Elmondhatom magamról, hogy én vagyok a viág legszerencsésebb embere. A nevem Amanda Brown, de kedves olvasó, bizonyosan ismersz már. Az előző évben átmentem a Roxfortba. Sok érdekes és izgalmas kalandban volt részem, és rátaláltam életem nagy szerelmére is, Harry Potterre. Igen, rá. A fiúra, akinek sok varázsló az életét köszönheti.

Most itt ülök vele a szobámban, és beszélgetünk...

- Szóval elég rosszul bántak veled Dursleyék.

- Nem kifejezés...

- De most már itt vagy, és egy hét múlva megyünk az Odúba. Alig várom, hogy megismerkedjek a Wasley családdal. Hermione már ott van?

- Igen, azt hiszem, már ott van. Weasleyék nagyon rendesek, hidd el.

- Aha... Hermione írt nekem, és azt mondja, hogy Ronnal elég hullámzó a kapcsolatuk...

- Hát, sokat veszekednek.

- Bezzeg mi... - és megcsókoltuk egymást. - Mi nem veszekszünk.

- Mi nem. - vigyorodott el Harry.

- Gondolj bele, ha a Mardekárba kerültem volna...

- Abba bele se merek gondolni!

- Ja, én se.

- Tudod, elég érdekes volt ez az év. Gondolj bele. Hamarosan tizenhét évesek leszünk.

- Belegondoltam...

- De komolyan! Feleségül veszlek!

Éreztem, hogy dobogni kezd a szívem..

- Öh... - félrenyeltem a teát, amit épp ittam... - Mikor?

- Majd egy év múlva.

- Jó. - vágtam rá könnyeden.

Éppen elkezdtük falni egymást, amikor hallom, hogy csöngettek...

- Kinek van ilyen jó időérzéke? - fintorgott Harry.

- Megnézem.

Felvettem egy papucsot, és kimentem ajtót nyitni, de tátva maradt a szám...

Csak visszacsukom az ajtót... GYERÜNK! Amanda! De már késő volt. Kinyújtotta a karját, és átölelt...

- Amanda! Hugi!

- Chrissie!

- Ja, de rég láttalak! - mondta az ikartestvérem, és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Mit keresel te itt?- kérdeztem hűvösen.

- Ebben az évben új iskolába fogok járni... A Roxfortba!!! Hát nem nagyszerű? Ugyan abba a suliba fogunk járni!

A Roxfort szó hallatán dobogni kezdett a szívem. NE!!!! CSAK ODA NEEEE!!!!!!

- Itt fogok lakni nálatok az iskola kezdetéig. - azzal betopogott a nappaliba, ahol meglátta Harryt. - Te... Szűz Mária! Ez nem lehet... Vagy igen? Harry Potter? Valóban?

- Öh... Tessék? - felelte meglepődve Harry.

Beléptem én is a nappaliba, és Harrynek leesett az álla...

- Ti...

- Ikrek vagyunk... - fejeztem be undorral az arcomon.

- Nem is mondtad!

- Persze, hogy nem! Mert Chrissievel nem... - de félbehagytam a mondatot, amikor Chrissie leült Harry mellé, és a bicepszét kezdte tapperolni. - Chrissie! Vedd le róla a kezed! Harry és én járunk!

- Oké, oké.

Majd felállt, és a kezembe adta a csomagjait. - Vidd fel, légyszi.

- Viszi a halál!

- Jól van. Melyik az én szobám akkor?

- Mindegy.

- Lehetek egy szobába Harryvel.

- Vele ÉN vagyok egy szobában!

- Akkor majd én is odaköltözöm! - nevetgélt Chrissie.

- Szeretnéd!

- Anya hol van?

- Dolgozik.

Majd megfogta a cuccait, és felment a lépcsőn.

Harry álla még mindig a földet súrolta.

- Miért nem mondtad, hogy...

- MERT GYŰLÖLÖM!

- Nagyon hasonlítatok! Még a Weasley ikrek se ilyen egyformák.

- Kívülről! De majd ha megismered, megtudod, hogy milyen! Négy évig mind a ketten a Durmstrangeba jártunk, de Chrissie elköltözött apuval Franciaországba. Gyűlölöm ezt a csajt! Mindig, mindenhol keresztbe tesz nekem... Ericet is elvette tőlem... - majd elkezdtem sírni. - most jössz te.

- De én... - akarta mondani Harry, de én kirohantam a konyhába.

Utánam jött, átölelt, és megcsókolt. Pont akkor, amikor az én drágalátos ikertesóm belépett az ajtón.

- Mi lesz a vacsi? - kérdezte, közben nem is zavartatta magát.

- Amit csak kérsz! - feleltem. - Ja, meg amit csinálsz magadnak.

Erre láthatóan nem számított a lány, és elfintorodott... Egyre csak bámulta Harryt. Mikor elengedtünk egymást, és elmentem tölteni egy csésze teát, már láttam is, hogy Chrissie rámászik a fiúmra.

- Chrissie! Neked semmi se szent? Harry és én járunk! Te pedig... Hogy lehetsz pont te a testvérem?

- Kettőnk közül te voltál a szókimondóbb és talán a bátrab is. De a kedvenc, szép, kapós és sikeres - a fúk körében - ÉN!

A súlyos szavaktól émelyegni kezdtem...

Mikor Chrissie felment aludni, Harryvel még lent maradtunk...

- Te ezt nem értheted! Gyűlölöm ezt a lányt!

- Tényleg más, mint te, de én CSAK ÉS KIZÁRÓLAG téged szeretlek... - majd megcsókolt...