- Tudom, hogy Chrissie és én mások vagyunk, de ő mindent megtesz, hogy én alul maradjak.

- Nézd, engem nem fog elvenni tőled, mert én tégleg szeretlek. - Harry megpróbálta egy csókkal megpecsételni ezt a mondatát, de ennek az lett a következménye, hogy mindketten majdnem leestünk a seprűinkről.

- Elhiszem, de te nem ismered őt... Ugyanezt megcsinálta három éve, a Durmstrangeban. Erickel... elvette tőlem. Aztán mikor ötödéves koromban elköltözött apuval Franciaországba, újra összejöttem Ericcel. Egy boszorkány ez a csaj...

- Te is az vagy!

- Igen, de nem úgy! Ő kétszeresen is az! - majd nevetni kezdtünk.

Az út hátralévő részében sokat beszélgettünk még erről a témáról. Este tíz óra fele megérkeztünk az Odúhoz. Leszálltunk. Igaz, hogy ez a ház elég romos volt a mienkhez képest, de akkor még nem láttam belülről.

- Csodálatos! - mondtam, amikor beléptem.

Ron és Hermione a nyakunkba ugrottak. Mrs Weasley is kikecmergett a konyhából.

- Amanda! De jó, hogy megismerhetlek! Ron és Hermione sokat meséltek rólad.

- Oh.. Köszönöm.

- Gyertek, gyertek. Harrykém! - majd megölelte Harryt is az asszony.

- Ron, mutasd meg a szobákat a gyerekeknek.

- Oké, anya. Harry, te megint velem vagy, Amanda, te pedig Ginnyvel és Hermioneval.

- Gyere Amanda! - utasított Hermione.

Mikor felértünk a szobába, és kipakoltam, beszélgetni kezdtünk. Ginny nem volt a szobába.

- Figyu... - suttogta Hermione. - Valamit tudnod kell.

- Mondd. - láttam Hermione szemében az izgalmat. - Valami baj van?

- Nem... Semmi... Csak tudod, Ron és én...

- Mi van veletek??? - sejtettem a választ....

- Lefeküdtünk. - mondta halkan Hermione.

Erre nem tudtam mit mondtani, csak elnevettem magam.

- Mi van? - kérdezte zavartan a lány. - Most meg min vigyorogsz? Te is Harryvel? Vagy mi van?

- Nem... Mi még nem. - a még szócskát finoman hangsúlyoztam...

- Aha. És az ikartesóddal mi van?

- Kit érdekel! Felőlem akár vízbe is fulladhat!

- Azért a saját tesódra ne mondj ilyet! - szidott le Hermione.

- Ő nem a tesóm. Szerinted normális az, ha a tesóm egy mugli zeneszámot dudol a zuhany alatt?

- Mit? - kérdezte meglepődve a lány. - Lehet, hogy ismerem.

- Valami Kozsó, vagy mi a neve az énekesnek. Azt mondta, hogy egy sárvérű osztálytársa tanította meg neki! Rettenets! Harrynek is meg akarta tanítani!

- Oh, azt ismerem. Részvétem...

- Kösz. Kérdezhetek valamit? Jó volt?

Hermione úgy elvörösödött, mint egy túlérett paradicsom. Csak finoman bólintott egyett.

Este vacsoránál megismerkedtem a Weasley család többi tagjával. A Weasley ikrek biztosították a jó hangulatot. Folyton köpték a vicceket. Fred állandóan engem bámult... Mr Weasley folyton a régi iskolámról kérdezgetett.

- Hát, igen. Ezt ismerem. A Mágiaügyi Minisztérium se hitte el, hogy Tudjukki visszatért. - magyarázta.

Vacsora után jóllakottan mentünk fel aludni. Harryvel elbúcsúztunk egy forró csókkal, majd elmentem aludni. Reggel korán keltem.

A következő egy héten nem történt semmi. Chrissie küldött egy levelet nekem, amiben megkérdezte, hogy hogy van - Harry.

- Mit érdekli??? - ordítottam kikelve magamból. - Foglalkozzon magával!

Elérkezett a július 31. - Harry szülinapja.

Mindent megtettünk, hogy a lehető legjobban teljen neki ez a nap, és azt hiszem sikerült is. Elhalmoztuk ajándékokkal, de a legjobb csak ezután következett. Megpecséltük ezt a napot.

Harry átölelt, megcsókolt, majd ledöntött az ágyra...