Az új lány (9. fejezet)

Az elkövetkzendő két hét eseményteelnül telt. Február 17-ére tűték ki a Griffendél-Hollóhát találkozót. Mikor elérkezett a 25-ike reggel, Hermione keltett.

- Hé! Kelni! Már kilenc óra van! Ajándék bontás!

Felkeltem... Lenézetem az ágyam lábához, és egy halom ajándékot pillantottam meg. Izgatottan bontogatni kezdtem.

Anyuéktól kaptam egy új "boszorkányok bocsorkányos tippjei" könyvet, amiben egy csomó frizura és smink ötlet volt. Ez most épp jól jött a bál előtt. Rontól egy halom kondéros kekszet és Csokibékát kaptam, Hermionetól egy "Szerelmi bájitalok" könyvet, Harrytől egy karkötöt, amit kis szívek díszítettek, és a bele volt karcolva, hogy H és A. Nevilletől egy nefeledd gömböt (gondolom azt hiszi, olyan vagyok, mint ő...), és Mrs Weasleytől pedig egy kék pulcsit.

Miután mindannyian kibontottuk az ajándékainkat, átmentünk a fiúkhoz. Leültem Harry ágyára, majd beszélgetni kezdtünk:

- Ti várjátok a bált? - kérdezte Dean.

- Persze. Csak az a baj, hogy nincs mit felvennem. - panaszolta Parvati.

- Ja. És ti kivel mentek?

- Én Hermioneval, Harry pedig Amandával. Ti?- monda Ron.

- Én Ginnyvel. - mondta Dean. - Parvati Seamussal. Neville pedig Luna Lovegooddal. - erre Neville fülig elvörösödött.

Ezután elmentünk reggelizni. Már felkerültek a díszek a nagyterembe. Az elvarázsolt tető most sok ezer fehér hópihétől csillogott. A terem két oldalán magas, egy méter hosszú bordó gyertyák égtek, az ablakokon pedig ezüstös jégvirágok táncoltak, és karácsonyi dalokat énekeltek. Hagrid épp egy öt méter magas fa felállításával foglalatoskodott, amikor McGalagony odalépett hozzánk.

- Mint már azt tudják, ma este keül megrendezésre a karácsonyi bál. Nos, a nyitótáncot pedig minden házból egy-egy pár nyitja. A párt a házvezető tanár - jelen esetben én - választja ki. Nos, én önre gondoltam, kedves Potter Úr, és Miss Brownra.

- De tanárnő, én... - kezde Harry.

- Semmi de, Mr Potter. Kérem a reggeli után fáradjanak be a nagyterem melletti kis helyiségbe, és ott majd megtanulják a koreográfiát.

- Rendben.- mondtuk, majd McGalagony távozott.

- Már megint? - értetlenkedett Ron. - Szerintetek ki jön a Mardekárból?

- Tuti, hogy Malfoy. Ő Piton kiskedvence.

- Ja. Az tuti.

Reggeli után bementünk Harryvel a kis tetembe, ahol már az előre megjósolt Malfoy-Parkinson páros, Cho Chang és Michael Corner és egy magas Hugrabugos fiú és egy szőke lány ült.

- Szevasz Potter! - mondta undok vigyorral Malfoy, majd amikor kiléptem Harry háta mögül tátva maradt a szája. - Oh, és itt a csinos kis barátnőd is?

- Fogd be Malfoy! - mondtam.

- Oh... Milyért akkor mi lesz, ha nem?

- Emlékeztetnélek egy éveleji kis incidensre...- úgylátszott, ez a mondat megtette a hatását, mert ezutá nem szólt többet, csak csendben méregetett.

Belépett a szobába McGalagyony professzor és Dumbledore.

- Nos. Mint már említettem, maguk fogják nyitni az egész ünnepséget. Álljanak fel kérem! Dumbledore, mutassuk meg nekik a táncot!

Azzal elkezdtek hajbókolni, majd...

- Egyet jobbra, egyet balra... egy, két, há és... fordulj... egy, két, há és... Kérem, most jöjjenek maguk. Balra a fiúk, jobbra a lányok. Egymással szemben. Nagyon jó. Most pedik kezdjék...

Amikor Harry átkarolta a derekam, Malfoynak majdnem kiesett a szeme. Még McGalagony is rászólt, hogy figyeljen.

- Nagyon jó. Most pedig a lányok lépjenek egyet jobbra... igen, és most partner váltás.

Neeeem... hát persze, hogy Maloyjal kerültem össze. Átölelte a derekam, de ekkor...

- Nagyon jó. Most menjenek, és készüljenek fel az esti bálba. Ennyi gyakorlás elég is lesz.

Huh... Most megúsztam, de a bálon úgyis kell táncolnom Dracoval.

