Az új lány (18. fejezet)
Elérkezett az utolsó hét.
- Vasárnap vége mindennek...- mondta szomorúan Ron.
- Ja... Mehetek Durslyékhez... - fűzte tovább Harry.
- Öh, Harry! Megkérdeztem Dumledore professzort, és azt mondta, hogy egy kis időre vissza kell menned a nagynénédékhez, de utána átjöhetsz hozzánk is, vagy az Odúba. Ja, Ron, anyukád meghívott enges is a nyárra.
- Szuper!!! - lelkendezett Ron és Harry.
- Majd trágyagránátozunk!
Hermione csal egy szemöldöl ráncolással fejezte ki rosszallását, majd olvasni kezdett.
- Gyetek, menjünk le a parkba! - javasoltam.
Mindenki felvette a cipőjét és elindultunk a park felé. Előtte még beugrottunk Hagridhoz is.
Szinte minden diák kint volt, és játszott. A Hermione-félék pedig olvasgattak.
Egyszercsak valami megütötte a fülem:
- Igen, pénteken! Jaj, de várom már!
- Mi lesz pénteken? - léptem oda a sustorgó Parvatihoz.
- Hát a bál!!! Te nem is hallottad? Lesz egy évzáró bál! Még soha nem rendeztek ilyet! Jaj, istenem, de jó lesz!
Visszamentem a tópartra. Leültem Harry mellé, aki szemlátomást elég boldog volt.
- Mi van? - kérdeztem.
- Semmi. Csak visszagondoltam erre az évre. De jó volt. Emlékszem még, amikor idejöttél. Már akkor megtetszettél. Huh, és hogy örültünk Ronnal, hogy ide kerültél a Griffendélbe...
- Én is nagyon örültem!
- Aztán a kviddicsmeccsekre. Megnyertük a kupát! Soha nem volt még ilyen jó csapatunk! Emlékszem, még Ron vett észre, hogy ott kint röpködsz! Majdnem leesett az állunk, amikor megcsináltad a Vronszkij-műbukást. Király volt.
- Köszi...
- Kár, hogy element ez az év...
- Aha, kár. Figyelj, te tudtad, hogy lesz pénteken valami iskola záró bál?
- Öh, igen... És szeretném megkérdezni, hogy lennél-e a párom?
- Persze! - feleltem boldogan. Majd átöleltük egymást, és megcsókoltuk.
A héten nem sok dolog történt. Pitonnal csak egy óránk volt, persze én ott is inkább takarítottam Neville után, mint főztem. McGalagonynál mindenki elmondta, hogy milyen állattá szeretne majd változni. (Persze az osztályból csak két-három ember jelentkezett, jogy meg akarja tanulni az animágiát)...
Elérkezett a péntek reggel. Szokás szerint Hermione keltett.
- Ma lesz a bál. Nem tudnál kölcsönadni valami ruhát?
- Öh... De... Légyszíves a fekete ujjatlan taláromat ne vedd ki, mert azt én szeretném felvenni, de a többit felveheted.
- Köszi.
Reggeli után ismét lementünk a parkba, mivel aznap már nem voltak órák. A lányok szokás szerint ismét cicomázták magukat. Én lementem Harryvel a parkba, mert kettesben szerettünk volna lenni. Sokat beszélgettünk négyig, amikor eszembe jutott, hogy fel kéne menni, mert még sehol sem tartok a készülődésben. Harryvel már megterveztük az esküvőnket is...
- Ja, ott még azért nem tartunk... - mondta Harry nevetgélve, miután kitaláltam, hogy lila lesz az esküvői ruhám. - Ha az lesz, nem veszlek el!
- Nyugi, utálom a lilát!
Felmentem a szobánkba. A lányok már félig-meddig készen voltak. Mindannyian a "Boszorkányok boszorkányos tippjei" könyvemet bújta.
- Vége a gyereknapnak! - mondtam. - nekem is kell a könyv!
