3. fejezet Az Abszol út
2004.08.19. 12:22
3. fejezet Az Abszol út
Bocsi, hogy megint közbe szólok, de ezt el kell mondanom. Most már én kapok szerepet a fejezetben, de sajnos nem úgy fog elsülni a dolog, ahogy én gondoltam. Na mindegy...
Mikor megérkeztek a Foltozott Üstbe, mindenki rávetette magát Harryre, csókolgatni, ölelgetni kezdték, ami a fiúnak nagyon furcsa volt. - Megmutatom a szóbáját, Potter úr! - szólt egy udvarias öreg úr. - Köszönöm! - Akkor holnap találkozunk Harry! - kiálltott a fiú után Hagrid a távolból, de Harry még így is látta, mert kiemelkedett az összes ember közül. - Szia Hagrid, jó éjszakát! Mikor felértek a második emeletre, megpillantott egy szőke kék szemű lányt és furcsa érzés fogta el. Ilyet azelőtt soha nem érzett, de mire feleszmélt a lány már eltűnt. - A szobája Mr. Potter! - Öööh, köszönöm... - Eric, uram, Eric Merlin. - Köszönöm Eric! - Jó éjt uram! - azzal kiviharzott a szobából. Harryt egy jó nagy ásítás emlékeztette, hogy késő éjszaka van és jó lenne ágyba bújni. Mikor lefeküdt rögtön elaludt és valami nagyon furcsát álmdott. Álmában ismete azt a lányt akit az imént látott a folyosón, nagyon jó barátok voltak. Ám egyszercsak a lányt egy zöld fénycsóva hátba találta és menten meghalt. Ahogy elesett Harry látta a tettest. Egy nyúzott test egy kis fej rajta két vörösen izzó szempár. Az alak egyszerre megszólalt: - Harry Potter! A kis fatty, aki túl élte Voldemort nagyúr támadását! Hiába vagy aranyvérű Potter, most meghalsz, ahogy a barátodnőd is! - Harry ekkor felriadt álmából, és érezte, hogy a hideg földön fekszik, sebhelye izzott mint a parázs. Harry nem bírta elviselni a fájdalmat, úgyhogy kiszaladt a mosdóba és a fejét a hideg vízsugár alá dugta. Ez egy kicsit enyhített fájdalmán, de aludni már nem tudott ezért felöltözött és lefeküdt az ágyára és gondolni kezdett: vajon igaz amit az imént álmodott és ez a lány meg fog halni? Figyelmeztetnie kell!! De, hogy figyelmeztethetné hisz nem is ismeri, hülyének nézi ha odaáll elé és azt mondta: - Vészlyben vagy. Voldemort nagyúr megfog ölni. - ezek után elvetette az ötletet, oly annyira, hogy ismét elaludt. Kop-kop-kop! - Szoba takarítás! Szoba takarítás! - Harry erre a mondatra ébredt. Ránézett órájára, fél 9. A találkozó Hagriddal 8-ra volt megbeszélve. Harry leszaladt a lépcsőn és látta, hogy barátja ott ült az egyik asztalnál és valamit iszogat. - Szia Hagrid! - Harry leült az asztalhoz. - Szia álomszuszék! Fél órája itt ülök és rád várok! - jelentette ki Hagrid széles mosollyal az arcán. - Ne haragudj Hagrid, én... - Dehogy haragszom, legalább tudtam inni egy Kacsazsír-likört. - Egy mit? - nézte értetlenül Hagrid arcát - Egy Kacsazsír-likört, nagyon finom, de ilyet te még nem ihatsz. Kérsz inkább egy Vajsört? - Igen, köszönöm, megkóstolom! - Pincér! - kiabált Hagrid, mire az egész kocsma rájuk nézett. - Pincér! Egy Vajsört! - a pincér abban a pillanatban ott termett egy nagy korsó vajsörrel. - Amúgy milyen volt az éjszakád? - Szuper! Úgy aludtam mint a bunda! - hazudta a fiú. - Akkor jó! Ha megittad indulunk az Abszól útra. - Az messze van? - Látod azt a szobát? - Harry bólintott - Azon túl van! - És oda hogy jutunk be? - Jogos kérdés! Majd megmutatom. - Rendben! Mikor Harry megitta Vajsörét elindultak az emlegetett szoba felé. Hagrid megütött néhány ténylát és elmondta a jelszót! - Malacfej! - kiálltotta, mire a téglák félre csúsztak és egy nagy ajtó keletkezett. - Gyerünk! - Ez csodálatos! - Az! Először a Gringottsba megyünk a varázslók bankjába! - De nekem nincs pénzem! - Azt te csak hiszed komám! - De... honnan lenne pénzem, ha egyszer Dursleyéktől soha egy fityinget nem kaptam? - Hát a szüleidtől! Ők nagyon sok pénzt hagytak rád! Na itt is vagyunk. Egy nagy épület, sőt óriási, Harry csak ámult és bámult, de ekkor kilépett egy manó szerű lény. - Jó napot Hagrid! - Üdvözöllek Vendor! Bemutatom Harryt, Harry Pottert! - Öhh, Jó napot Mr. Potter! - Jó napot! - Erre jöjjenek, Harry Potter 666-os széf, igaz? - Igaz, de honnan tudta, hogy... - kezdte Hagrid. - Én mindent tudok, hiszen kobold vagyok! - és egy kis mosolyt erőltetett arcára. Mikor elérték a széfet, Harry a teletömve találta arany, ezüst és bronz érmékkel. Belemarkolt és beletömte zsebébe őket. - Menjünk vegyünk neked talárt meg