8. fejezet Korizás a tavon
2004.08.21. 10:11
A jogok HollyJadet illetik!!!
Az új lány (8. fejezet)
Korizás a tavon
Álmodtam... Biztos csak álmodtam... - mondogattam magamban mikor felkeltem.
Egy szép, napsütéses vasárnap volt. Felvettem a hálóköntösöm, és elindultam lefelé a lépcsőn, amikor Hermione hirtelen így szólt:
- Jaj, Amanda, úgy aggódtam... Ugye semmi bajod? És ugye nem haragszol rám?
- Nem. - mondtam és a lány nyakába borultam. - Valamit el kell mesélnem. Azzal emondtam mindent a szoborról, és persze a csókról. - Attól félek, hogy csak álmodtam.
- Nem, szerintem nem álmodtad. Amúgy Harry nagyon aggódott érted. Azt mondta, hogy ha valami bajod esik, az csak az ő hibája. Sokáig keresett, de hiába. Amúgy hol volt az a szobor?
- Nem tudom. Valahol az alagsorban. Kábé három emelettel a pince alatt. És mi az a Sajaknedin?
- Nem tudom. Szerintem latinul van. Vagy párszaszóul. Harry párszaszájú.
Lesett az állam... Harry párszaszájú...
- És... Még mi volt a szoborra írva?
- Pontosan nem emlékszem... De várj! Leírtam valhova.
Elővettem egy papírt, amire az éjjel leírtam a mondatot. Felolvastam, majd odadtam a papírt Hermionenek.
- De ez a papír üres!!! - mondta a lány.
- MI?
- Nézd! - ránéztem a papírra, de én láttam rajta a mondatot.
- Én nem látom... - mondta Hermione. - Gyere, ezt meg kell mutatnunk Harryéknek is.
Hermione is felvette a hálóköntösét, majd elindultunk lefelé. A fiúk már ott ültek a fotelekben. Hermione köszönni akart nekik, de én befogtam a száját, és visszarántottam.
- Mi van? - kérdezte suttogva.
- Hallgasd.
Harry és Ron rólunk beszéltek.
- Igen... Azt hiszem.
- Tudod, neked könnyű. Amanda tényleg nagyon szép lány. Nekem pedig...
- Neked pedig Hermione tetszik... Hát igen. Nehéz este, Ron, mert lehet, ő nem viszonozza. Szerintem kérdezd meg, hogy elmegy-e veled a bálba, és ott majd beszélsz vele.
- És ha azt mondja: Jaj, Ron, ne nézz már hülyének! Nekem nem egy ilyen kis vörös pondró kell.- utánozta Ron Hermione hangját- elég hitelesen...
- Szerintem próbáld meg. Végülis, aki mer, az nyer!
- Jó. Majd délután. Elhívom korizni.
- Hé, az az én ötletem volt! - mondta viccesen Harry. - Én akartam elhívni Amandát. Meg akarom... Meg akarom kérdezni, hogy... Járna-e velem.
Nyeltem egy nagyot. Úr isten. Ekkor rámnézett Hermione, és mindketten elvörösödtünk.
- Menjünk.- mondtam.
És elindultunk lefele a lépcsőn. Direkt nagyokat dobbantottam a papucsommal, hogy meghallják.
- Jó reggelt! - mondtam álmosan.
- Nektek is.
- Nincs kedvetek délután eljönni korizni a tóra? - kérdezte Harry.
- DE! - válaszoltam kicsit hamarabb.
- Jó, végülis rendben. - adta be a derekár Hermione is. Kicsit vörös lett a füle... - De akkor én délelőtt tanulok. És szerintem ti is tegyétek azt.
- Jó, Hermione. Végülis már csak ez a hét, és utána szünet. - felete Ron.
- Igen. Tényleg, Ron kivel mész a bálba? - kérdzetem (Tudom, elég gonosz voltam...)
- Öhmm... Még nem tudom.
-Ja, aham.
Ezután elmentünk reggelizni. Harry ült le mellém, és mindig megkérdzete , hogy nem adhat- e oda valamit.
- Kéred a lekvárt? - kérdezte századszor.
- Nem, köszönöm. Ha szükségem lesz valamire, akkor majd szólok.
- Bocs.
A délelőtt tanulással telt el a könyvtárban, mikor eszembe jutott a szobor. Elmeséltem a többieknek is, majd Hermione átadta a papírt.
- Én nem látom, de Amanda igen. És ti?
- Én se!- mondta Ron.
- Én igen. Én azt is tudom, hogy mit jelent. Párszaszóul van.
- Szóval csak ti ketten látjátok. És mi van ráírva?
- Rubinkő. A rubikövet csak igaz szerelmével teheti be Voldemort végzete.
- Voltemort végzete? - mondtam... Csodálkoztam, hogy ki mertem mondtani a nevet.
- Azaz te, Harry, és az igaz szerelmed. - magyarázta Hermione.
- Az király. Csak az a ciki, hogy nem tudjuk, hogy milyen rubinról van szó.
- Én tudom. - mondtam, miután megértettem mindent. - Van nekem két ikergyűrűm, amiben két rubinkő van.
- Az lesz az!
Nem mondtam el a többieknek, hogy honnan van a gyűrű, mert akkor kiderülne minden Malfoyról és rólam.
Ebéd után fogtuk a korcsolyáinkat, és lementünk a tóhoz.
Harry, Hermione és én elég ügyesek voltunk, ám Ron még Jégvarázslat segítségével is alig bírt a jégen maradni, de a végén egész ügyes volt...
Öt órakor Hermione és Ron bementek a kastélyba, ám én és Harry még maradtunk.
- Amanda, beszélhetek veled?
- Pesze! - mondtam. Sejtettem, hogy mi következik most.
- Szóval... Tegnap este történt valami.
- Igen... Erről én is akrtam mondani valamit...
- Szóval... Szeretném megkérdezni, hogy... járnál velem?
- Öh... - tudtam, hogy ez lesz a kérdés, ám mégis nagyon meglepődtem. - Igen. - mondtam végül.
Harry pedig magához húzott és megcsókolt.
|