Felmentem a szobába, ahol már az összes lány az én "Boszorkányok boszorkányos tippjei" könyvemet nézegették.

- Jaj, Amanda, ugye megcsinálhatom ezt a frizurát. Annyira tetszik!

- Persze. -mondtam. Semmi kedvem nem volt még kézülődni, hiszen még van hat óránk addig.

Elmentem ebédelni, majd utána kihívtam Ront és Harryt korcsolyázni.

- Verseny? - kérdezte Harry.

- Én abból kimaradok. - mondta Ron.

- Aki veszít, az megpuszilha Retkes Répa festményét. - mondtam.

- Oké.

Elindultunk. Imádtam korizni. Majdnem olyan jó volt, mint kviddicsezni. Harryvel pont egyszerre értünk be a célba, úgyhogy senkinek sem kellett megpuszilnia a festményt. Huh...

Ötkor bementem készülődni. Addigra már szinte minden lány felöltözött, és most a hajukat illetve a sminkjeiket tökéletesítették. Én nem kerítettem nagy feneket a dolgoknak, de persze azt sem szerettem volna, ha én vagyok a legrondább.

Felvettem egy ujjatlan, hosszú, földigérő vörös bársonytalárt, a hajamat pedig kontyba kötöttem, és beleszúrtam két hajpálcát úgy, hogy azok keresztezzék egymást. (Ezt az új könyvemből néztem ki.) A szememet ezután feketére és halványvörösre festettem, a számat pedig bekentem szájcsillogtató-főzettel (rávolt írva a szer hátuljára, hogy csókálló...).

- Jaj... Már mindenem megvan, csak a ruhám nincs! - nyavajgott Hermione.

- Kölcsödadjam az egyiket? Van egy ehhez hasonló fekete bársonytalárom, de azt hiszem, hogy annak van ujja.

- Jaj, Amanda! Köszönöm...

- Szívesen! - azzal leterítettem a ruhát az ágyamra, Hermione pedig felpróbálta. Nagyon jól állta rajra a ruha.

- Köszönöm. - mondta újra a lány.

Nyolc előtt tíz perccel elindultak a lányok a lépcsőn. (Parvati elmondta, hogy ilyenkor meg kell váratni egy kicsit a fiút.)

Már minden lány lement, mikor én még az ágyamon ültem.

- Gyere már Amanda! Ti nyitjátok a bált!

- Nem akarok lemenni, Hermione!

- De milyért? Mindenki azt mondja, hogy te vagy a legszebb!

- Kit érdekel? Nem... Nem az a baj.

- Akor mi?

- Malfoy. A nyitón vele kell táncolnom... - erre már Hermione is felsóhajtott.

- Jólvan. Gyere. Minél előbb túlleszel rajta, annál jobb. Nem igaz?

- De. - Hagytam rá.

Elindultunk lefelé a lépcsőn. Még mindenki ott volt a klubbhelyiségben, mivel McGalony épp mondott valamit.

-... Ezért én kísérem le magukat. Mr Potter, hol a párja?

- Itt vagyok! - válaszoltam, mikor leértem a lépcsőn. Minden szem rám szegeződött. Mindenki súgott valamit a szomszédjának, majd újra bámulni kezdtek... Még Harrynek is majdnek kiesett a szeme, annyira bámult. A kínos csöndet McGalagony törte meg.

- Jólvan, induljunk.

Harry megfogta a kezem, majd megkérdeztem tőle:

- Mi van? Van valami rajtam? Vagy mi van?

- Nem... nem... Csak olyan... Hogyis mondjam... Szép vagy. Sőt, gyönyörű... - éreztem hogy elpirulok.

- Oh, köszönöm.

Leértünk a bejárati csarnokhoz.

- Kérem, hogy azok a párok, akik a bált nyitják, maradjanak itt! - utasított minket Piton, majd rám nézett... A tömény undor most is ott volt a tekintetében - mint mindig... A mellettünk álló Malfoy majd fölfalt a tekintetével, amitől igencsak zavarba jöttem.

Tuskó... Gondoltam magamban. Foglalkozzon a saját partnerével!

- Induljanak! - zökkentett ki a "Malfoy-mocskoló" gondolatmenetemből Piton.

Beléptünk a nagyterembe. Sok ezer szem fordult felénk... Cho Chang lépkedett előttem, de olyan ügyetlenül, hogy majdnem kitörte a saját bokáját. Bevonultunk. Láttam Ron és Hermione arcát, amint buzgón vigyorognak.

Elindult a zene. Ismét a Walpurgis Leányai játszottak, valami siratózaenét. Én soha nem szerettem ezt az eggyüttes, én inkább a GlasStones- t hallgattam.

