Az új lány (16. fejezet)
Két kviddics meccs
Két hét telt el a haza érkezésem óta. Az órákon egész jól teljesíttettem, mivel Hermione segítségével sikerült hamar bepótolni mindent. Persze ez alól kivétel volt a bájitaltan. Szinte minden órán Malfoyjal kerültem egy csoportba, aki minden pillanarot kihasznált, hogy közelebb kerüljön hozzám. Piton még mindig nem mondott le arról a jó és kedves szokásáról, hogy velem takaríttat.
- Miss Brown, kérem...
- Takarítsak fel! - mondtam undorodva Piton hangján.
Már majdnem készen voltam, amikor Malfoy odalépett hozzám. Felnéztem rá, de csak egy eszelős, bunkó vigyorra futotta.
- Hol voltál egy egész hétig? Nem láttalak a gyengélkedőn...
- Pedig ott voltam. - most már felálltam, és a felmosórongyot ráztam Malfoy gatyája előtt. - csak éppen egy elzárt helyen. Előjött a ragya az arcomon. Mondjuk még mindig kisebbek voltak, mint a tieid! Szerintem te is menj el a gyengélkedőre! Jót fog tenni egy hét ragyakúra...
- Mocskos kis...
- Na mi vagyok? Kíváncsian várom a választ! Eddig még én voltam a királynőd, a szerelmed, most meg már egy mocskos ki valami?
- Nem... Igazad van. Az én arcom is ragyás, de vajon Potter nézett már tükörbe?
- Harryt ne merd bántani!!! - ordítottam, majd előkaptam a pálcám. - ezért kimosom a szád! Nyamvadék! Suvickus!
Majd Malfoy elrohant hatalmas, rózsaszín buborékokat böfögve.
Ekkor belépett az ajtón Ron.
- Ez meg mi volt? - a hasát fogta a röhögéstől.
- Malfoy... Rózsaszín buborék-böfögő Malfoy. - már én is dőltem a röhögéstől.
- Ez majdnem olyan jó, mint Malfoy: a pattogó görény.
A következő napokban lejátszották a Mardekár - Hollóhát meccset is.
- Mikor lesz a Griffendél - Hollóhát meccsnek az újra játszása?
- Öhmmm... Amanda... Már megvolt. - felelte bocsánat kérően Harry.
- Mi??? Hogy? Mikor?
- Amíg te HisChristophernél voltál.
- És ki volt a... a hajtó helyettem? Mi lett a végeredmény?
- 160 -110. Colin Creevey volt, de elég béna... Te ezerszer jobb vagy.- mondta bűntudatosan Harry.
- Kinek lett 160? - kérdeztem furcsállóan.
Harry nem válaszolt, csak bólintott.
- Ne!!! Nyert a Hollóhát?
- Igen, de még nyerhetünk! Csak a Hugrabugot kell megvernünk, és kész! Nyertünk!
- Ja. Harry, gyorsan elkapod a cikeszt, és miénk a kupa. - magyarázta Ron.
Három nap múlva eljött a Griffendél - Hugrabug találkozó ideje is.
Reggelniél nem sok szó esett, mert mindenki ideges volt.
Az öltözőben Harry elmondta a buzdító beszédét, majd kivonultunk a pályára. Ezernyi Griffendéles zászló lendült a magasba.
- Jó idő van. - állapította meg Javey Seam, a másik hajtó.
Valóban... A nap hétágra sütött, és a szél is csak fújdogált. A fűszálak vidáman égnekálltak, mintha még életükben nem kaptak volna napfényt.
Harry és a Hugrabugos kapitány - az a fiú aki ott volt a bálmegnyitón is - kezetfogtak. Madam Hooch belefújt a sípjába.
- Ron elrepült a póznák felé, Harry fel a magsba, Javey mellém, Ginny pedig tágra nyílt szemekkel figyelte a gurkókat.
- FELREPÜLT A KVAFF!!! - ordította a kommentátor. - Éssss... Amnada Brown kapja el. Hát igen, Harry, jól választottál.
- Mr Finningan!
- Oh, elnézést McGalagony professzor.Tehát... Hol is tartottam... EEEzaz! Tíz - nulla a Griffendélnek! Szép volt Amanda! De most a Hugrabugnál a kvaff...
Figyeltem Harryt, aki most a kommentátort hallgatta, ám a szemével a cikeszt kereste.
Csináltam még egy pár műbukás, sőt egy pár kobrát is, majd sorban lőttem a gólokat. Javey is nagyon ügyes volt... Már vagy négy órája játszottunk, amikor újabb gólt szerzett a Hugrabug. A csapatok már fáradtak voltak, akár a szurkolók, akik már a tüdejüket is kiordították... Az eredmény így 240 - 200 lett a mi javunkra.
Egyszer csak Harry elindult zuhanórepülésben lefelé. Mindenki megállt, nagy lélegzetet vett. A szurkolók hangja is elcsuklott... Harry egyre lejebb repült, nyomában a másik fogóval... Egysercsak Harry a magasba lendítette a kezét.
- HARRY POTTER ÚJRA ELKAPTA A CIKESZT, ÍGY GYŐZŐTT A GRIFFENDÉL 390 - 200-RA!!!!!
A szurkolók egy emberként rohantak le a pályára. Hermione a nyakamba vetette magát, és gratulált. Bent az öltözőben átöleltem Harryt, majd megcsókoltuk egymást. A többiek már rég kimentek az öltzőből, amikor mi még mindig ott ültünk az egyik vécéfülkében.
- Szeretlek!
- És is! - mondta Harry. - Nagyon jól játszottál.
- Köszi. Te is. Szép volt az a zuhanó repülés.
- Köszi. Nem kéne már menni? Mennyi lehet az idő?
- Nyolc óra. Sietni kéne az vacsorához. Jaj, Harry, kérdeznem kell valamit. Amíg én távol voltam... Nem kérték el tőled a gyűrűdet?
- Öh... de... de... Illetve elveszett... Egyszer, amikor elmentem zuhanyozni, levettem, és mikor fel akartam venni már nem volt ott.
- Oh...
- Bocs...
- Sem-semmi baj. - mondtam, majd megpusziltam az arcát. - Valamit mondanom kell... - Majd elmeséltem neki mindent a gyűrű milétéről.
- Kitől kaptad?
- Hát... izé... Na, jó. Elmondom, de ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni. Amikor azt a gyűrűt kaptam, még mi nem... nem jártunk...
- Mondd...
- Malfoytól.
- MI? - ordította Harry.
- Mondom, hogy hülyeség volt!
- De nem rám nézve, hanem rád!!!
- Tudom! De figyelj! Csak és kizátólag mi - te és én - találhatjuk meg Voldemortot! Érted? Be kell raknunk azokat a gyűrűket a szobor két szemébe! Csak mi rakhatjuk be... Feltéve, hogy...
- Hogy?
- Hogy én vagyok az igaz szerelmed...
- KI MÁS LENNE??
- Háát...
Harry nem mondott semmit, szavak helyett inkább megcsókolt.