Elindultunk. Valószínűleg nagyon messze van Imrisca, ahova el kell szállítani a küldeményt. Már vagy fél órája úton voltnuk, amikor Tonks megtörte a csöndet.

- Na és, Amanda... Te ugye jársz Harryvel.

Nem tudtam mire vélni a kérdést. Megfordult a fejemben, hogy nem is válaszolok a sas bőrébe bújt boszorkánynak, de aztán taktikát váltottam:

- Igen. Nagyon szeretjük egymást.

- Aha... Megértem Harryt. Szép lány vagy. - éreztem. hogy elpirulok.

- Köszönöm. -feleltem zavartan. - És önnek van férje?

- Nincs. - most Tonkson volt a sor, hogy zavarba jöjjön, és ezt elégedetten nyugtáztam.

- Hagyjuk ezt a témát. Vajon mi lehet ebben a csomagban?

- Ez kizárólag a Főnix Rendjének tagjaira tartozik. - ez a Rend nem volt ismeretlen számomra. Harryék már sokat meséltem nekem róla. - Természetesen, ahogy azt már az igazgató is elmondta, egy bizonyos tárgy. Illetve kettő. Egy pár. Pontosan én sem tudom, hogy ez a tárgy mire való, de azért megyünk HisCristopher-hez, hogy kiderítsük a pontos képességét.

- És én sem tudhatom, hogy mi van a csomagban?

- Nem, de néhány érdekességet, ha gondolod, mondok róla.

- Persze! - vágtam rá izgatottan.

- Nem szabadna igazából elmondanom... Na, mindegy. Szóval ezt a nyégy valamit - amit nem mondok el, hogy mi - az iskola négy alapítója csinálta. Griffendél Godrig, Hollóháti Hedvig, Hugrabug Helga, és Mardekár Malazár. Először még mindegyiküknek volt egy-egy, de miután az egyikük...

- Gondolom Mardekár...

- Igen, Mardekár kitalálta, hogy nem kéne sárvérűeket hozni az iskolába, elvették tőle. Neki persze ez nem volt éppen ínyére, szóval visszalopta a sajátját, és mellé ellopta Hugrabugét is. Majd később egy pár csinált ebből. Ez a gonosz pár. Ez még nem került elő, de valószínűleg Tudjukkinél van... Mardekár ezt is az utódjára hagyta.

- Aha... És az volt Tom Denem... Vagyis Tudjukki.

- Pontosan.

- És amásik két dolog?

- Az van itt, nálunk. Ezt, miután Mardekár ellopta a másik két gyűrűt, szintén egyesítették. Erre a párra Griffendél Godrig ügyelt. Ezt a párt az iskolára hagyta. De ezeknek a tárgyaknak nem tudunk semmit az erejéről. Iszonyú elképzelni ezeknek a hatalmát. Akár az egész földet is romba dönthetik...

Kezdett émelyegni a gyomrom... Ha ez a tárgy... Ez az a tárgy, amire én gondolok... A gyűrű, akkor sürgősen szólni kell Dumbledorenak. Harry veszélyben van.

- Ez a tárgy nem... véletlenül nem gyűrű?

Tonks meglepősötten pislogott.

- Honnan tudod?

- Mert ezek a gyűrűk nálam voltak.

- Szólnod kell Dumblerorenak! Azonnal! Szálljunk le! - sipította Tonks. - Hogy került hozzád?

- Hát, az úgy volt, hogy kaptam. Egy fiútól az iskolában, aki járni akart velem, de én közöltem vele, hogy mást szeretek. Erre ő adott nekem egy gyűrűt, hogy adjam oda annak, akit szeretek. Azután odaadtam a bálon Harrynek. És egyszer izzani kezdett. Illetve kétszer... Izzott...

- És hol van az a pár?

- Az enyémet ellopták.

- Szólnod kell Dumledorenek! TE ÉS HARRY iszonyú nagy bajban vagytok.

Leszállzunk. Dumbledore adott nekem egy ketyerét, amivel tudunk kommunikálni.

- Megnyomtam a ketyerén Dumbledore nevét.

- Parancsolj, Amnada... Csak nincs valami baj?

- DE! Az van! De még mekkora! - sipította Tonk.

- Nymphadora! Nyugalom! Kérlek, mondd el, hogy mi a baj.

Azzal elmeséltem az igazgatónak mindent. Látszott rajta, hogy ő is ideges lesz.

- Tehát itt van. Voldemort újra itt van valaohol az iskola környékén.

Eszembe jutott a szobor, amelynek a bal karján feliratok voltak.

- Professzor! Én tudom, hogy hol van... Voldemort - mondtam ki a rettegett nevet.

A professzor megütközve nézett rám.

- Hol? - kérdezte komolyan.

Dumledore elbúcsúzott, majd azt mondta, hogy nagyon sieesünk. Meg kell tudnunk mindent a gyűrű erejéről.