8. fejezet
Voldemort próbálkozása

Amikor kimentem - legnagyobb örömömre - sokán álltak az ajtónál, elég
aggógó képet vágva. Csak Harry ült az egyik széken és a tüzet nézte.
- Ugye nem mész el? - tette fel a kérdést legnagyobb meglepetésemre
Neville Longbottom
- Nem, még maradok egy pár évet! Ha nem zavarok?! - ez utobbi
kérdésemet Harry felé intéztem aki "csak" rám nézett és mosolygott,
amit én is igyekeztem viszonozni
- Jaj, de jó! - hangzott a válasz mindenkitől
Már csak a Pénteki nap volt hátra, amikor szerencsére nem
találkoztunk a Mardekárosokkal, így ez a nap is gyorsan telt. Este mikor
ott ültünk heten a klubhelységben Harry a fülembe súgott:
- Beszélhetünk? - na ez, amire egy lány nem számít, és ilyenkor
teljesen leblokkol, de aztán kinyögtem végre:
- I-igen.
- Akkor gyere, sétáljunk!
- Rendben!
Azzal felálltunk és elindultunk sétálni a kastélyban.
- Szóval... - kezdte tétován és most először láttam rajta, hogy elpirul -
megint szeretnék bocsánatot kérni! Főleg a megjegyzésem ért!
- Meg van bocsájtva.
Így beszélgettünk még vagy egy órán keresztül, mikor megtorpantam,
mert megtörtént az amitől féltem.
- Harry, volt egy álmom...
- Nekem is, épp arról mesélek, szóval ültünk a tengerparton és... - ez
engem most cseppet sem érdekelt, baj szagot éreztem és mint
kiderült, nem is alaptalanul! - ...szóval valamit el kell mondanom... -
nem figyeltem oda mit mondondott, csak a sötét folyosót fürkésztem -
...akkor te is? - hangzott a kérdés, most mit feleljek? biztos valami
általános dolog ugyhogy rávágtam: - Én is! - abban a pillanatban Harry
megölelt, és akkor neki is bevillant az álom - Menjünk innen! - mondta,
de már késő volt... Voldemort ott állt és már mondta volna a varázsigét,
de Harry fürgébb volt:
- CAPITULATUS! - ordította, mire a mágus neki esett a falnak, de egy
pillanat múlva már újra talpon volt. Életemben nem féltem még így,
Harry próbált védeni, de Voldemort ismét kimondta az átkot:
- AVADA KEDAVRA! - a zöld fénycsóva felénk repült, mind a ketten csak
álltunk földbe gyökerezett lábbal, de ekkor hallottam egy rövid
hangfoszlányt és elájultam. Mikor felébredtem a Gyengélkedőn találtam
magam, de még teljesen kába voltam, csak egy zöld szempárt láttam
ami erősen a szemembe nézett.
- Hol vagyok? Meghaltam? - nyögtem ki a kérdéseim.
- Nem, nem haltál meg és most itt vagy a Gyengélkedőn. - hangzott
egy gyengéd, halk hang. Harry volt az. - Jobban vagy?
- Nem tudom! Mi történt?
- Voldemort megtámadott minket!
- Én tudtam, szólni akartam, de te nem figyeltél!
- Ezt meg, hogy érted? - kérdezte a fiú.
- A sötét folyosó... megtorpantam... te meséltél valamilyen
tengerpartról... - itt Harry elmosolyodott - én mondtam, hogy volt egy
álmom... te azt kérdezted valamire, hogy én is... én azt mondtam
igen... megöleltél és utána nem nagyon emlékszem...
- Hogy érted, hogy volt egy álmod? Mikor?
- Mikor vigyáztam rád, egyszer itt.
- És mit álmodtál?
- Azt, hogy én... szóval... halott vagyok, és te meg Voldemort ott álltok
egymással szemben és... és...
- Folytasd, kérlek!
- És valami olyasmit mondd neked, hogy... - elakadt a szavam, nem
tudtam, hogy mondjam neki azt, hogy barátnő.
- Mit mondott?
- Hát, hogy meghalsz, akár a...
- Barátnőm?
- Igen. - éreztem, hogy fülig elpirulok, megpróbáltam hát felülni az
ágyon, de nagyon megszédültem.
- Jól vagy? - tette fel az aggódó kérdést.
- Nem, nagyon szé... szé... - nem tudom mi történt ezután, mert ismét
elájultam, abban a pillanatban egy sötét teremben találtam magam,
ahol ott volt Harry, megkötözve. Oda akartam menni hozzá, de ahogy
megérintettem a kötelet 5 méter hosszan a hátamon csúsztam, erős
áramütést kaptam.
- Szervusz Melissa! - a hang irányába fordultam, ott állt Vodemort
teljes életnagyságban - Miért vagy így meglepődve? Megszeppentél?
- Mit akar? - kérdezetem teljes gyűlölettel a hangomban.
- Egy táncot. - szólt hideg, nyugodt hangon - Csak egy táncot és
szabad vagy!
- És Harry?
- Potter meghal!
- NEM!!!!! Bármit csak azt ne!! Kérem, mindent megteszek!
- Hááát, csábító az ajánlat, de NEM! - mondta, utána a szemembe
nézett és nevetett.
- Inkább öljön meg engem, csak Őt ne! - mondtam, immár könnyekben
ázva.