Harry átkarolta a derakam, és már a jólismert koreográfia szerint tancolni kezdtünk. Már épp kezdtem belemelegedni, amikor McGalagony tapsolt egyet. Tudtam, mit jelent ez. Partner csere... Helyet cseréltem Pansy Parkinsonnal, akin látszott, hogy ugyanúgy undorodik Harrytől, mint én Dracotól.

Odaléptem a fiú elé, majd mindketten meghajoltunk. Közelebb léptem hozzá, mire ő átkarolta a derekam, és erősen magához szorított.

- Nem kapok levegőt! - suttogtam.

- Jó. Ha elájulsz, majd szájonát lélgeztetlek.

- Dugulj be Malfoy.

Elnéztem Draco válla fölött, és láttam, amint Ron megcsókol egy lányt... Hermionet. Igen! Ez azt jelenti, hogy ők is összejöttek. Azután ránéztem Harryre, aki minél jobban próbálta magát eltolni Pansy Parkinsontól. Átkozott liba! Mit művelsz Harryvel?

Majd ezztán ránéztem Malfoyra. A szeme most nem gonoszságot tükrözött, hanem inkább érdektelenséget, és boldogságot. Majd belenézett a szemembe. Úgy éreztem, mintha egy jégcsap csúszna le a torkomon!

Vége lett a számnak, majd kigyúltak a fények is. Úgy menekültem el Malfoytól, mintha egy vérengző fenevad elől futnék. Pedig amikor a szemébe néztem nem volt az. Egyáltalán nem...

Eztán odamentünk Ronékhoz, majd megkérdeztem:

- Na? Jól láttam, amit láttam?

Erre mindketten elvörösödtek, és megkérdeztek, hogy mit?

- Csokólóztatok?

- Milyért? Nem szabad?

- De szabad. - válaszolta Harry, majd megcsókolt.

Ezután még táncoltam Harryvel, és Ron is Hermioneval, (meg kell jegyeznem, hogy Ron nem táncolt olyan rosszul...) Majd táncoltam Deannel és Nevillel (aki mindig a lábamra lépett),majd elmentem innivalóért. Épp indultam volna vissza, amikor Malfoy elém állt.

- Szia Amanda... Beszélhetek veled?

- Mondd.

- Nem itt. Gyere ki a tóhoz fél óra múlva.

- Milyért? Ha ez megint valami trükk, azt mebánod Malfoy!

- Nem... Most nem...

- Jó. Lehet, hogy ott leszek! - Majd vetettem még rá egy utolsó mérges pillantást.

Fél óra múlva elnidultam.

- Bocsi, de el kell mennem elintézni egy kis dolgot.

- Wc-re mész? - kérdezte minden nélkül Ron.

- Oda...

Mikor leértem a tóhoz, Malfoy már ott ült az egyik tölgyfa tövében.

- Mit akarsz? - kérdeztem.

- Dumálni.

- Miről?

- Mindenről...

- Jó, bocsi, de nekem vissza kell mennem a többiekhez...

- Te jársz Potterrel?

- Mi közöd hozzá? Amúgy...... igen.

- És szereted?

- Persze! Milyen hülye kérdés ez?

- Igazad van. - mondta bűnbánóan. - Nem ülsz le?

- De. - gondoltam, úgyse lehet semmi bajom... - Nagyon szemét voltál velem.

- Tudom. Ne haragudj. Csak féltékeny vagyok. Szeretlek.

- De azt mondtad...

- Cssss... - suttogta, majd közelebb hajolt, és megcsókolt... Én pedig viszonoztam. Nem tudom, mi ütött belém...

- Úr Isten! - mondtam, miután feleszméltem.- Hogy merted? - majd lekevertem egy hatalmas pofont Draconak.

Beszaladtam a nagyterembe. Nem tudtam mit csináljak... Úr isten! Ha ez kitudódik... Ekkor eszembe jutottak Malfoy szavai... Örökre összekapcsol benneteket... Ez az! Ha most odaadom Harrynek a gyűrűt, akkor nem lesz semmi baj.

Felszaladtam a gyűrűkért a szobánkba, majd vissza a nagyterembe.

Harry épp Hermoneval táncolt.

- Harry, ne haragudj. Egy pillanatra...

- Persze...

- Nos, szóval. Szeretnék neked adni valamit. Ezek a gyűrűk azok a gyűrűk, amiket már említettem. Szeretném, ha elfogadnád az egyiket, de csak akkor, ha tényleg szeretsz. Tiszta szívedből.

Ezután átkarolta a nyakam, és megcsókolt.

- Hár persze.- mondta, és felhúztuk egymás ujjára a gyűrűket.

Utána még táncoltunk, és szerencsére nem láttam már Malfoyt. Nem tudom, hogy mi volt az az érzés a parkban, amit Malfoy iránt éreztem, de tudtam, hogy én CSAK Harryt szeretm, méghozzá tiszta szívemből.