Kinéztem magamnak egy frizurát is, és Hermione befonta a hajam, majd belefűzött néhány fekete, csillogó szálat.
- Tökéletes! - jelentette ki a lány. - Te leszel az est fénypontja.
Felvettem a fekete, ujjatlan taláromat, és hozzá egy fekete tűsarkú lakkcipőt.
- Jó ez a cipő! - mondta Hermione. - Divat a mugliknál.
- Lehte, hogy jó és divatos, de hogy menni nem tudok benne, az is biztos!
A számat ismételten csillogtató-főzettel kentem be, a szemet pedig kihúztam feketére.
Nyolc órakor levonultak a lányok a klubbhelyiségbe, és hallani lehetett a fiúk elégedett moraját.
- Amanda! Vár Harry! - kiabált fel Parvati.
- Egy pillanat. - belenéztem a tükörbe... Nem is rossz... HÚ, de hiú vagyok...
Lementem... Minden fej felém fordult, és ismételten sustorogni kezdett mindenki...
- Gyönyörű vagy! Mint mindig! - mondta Harry.
- Jól nézel ki! - súgta oda Dean, aminek következtében Ginny egy pillantással kiosztotta a fiút.
Elindultunk a nagyterem felé. Az ajtóban már ott álltak a Hollóhátasok, Hugrabugosok és a Mardekárosok is. Malfoy szeme ismét rajtam ragadt...
- Höm-höm... -köhintettem, mire Draco felkapta a fejét, és rám mosolygott. Hülye! - könyveltem el magamban.
Bevonultunk a nagyterembe, majd elkezdődött a tánc. Egy óráig táncoltam Harryvel, mikor leültünk inni. Gondoltam, ki megyek egy kicsit levegőzni. Meleg, fülledt idő volt odakinn. Még látszott a nap széle a hatalmas dombok mögött. Egyszercsak valaki leült mellém.
- Szép ez a naplamante, mi?
- Az. - vágtam rá... Ekkor kapcsoltam, hogy ki ül mellettem.
- Nálad nem szebb. - mondta Draco...
- Köszönöm.
- Figyelj, tartozom beked egy vallomással. Apám megbízásából adtam neked a gyűrűt. Azt mondta, hogy Voldemort kéri. - Ránéztem Dracora, akinek elcsuklott a hangja. - Kimondtam...
- Igen, kimondtad...
- Szóval. A bálon viszont minden megváltozott... Beléd szerettem... Igazából. Aztán visszaloptam a gyűrűiteket, nehogy bajod essen. Felőlem Potter meg is halhat, de téged féltettelek... Visszaküldtem apámnak a gyűrűket, de akkor már késő volt. Már leszívta az érzéseidet. Apám pedig odaadta Voldemortnak. Azán én pedig megtaláltam... Már nem tudom, hogy hol, mikor vagy hogyan... De magtaláltam, és utána találkoztunk odalent a szobornál...
- Aha... - válaszoltam, de folytatni már nem tudtam, mert Draco átkarolt és megcsókolt. Olyan szenvedélyesen, mint még soha...
- Ígérem, ez volt az utolsó! - mondta, majd felállt és elment.
Még sokáig ültem ott egyedül, majd mikor kezdtem fázni és be akartam menni, megláttam Harryt.
- Hoztam neked innivalót.
- Köszi.
- Menjünk be, mert hideg van.
Másnap este kihírdették a házak pontversenyét... Hollóhát 320 pont. Hugrabug 329 pont. Mardekár 366 pont, és első lett a Griffendél 402 ponttal... Persze, ehhez hozzájárult az esti kis kiruccanásunk a szoborhoz Harryvel...
Reggel korán indult a vonat, de az úton nem történt semmi szokatlan. A King's Crosson elbúcsúztam (egy pár csókkal) Harrytől, és elindultam haza anyuval....
VÉGE!