6. fejezet Harry vagy Draco?
2004.08.19. 12:31
6. fejezet Harry vagy Draco?
Reggel korán keltünk és lementünk reggelizni. Szinte senki nem volt még a Nagyteremben. De valaki mégis megszólított: - Melissa, kérlek, egy szóra. - Malfoy volt az. - Igen? - De ne itt! - Miért? - Mert ez csak kettőnkre tartozik! - Nekem nincs titkom Hermione előtt, úgyhogy vagy elmondod, vagy nem! - makacskodtam. - Amúgy hogy van az orrod? - Jobban köszönöm! - eleresztett egy mosolyt amit én igyekeztem nem viszonozni, de nem nagy sikerrel. Éreztem, gyorsan témát kell váltanom: - Mit is akartál mondani? - Csak meg akartam kérdezni hogy vagy? - Jól, köszönöm! - Ekkor láttam, hogy jön Harry és Ron, úgyhogy elakartam szakadni Dracotól! - Akkor mehetek, várnak a barátaim?! - Én nem vagyok a barátod? - Nem tudom, Draco! Na szia! - szaladtam Ronék felé - Sziasztok álomszuszékok! - Szia! - Harry ezt úgy mondta mintha én lennék Voldemort Nagyúr - Na jó, elegem van, mindkettőtökből, most megyek, szia Ron! - azzal elviharzottam. De valaki egyszercsak megragadta a kezem, George Weasley volt. - Láttam és hallottam mindent. - Nem bírtam tovább, sírva fakadtam, de George legnagyobb meglepetésemre megölelt. - Nem bírom már őket. - Elhiszem. - Köszönöm. - Mit? - Hogy ilyen rendes vagy velem. - csak most szakadtunk el egymás "testvéri" öleléséből. - Ugyanmár, amúgy hoztam neked reggelit. - George, mintha kitalálta volna gondolatomat, ugyanis farkaséhes voltam - Honnan tudtad? - Én mindent tudok, azt is, hogy amit most fogok adni annak nem fogsz örülni. - tényleg, előhúzta az órarendem - Hát ennek tényleg nem. Na nézzük... - azt hittem elájulok, a hét minden napján (kivéve pénteken) a Mardekárosokkal együtt volt óránk. - Nyugi, Ron és... öh, na jó, Harry is vigyázni fognak rád! - De én nem akarom, hogy a híres Harry Potter megvédjen, egy nappal ezelőtt talán még minden vágyam az volt, mert akkor még szerettem, de most már nem vagyok biztos benne! - úgy kiabáltam mint egy sakál, talán még George is megijedt, de ekkor - Úristen! George, kérlek ne mondd el neki, könyörgöm, Úristen elszoltam magam! George... - Megígérem! - Ne haragudj, csak már elegem van belőlük és... - Cssss! Értem én, de ha már most ki vagy mi lesz két hónap múlva? - ezen megint nevettünk, ezekután úgy tekintettem George-ra mint a báttyámra - De most mennem kell Mágiatörténet órám lesz. - Rendben! - adtam neki egy amolyan testvéri puszit és mind a ketten elindultunk órára - Szia! - George csak rám kacsintott és továbbment. Első órám Legendás lények gondozása volt ami egy kicsit jobb kedvre derített. Mikor odaértem már csak rám vártak. - Elnézést Ha... Tanár úr! - Semmi gond Miss Valentine! Akkor kezdjük az órát... - Te meg hol voltál? - kérdezte Hermione. - Georgeval beszélgettem. - rámosolyogtam - Olyan mintha a báttyám lenne... - ekkor Harry lépett oda hozzám - Hol voltál? Nagyon aggódtam! Kérlek ne haragudj! - a szemébe néztem és valami könnyhöz hasonlót pillantottam meg benne - Harry, te... - de ezt már nem tudtam befejezni, mert otthagyott cakkot-pakkot és elrohant. - Hát neki meg mi baja? - kérdezte Hagrid. - Kérlek Hag... illetve Tanár úr, hadd menjek utána?! - Rendben! De siessetek... - addigra viszont már elszaladtam - ...vissza - fejezte be Hagrid. Rögtön tudtam hová induljak, mintha több éve ismerném, fel mentem hát a fiúk hálótermébe és ott találtam, úgy sírt mint egy kisbaba. - Harry! - Menj el, kérlek! - Nem Harry, most nem, egyépként is én ha innen ma kilépek, akkor azt veled együtt fogom megtenni! - Harry megfordult. Én tétován, de odaültem az ágya szélére. - Ne haragudj... - kezdte volna, ha én hagytam volna! - Csss! Én nem haragszom sem rád, sem Dracora. - Harrynek megvillant a szeme - Harry, most figyelj rám! Én tudom, hogy ki nem állhatod Malfoyt, de ez azt