyben a levélen kívül volt még egy kis pergamen, amelyen Krum aláírása volt legalább hússzor. De nemcsak az volt a borítékban.  Még két boríték is lapult ott.

- Hát persze! - Mondtam - Minden egybevág. Emlékszel a levélre, amit Ron hangosan felolvasott?

- Igen.

- Nos, én aznap reggel láttam amit hajnali hatkor itt körmöl valamit, de nem tudtam mit. Gondoltam nem is lényeges. De ezek szerint azt a levelet írta, amelyben Krum szakít veled. Azért lopta el a leveled, hogy le tudja másolni Victor kézírását. Ezen a kis pergamenen pedig valószínűleg az aláírását gyakorolta! Ez a másik két levél szerintem az igazi Krumtól jött, aki nem értette, hogy miért nem válaszolsz. Olvasd el őket.

Hermione elolvasta őket, majd megkönnyebbülve azt mondta:

- Krum azt írja, hogy amiért nem írtam neki három hónapon keresztül, szakítani akar.

- Akkor jó. Ugyanis te tetszel Ronnak!