- Nem tehetem, nekem Potter kell, de ha nem táncolsz velem Te is
meghalsz!
- Ha megöli Harryt engem is meg kell ölnie! - ordítottam ahogy csak a
torkomon kifért!
- Rendben, kérdezzük meg mit szól erről Potter! - azzal egy
pálcasuhintással leoldotta a szájáról a rongydarabot!
- Te mocskos szemét! - szólt Harry csendesen, de gyűlölettel teli
hangon.
- Oh, hogy kinyilt a csipája valakinek! Meglátjuk mit szólsz ehhez:
Avada kedavra! - de mielőtt a zöld sugár elérhette volna Harryt, én
eléugrottam és éreztem, ahogy meghalok, elsőtétült minden.
Egyszercsak ismét a Gyengélkedőn találtam magam!
- Madam Pomfrey! Madam Pomfrey, felébredt! - ott állt körülöttem
szinte mindenki, Harry, Ron, Hermione, Fred, George, Neville, Paul és...
Draco.
- Szia! - köszönt kedvesen Harry - Megijesztettél, tudod?
- Hát élek?
- Persze, hogy élsz! Még szép! - Draco lépett mellém, igaz Harrynek ez
nem túlzottan tetszett, de igyekezett tűrtőztetni magát! - De mi
történt?
- Voldemort... megölt.
- Téged? - kérdezte aggódva Harry
- Igazából Téged akart, de én eléd ugrottam... így engem talált el. És
most itt vagyok, azt kérte, hogy táncoljak vele.
- Jobban érzi magát Miss Valentine? - Dumbledore lépett az ágyhoz,
közben utát törve magának - Igen, köszönöm igazgató úr! De Harry
veszélyben van.
- Valóban?
- Igen, Voldemort meg akarja ölni! Én ott voltam, láttam.
- Pontosan hol volt, Miss Valentine?
- Nem tudom, egy sötét szobában, Harry ott volt megkötözve és én
nem tudtam... - nem bírtam tovább ki csordultak első könnycseppeim -
Kérem, hagyják Őt pihenni! - szólt a parancs Madam Pomfreytől -
Madam Pomfrey... - kezdtem halkan - beszélhetnék Georgeval,
négyszemközt?!
- De Miss Valentine magának pihennie kell...
- Kérem... - fogtam könyörgőre a dolgot
- Rendben, kérem a többiek távozzanak! - azzal kénytelenek voltak
kivonulni.
- George...
- Igen?
- Emlékszel mikor azt mondtad Te vagy az én Őragyalom?
- Hát persze, de miért?
- És ugye az Őrangyaltól lehet szívességet kérni?
- Állok rendelkezésedre!
- Amit most mondok az nem könnyű feladat...
- Szeretem a kihívásokat!
- Harryről van szó...
- Ajaj!!
- Kérlek vigyázz rá, ne hagyd egyedül soha, semmilyen körülmény
között sem! Amíg én nem "szabadulok" Rád bízom! Én most nem tudok
segíteni ha baj van!
- Számíthatsz rám! - könnyeim még mindig folytak, már a szemem is
véres volt - Tudod mit jelent nekem Harry! - szóltam remegő hangon -
Tudom!
- Nem akarom elveszíteni!
- Nem fogod, de megyek mielőtt túlságosan is elérzékenyülök! - azzal
adott egy puszit, átölelt, közben végig mosolygott, talán felvidít.
- Örökké hálás leszek Neked ezért!
- Csak vigyázz, mert behajtom! - ezt már én sem bírtam nevetés nélkül -
Szia!
- Szia!
Megpróbáltam pihenni, vajmi kevés sikerrel. Másnap, Hétfőn délután
meglátogatott Harry egy nagy tányér Tyúkhúslevessel. Amint
megláttam elnevettem magam.
- Hát te? Hiszen már tart a szünet!
- Jöttem beteglátogatóba, Ron és Hermione is akart jönni, de én nem
engedtem. Beszélnünk kell.
- Szerintem is, Harry kerüld a sötét helyeket, ne menj egyedül sehova
és ...
- Cssss! Először is most megeszed ezt a levest és majd utána
megbeszélünk mindent.
- Nem Harry! Én nem szeretek senkinek ellentmondani, főleg nem
Neked, de most megteszem és Te végig fogsz hallgatni! - mondtam
ellentmondást nemtűrő komolysággal - Én láttam amikor Voldemort
kilövi Rád a halálos átkot, és én nem... nem... - na vajon most mit
mondjak? Meg kell mondanom, most nem az érzelem a lényeg!
gondoltam Hanem Harry élete, így hát erőt vettem magamon - Nem
akarlak elveszíteni, azt nem élném túl! - éreztem, hogy megint
könnycsepp csordul le az arcomon - Kérlek, vigyázz magadra! - de Harry nem válaszolt, csak odaült az ágyamra, átölelt és adott egy
puszit. Éreztem, hogy arcom meg tudna gyulladni, de ez most per
pillanat nem érdekelt. - Elég meggyöző voltam? - kérdezte, mosolyával
teljesen megbolondított - De most meg kell enned ezt a levest! -
mondta ellentmondást nem tűrően, és már adta is a számba. Nem volt rossz (főleg mert Harry adta). Így szépen lassan felépültem,
mindennap volt látogatóm. Sőt, néha még egy-két Hugrabuggos és Hollóhátas fiú is.