könyveket! - Rendben! - azzal elindultak kifelé. - Ez itt az Uklopsz Bagolyszalon én veszek neked egy állatot addig te menj el Madam Malkin Talárszabászatába ott van a sarkon! - Renben! - Harry elindult, sietett, hogy minél kevesebb ember fogjon vele kezet, vagy ölelje át! Ám ekkor nem nézett az orra elé és belefutott abba a lányba akit a folyosón látott és mind a ketten hátravágódtak! A lánynál sok könyv volt alig látott ki tőlük, de ez a sok könyv most mind ott hevert a földön. - Ohh, ne haragudj annyira sajnálom. - mentegetőzött a fiú - Az én hibám, várj segítek. - azzal kezett nyújtott a lánynak aki csak most vette észre, hogy kivel ütközött össze. Elfogadta a felé nyújtott kezet. - Öhh, szia! - kezdte a lány. - Szia! Harry Potter vagyok! Ne haragudj, hogy... - Tudom ki vagy! - a lány fülig elpirult - Nem haragszom! Legalább annyira az én hibám mint a tiéd! A nevem Melissa Valentine! - bizony kedves olvasó, az a lány akivel Harry Potter összeütközött én voltam. - Megvetted már a könyveidet? - tettem fel zavaromból feleszmélve ez első kérdést, de utána nem bántam meg annyira. - Nem. Talárért indultam, de ha megvársz elkísérhetnél a könyvekhez, ugyanis nem nagyon igazodok el itt! - Persze! Ezer örömmel! Talárom még nekem sincs! - vágtam rá rögtön. Így együtt indultam el Harry Potterel, akit szívből szerettem! - Harry... - kezdtem kissé félenkén - nekem még találkoznom kell valakivel, de utána rögtön megyek a szabászatba, rendben? - ekkor Harry a szemembe nézett (gyönyörű szemei vannak) és éreztem, hogy lángba borul a arcom, ezért megpróbáltam elszaladni, de valaki megszólított, soha nem láttam még ezt a fiút, úgyhogy nem is tudtam mire vélni. - Szervusz! - köszönt a tejfölszőke fiú. - Szia! - köszöntem kissé meglepődve, hogy csak így leszólítanak az utcán. - A nevem Draco Malfoy! Roxfort, ugye? - Igen. - És téged, hogy hívnak? - Melissa Valentine. - Igazán szép név! - mondta és egy széles vigyor terült el az arcán. - Köszönöm. Harry akkor mindjárt... - Aranyvérű vagy, ugye? - szólt közbe Draco. - Tessék? - teljesen leblokkoltunk mindketten Harryvel, hogy hogy lehet valaki ilyen bunkó! - Aranyvérű vagy, ugye? - kérdezte újra. - Igen. - válaszoltam kissé ingerülten. - Szóval akkor találkozunk Harry, sietek vissza! - nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak, de nem kellett csalódnom, mert Harry is ugyanúgy mosolygott mint én! Ennek mérhetetlenül örültem! - Rendben! Repülni tudtam volna a boldogságtól. Mikor odaértem anyáékhoz elmeséltem mi történt. Ők is örültek velem együtt. De eközben sajnos Malfoy keverte azt a bizonyos dolgot, így Harry jó kedve pillanatok alatt elszállt. - Melissa az én barátnőm! Megértetted Potter! - Mióta? - vágott vissza lelkesen a fiú. - Úgyis az én barátnőm lesz! - Fogadjunk? - Ám legyen Potter, 5 év múlva visszatérünk erre a kérdésre! - Rendben! Majd meglátjuk! Ekkor értem én vissza, de csak az utolsó 2-3 mondatot hallottam, így elkezdtem faggatni Harryt! - Milyen kérdésre tértek vissza 5 év múlva? - Semmi! - Harry tajtékzott a dühtől, úgyhogy... - Akkor én megyek látom nem vágysz a társaságomra! - ezt talán kissé túl dühösen mondtam, de ott, abban a pillanatban nem érdekelt. Elkezdtem hát futni... - Hééé! Várj! - kiálltott utánam, de egy kis lányos furfanggal úgy tettem mintha nem hallanám, de azért egy "kicsit" lassítottam a tempón, így pár másodperc múlva utolért! - Várj! Melissa légyszíves állj meg! - nem akartam, de megragadta a karom, így hát "kénytelen" voltam megállni. - Légyszíves, ne haragudj, csak felkaptam a vizet. - Azt látom! - de már alig bírtam ki nevetés nélkül... - Csak ez a Malfoy, szóval, olyan... bunkó! - már nem tajtékzott, inkább mosolyogni próbált! - Ezt is tudom! - de ekkor akarva, akaratlanul elnevettem magam. De mint kiderült nem csak én, hanem Harry is! - Akkor... - kezdett bele miután abbahagytuk a nevetést - nem haragszol? - Szerinted? - viszont ekkor elragadott az indulat... olyat tettem amit még soha. Rámosolyogtam Harryre és egy puszit adtam az arcára. - Úramisten! - gondoltam magamban! - Mit tettem?! - mit volt mit tenni elfutottam most már olyan gyorsasággal, hogy Harry nem ért utol, pedig megpróbálta. - Vajon miért? Áhh, tudom. Biztos, hogy leszurjon mekorra balek vagyok. De ezt már soha nem tudom meg... Vagy mégis?
|