jelenti, hogy nekem is kötelező? Ha igen, akkor tudod mit? Én sem fogok soha többé hozzászólni és kerülöm a társaságát, ha neked így örömet tudok szerezni! - Harry ekkor felnézett és átölelt, de talán úgy mint még soha, tömény szeretettel. - És most gyere visszamegyünk órára! Nincs ellentmondás. Megígértem Hagridnak és be fogom tartani! - rámosolyogtam, átkarolt és együtt mentünk vissza órára. - Áh, hát vissza tudtad csalni? - mosolygott Hagrid. - Én mindent tudok Tanár úr, hiszen boszorkány vagyok. - ezen mindenki mosolygott és Harry belesúgott a fülembe: - Köszönöm! Nagyon jól telt az óra további része. Mikor vége lett az órának, jött még egy remek hír, Piton megbetegedett így a dupla bájitaltan elmaradt. - Ma már csak 6-kor van Átváltoztatástan McGalagonnyal! - mondta Hermione, mikor már mind a négyen leültünk a klubhelységben a kandalló elé. - Addig még van 5 óra. - fejeztem be helyette, de a fiúk arckifejezése miatt gyorsan témát váltottam: - Szerintetek ki lesz a Griffendél új fogója? - Nem tudom. - mondta Ron-Harry páros. - De biztos, hogy nem egy elsős. - lohasztotta le Ron kedvét Hermione. Ekkor beléptek Weasley ikrek, hozzám odajött George: - Egy bölcs ember azt mondta, hogy bizony ez a két ember egymásnak van teremtve. - szólt nagy bölcsességet sugallva hangjában, miközben Harryre és rám nézett. - Na de George! - ripakodtam rá, szemünkkel párbajoztunk - Miket hord itt össze, uram? Eljött az este, túl voltunk az Átváltozástanon, amin nem történt semmi különös, Neville meggyujtotta Trevor egyik lábát, Draco pedig küldött nekem egy "levélmadarat" amiben ez állt: Kedves Melissa! Szeretlek, kérlek bocsáss meg! Draco Malfoy
Amint elolvastam használtam az eltüntető bűbájt, ami még apámtól tanultam kicsi koromban. Aznap este is későn feküdtünk le. Már 3 hónapja tartott az iskola, amikor végre ki tűzték a napot az új fogó keresésének. De erre még várni kell egy napot. Ráadásul beköszöntött a tél és esni kezdett a hó! Péntek délután Ron robogott be a klubhelységbe és valamit hadarni kezdett: - Melissa, Harry gyertek ki hógolyócsatázni! Griffendél kontra Mardekár! - Malfoy ott lesz? - kérdezte furfangos pimaszsággal Harry. - Hát persze! - Akkor megyek! - Nem Harry, nem mész, beszélni szertnék veled. - kerestem a kifogást, de nem jött be, Harry átlátott rajtam, így már ellenem szövetkeztek - Ron hozd a kabátját szüksége lesz rá! - Mire készülsz? - kezdtem félni, amiről kiderült, hogy nem is alaptalanul... - Itt a kabátja! De Harry, mire készülsz? - Vedd fel, kérlek! - Nem! - tiltakoztam gúnyos mosollyal - Biztos vagy benne? - Igen - DEHOGYIS!!!!! gondoltam de már késő volt, Harry a nyakába kapott Ron rámtukmálta a kabátom, és szaladtak velem az udvarra. Mikor leértünk Harry beledobott egy nagy hókupacba. - Áh, szóval így állunk! - Igen, ... - de mire befejezhette volna én már egy Hagrid tenyér méretű hógolyót dobtam egyenesen a arcába. De ezt nem biztos, hogy kellet volna, ugyanis is Ron és Harry túlerőben voltak ráadásul egy lány ellen. De már jött a segítség... Fred és George Weasley csúzlival lötték Harryéket, így én megmenülkem (mint eddig mindig), de nem is akárhogyan. - Jöttünk megmenteni a Szőke Hercegnőt! - Ahhoz előbb meg kell ölnötök! - mondták a fiúk, fülig érő szájjal. - Ezt bízzátok rám! - Malfoy állt ott, tömény undorral Harryre nézett, de ő is csak ugyanazt kapta vissza! - Ron, állj félre! - Mi van?? - értetlenkedett a fiú. - ÁLLJ FÉLRE! - ordítta és elő rántotta pálcáját, úgy ahogy Draco is. - ÁLLJ! - most rajtam volt a sor kiabáljak! Közben odasétáltam a két fiú közé, már tudtam mit kell tennem - Most lőjetek egymásra átkokat! - ott álltam köztük, remegő testtel - Na lőjetek! Mire vártok! - Láttam, hogy Harry lejjebb erszti a pálcáját, de ekkor Draco elkapta a karom elrántott és megátkozta