A Sötétség Angyala

1.fejezet  A vér kötelez

Sötét napra ébredtem. Sötét felhők gyülekeztek a kastély felett. Már egy hónapja ez megy, reggel-este.

-          Mel, jó vagy?

-          Persze Emily! Ne aggódj!

-          Fáj még?

-          Igen, egyre jobban! – szisszentem fel. Emily felhúzta a hálóingem ujját és felsikított.

-          Mel, a Sötét Jegy!

A Sötét Jegy vörösen izzott a kezemen, mint amikor a lovat jelölik meg izzó vassal. Felsikítottam.

- Jól vagy?

- Hello, Mel! - egy sötét alak horizontja jelent meg az ablaknál.

- Mit keresel itt?

- Téged!

- Hagyj engem békén!

- Hogy beszélhetsz így a saját apáddal!?

- Nem vagy az apám! – ordítottam.

A sötét alak előre lépett. Tisztán kirajzolódott heges arca. Erős volt, mint még soha ennyire. Emily felsikított.

- Hogy mersz így beszélni velem?

- Így! – mondtam közömbösen.

- Az apád vagyok! – ismételte.

- Nem vagy az apám, Voldemort!

Igen, Voldemort lánya vagyok. Gyűlölöm, mert megölte az anyámat, miután megszülettem. Én születésem után megkaptam a Sötét Jegyet, ami most olyan erősen izzott, hogy a bőröm hólyagossá vált, de nem mutattam ki semmilyen érzelmet.

-          Melanie, nem beszélhetsz így velem! Halálfaló vagy!

-          Nem volt választásom… 1 hónapos voltam! – mondtam szemrehányóan.

-           Fogd be! Teljesítened kell a feladatodat! 16 éves vagy!

-          Ugyan miért teljesíteném? – nevettem cinikusan, de közben nagyon féltem.

-          Mert a szolgám vagy!

-          Az előbb a lányod voltam… - meglepődött, nem tudott válaszolni. Sarokba szorult.

-          A lányom vagy…

-          Mi a …? – nyögött Emily.

-          Szeretlek! – folytatta.

-          Nekem nem úgy tűnik… szerintem te nem is tudod, hogy kell szeretni… - feleseltem.

-          Mel, mi ez? – Emily holtra vált fejjel állt mellettem.

-          Párszaszó! – Draco Malfoy lépett be és mélyen meghajolt Voldemort előtt – A Jegy, tudtam, hogy itt van, uram.

-          Kuss, Malfoy! – a szőke fiú hátrahökölt.

-          Mel -  folytatta párszaszóul – a feladatodat a Vér szerződése köti! Ha megszeged…

-          A vérem vizzé válik! – mondtam párszaszóul – Tudom!

-          Örülök! – ezt már nem párszaszóul mondta – Malfoy segít majd, ugye!? – mondta ellentmondást nem tűrően.

-          Igen, uram. – hajolt meg ismét.

-          Seggnyaló! – suttogtam, miközben jót nevettem.

-          Most megyek! – kezdte és hátrább állt – A vér kötelez! Fejezte be párszaszóul, majd dehoppanált.

-          Barom! – mondtam arra a helyre nézve, ahol az előbb állt.

Nem szóltam Dracohoz, csak kimentem, bekentem a titkos krémmel, ami csillapítja a Sötét Nagyúr lánya vagyok!

A Vér kötelez! – ez a mondat kavargott a fejemben egész nap. A Jel olyan feketén izzott, mint még soha. Gyűlöltem halálfalóknak lenni, mert már untam a sok ártatlan ember gyilkolását. Bár nem mondom, érdekel a vér gondolata, szeretek ölni, de csak azokat, akik megérdemlik!

8 körül elmentem vacsorázni és megláttam a legádázabb ellenségem: Hermione Grangert! Elhaladtam mellette, szemem villámokat szórt, gyűlöltem.

- Hermione, fordulj ide! – rivallt rá Ron. Megfordult, de hátrapillantott, várva, mikor átkozom meg.

- Szia, Potter! – jóban voltam Harryvel, de ezt titokban tartottuk. Ezért napközben cinikusan utáltuk egymást. – Védd a kis sárvérű barátnődet! – nem szólt csak dühösen nézett. Én tovább mentem és leültem Malfoy mellé.

- Hello! – köszönt.

- Kuss! – mondtam, elvettem egy csirkét, krumplit és elkezdtem enni. 5 perc múlva…

- Mel?!

- Mondd!

- El szeretnék mondani valamit.

- Hmm?

- Tudod, hogy őrülten szeretlek és a házassági ajánlatom még mindig áll! – fogta meg a kezem.

- Csak apám miatt mondod! – mondtam közönyösen.

- Nem, ez nem igaz! – csattant fel.

- Malfoy!

- Igen?

- Kuss!