Harryt! - NEEEEEE!!!!!!!!!!!! - ordítottam és legugoltam Harry mellé, eszméletlen volt. Utána odaálltam Draco elé, miközben könnyeimmel küszködtem! - Hogy tehetted? - ott abban a pillanatban egy akkora pofont adtam neki, hogy hanyatt vágódott. - Ron, Fred, George kérlek segítsetek! - Persze! - azzal elindultunk a gyengélkedőre. - Előre szaladok, hozok segítséget! - mondtam, azzal elrohantam, ahogy csak tudtam - Madam Pomfrey! Madam Pomfrey! - a javasasszony szaladt elém, mint akit bolha csípett. - Mi történt Miss Valentine? - Harry... - úgy lihegtem mint egy kutya - Harryt megátkozták! - Na de ki? És miért? - Draco Malfoy! Azt nem tudom miért! - Értem, hol van most Mr Potter? - Itt! - Ron volt báttyjaival és immár Hermionéval együtt - Hadd nézzem, tegyétek le oda! - kis szünet után folytatta - Igen, igen! - a javasasszony arcára mosoly ült - Szerelmi átok! - Mi? - kérdeztük mind az öten egyszerre - Szerelmi átok! Mindegy! Melyikőtők adja rá a köpenyt? - Majd én! - szólt Ron - Siess, kérlek! - mondtam, de még mindig reszkettem mint a nyárfalevél. - Nem lesz semmi baj! - próbált vigasztalni Hermione, vajmi kevés sikerrel. - Nem, ez miattam van, ha én nem lennék... - Malfoy és Harry akkor is ellenségek lennének - mondta véres komolysággal George - Itt maradok éjszakára, ebben még Dumbledore sem akadályozhat meg! - ezt olyan biztosan mondtam, mint még talán soha semmit. - Nem is akarom Miss Valentine. - szólt egy csendes hang a hátunk mögül - Itt maradhat éjszakára, de csak maga! - De igazgató úr! - szólt közbe Ron - Harry a legjobb barátom, és... - Mr Weasley itt a barátság nem segít, higgyen nekem! Kérem menjenek a klubhelységükbe! Így a többiek kénytelenek voltak elmenni. - Dumbledore professzor... - kezdtem immár sírva, de elcsuklott a hangom, csak sírtam-sírtam. - Nem kell félned Melissa, meg fog gyógyulni! - De miattam történt, én tehetek róla!!! - azt vettem észre, hogy teli torokból üvöltök, egyenesen az igazgatóval - Elnézést igazgató úr! - Semmi baj Melissa! Draco Malfoy átkozta meg? - Igen. - Akkor nem fog egyhamar felépülni, csak akkor ha velemaradsz és támogatod őt szeretettel és szerelemmel egyaránt! - De igazgató úr! - már mindegy, éreztem, hogy elpirulok - Én nem... - De! Melissa, te szereted Harry Pottert mióta csak láttad az Abszol úton vagy talán már azelőtt is! Engem nem lehet becsapni! - Elnézést! - azzal Dumbledore elindult kifelé - Professzor úr... - Igen Melissa? - Kérem, ne mondja el neki! - Lakat van a számon! - az igazgató rámkacsintott és kiment a gyengélkedőről! Aznap egész éjszaka vele voltam, csak ültem a széken, fogtam a kezét. De hajnali 3-kor engem is elnyomott az álom. Ez így ment még 5 napig, nem ettem, alig aludtam, nem jártam órákra. Én adtam neki a levest, amit enni-e kellett. Persze Ronék mondták, hogy menjek aludjak, ők majd vigyáznak rá, de én hajthatatlan voltam. Végül a 6-odik éjszakán is elaludtam, fogtam a kezét lehajtottam a fejem az ágya szélére és rögtön elnyomott az álom. Hirtelen egy látomás szerű álom villant be: Én a földön feküdtem holtan, de ott volt még Harry és Voldmort, aki csak annyit mondott: Meghalsz, akár a barátnőd! Ezután éles kacaj hallatszott és én felriadtam. A gyengélkedő üres volt, csak Harry és én voltunk ott. Visszahajtottam a fejem és ismét elaludtam. Reggel, mint kiderült Harry felébredt még előttem, de én kitartóan fogtam a kezét így engem még le sem tudtak fektetni. 9 óra 10 perckor ébredezni kezdtem. Valaki megsimogatta a kezem ami Harryét fogta. Az a kéz nem másé mint Harry volt, az amelyik még szabadon volt. - Jó reggelt! - köszöntött kedvesen - Harry, hát felébredtél! - azzal a boldogsággal ami akkor ért Harry nyakába borultam és sírni kezdtem. - Fel, élek, de azt hiszem már nem sokáig! - ekkor elengedtem és fülig elpirultam - Kérdezhetek valamit? - Persze! - válaszoltam teljes magabiztossággal. - Ki a kviddics csapat új fogója?? - Nem tudom. Én már 6 vagy 7 napja itt ülök és amikor Ron és a többiek jöttek nem kérdeztem őket. - Értem! Tényleg itt ülsz már egy hete? - Igen, tényleg! - Köszönöm! - Nem! Inkább én kérek bocsánatot, miattam történt minden és én... - már kezdem unni, hogy mindig félbeszakít!!!! Ez persze nem igaz!!!!! - Cssss! Nem te kértél, hogy párbajozzunk! - De... - Semmi de és téma lezárva! - mondta, ellentmondást nem tűrően és megfogta a kezem - Köszönöm, hogy itt voltál és, hogy itt vagy velem! - És itt is leszek! - Melissa - szólt Madam Pomfrey - megint megeteted Pottert? - ekkor meglátta, hogy Harry felébredt - Oh, felébredt, na végre, jó erős átkot küldött magára az a Malfoy! Ezt a levest viszont meg kell ennie! - de Harry kérdő tekintetére folytatta - Sima Tyúkhúsleves, eddig Melissa etette, de most már nem lesz rá szükség! - Madam Pomfrey... - szólt halkan Harry - nekem még szükségem van rá, hogy etessenek - azzal rám nézett és kacsintott, Madam Pomfrey vette a lapot - akkor itt a leves Miss Valentine. Jó étvágyat! - Köszönöm! Ápolónő kérem adjon nekem enni, farkas éhes vagyok! - mondta fülig érő szájjal - Meg kell állapítanom, maga rögtön rendbe jön, ha megeszi ezt a finom levest! Jó étvágyat! - azzal elkezdtem neki adni levest, de egyszerűen soha nem jutottam el a szájáig, mert vagy elnevette magát, vagy bamba képet vágott amitől én nevettem. - Na jó, magadra hagylak a levessel, szólj ha megetted! - Ne, jó kis fiú leszek! - Megígéred? - Megígérem! - és tényleg betartotta a szavát, most már több ment a szájába mint a köpenyére. Így gyorsan el is fogyott. - Kész, megettem, mi a desszert? - Az nincs! - ekkor végre bejjötek a többiek is - Sziasztok! Már egy ideje fenn van! - mondtam - Jaj, de örülünk, Harry, biztos minden rendben? - ezek az aggodó szavak Hermionetól származtak, aki legalább annyira aggódott, mint én. - Minden rendben, hála az Őrangyalomnak! - Úristen! - gondoltam, megint elpirulok itt mindenki előtt - Na jó, nekünk mennünk kell! - szólt Fred, erre mindenki elköszönt és elment. Csak én maradtam, de már nem bírtam sokáig alvás nélkül, ezzel sajnos le is buktam, mert akárhogy is takargattam a szám, akkorákat ásítottam, hogy a fél Roxfort belefért volna! - Menj aludni, hisz majd leragnak a szemeid. - Nem innen kizárólag veled együtt fogok kilépni! - Jó! Akkor menjünk! - azzal megpróbált, felállni, de én nem hagytam, szelíd erőszakkal visszanyomtam - ha eddig kibirtam, most már az a pár nap meg se kottyan! - Nem hiszem! - Harry megtalálta pálcáját az éjjeliszekrényen felemelte: - Invito ágy! - az ágy kezelebb gurult az övéhez - Kérlek aludj, most én vigyázok rád! - túl nagy volt a kísértés, lefeküdtem hát, és abban a pillantban elaludtam. Mikor felkeltem egy mosolygos arc volt velem szemben. - Szia! - Szia! Mennyit aludtam? - Majd' egy napot! - erre a mondatra felpattantam. - Kérlek ne haragudj, nem akartam ilyen sokáig aludni csak... - igen kedves olvasóm, most megint az jön, hogy félbe szakít... - Nem kell bocsánatot kérned hiszen egy hétig virrasztottál. Ennyit megérdemeltél. - Mr Potter! - Madam Pomfrey ballagott oda hozzánk - Áh, Miss Valentine, örülök, hogy felébredt, szóval Mr Potter, elmehet! - Harry úgy pattant fel az ágyból, mintha tűbe ült volna. Szinte letépte magáról a köpenyt és már fordult is hozzám: - Melissa, ugye megyünk!! - Persze! - Harryt nagyon elbolondította a gondolat, hogy szabad, mert karon ragadott és szinte húzott maga után - Harry, nem mehetnénk egy kicsit lassabban? - De, persze! Kiváncsi vagyok mit szól majd Malfoy, ha látja, hogy meggyógyultam, ráadásul miattad és... - Harry! - Jó-jó, rendben! - ahogy ott álltam Harry mellett, eldöntöttem, mindenféleképpen Őt választom...
|