Leültünk a Griffendél asztalához és vártunk. Meg is érkezett McGalagonya székkel, a süveggel és az elsősökkel. Miután a süveg befejezte dalát, óriási tapsvihar következett, utána az elsősök beosztása.

-... Zackmaier, Melanie - tartott a végefelé McGalagony - És végül, de nem utolsó sorban Zachair, Zelenter. - a fiú föltette a süveget, egy perc néma csend, végül elkiáltotta magát.

- GRIFFENDÉL! -az asztalunknál óriási tapsvihar tört ki. Rá néztem Harryre - aki velem szemben ült -, Ő is rám nézett és mosolygott. Megnyugodtam, jól esett.

Dumbledore szólásra intett, így a teremben csend lett.

- Kedves Gyerekek és Tanártársak! Fontos bejelentést szeretnék tenni! Idén kerül sor először egy bál megrendezéséhez - a teremben moraj futott végig, de az igazgató is mét csendet kért -, de nem akármilyen bál, hanem MugliBál! Volt szerncsém ugyanis részt venni egyen a nyáron, és be kell látnom, nagyon jól éreztem magam! A Teszlek Süveg fogja kiválasztani azt a személyt - minden házból egyet -, aki részt vesz a nyitóbálon! A bálon egyépként Mindenki részt vehet, aki itt marad a téli szünetben. Köszönöm a figyelmet! Jó étvágyat a vacsorához! - azzal csettintett és az asztal megtelt minden féle finomsággal.

- Biztos Te leszel a kiválasztott! Tuti! - mondtam Hermionénak.

- Szerintem pedig Te! - mosolygott.

- Nem hiszem, hogy én lennék! - mondtam szomorúan.

- Szerintem biztos! - mondta Ron.

- Egyetértünk Öcsinkénkkel! - mondták az ikrek.

- Szerintem is! - mosolygott Harry, mire én fülig elpirultam.

- Sziasztok! - Neville, Dean és Seamus léptek oda hozzánk.

- Helló! - köszöntünk - Üljetek le! - tanácsoltam.

- Épp azt tárgyaltuk kit választ a Teszlek Süveg!? - mondta Fred.

- Melissa, ez egyértelmű! - mondta Seamus.

- Szerintem is! - helyeselt Dean.

- Köszi Srácok, aranyosak vagytok! - teljesen zavarban voltam...

- Öh... szerintem... - hebegett-habogott Neville.

- Igen? - kiváncsiskodott Hermione.

- Szerintem Ginny! - mondta esetlenül, mire Ron felpattant a székről.

- Hogy merészeled!! - sziszegte.

- Na de Ron! - mondtam és visszanyomtam a székbe - Csak szerelmes, ahogy Te is! - mosolyogtam, mire mind a ketten elpirultak.

- Tényleg, ki lett a két új prefektusunk? - váltottam témát.

- Szerinted? - gúnyolódott Ron.

- Te? - mosolyogtam.

- Az kéne még! - tiltakozott.

- Harry és én. - mondta Hermione.

- Gratulálok! Erre igyunk! - örültem. Koccintottam Harryékkel. Szép este volt, mikor mindenki végzett az evéssel, Dumbledore ismét szólásra emelkedett.

- Kedves Egybegyűltek! Akkor kezdődjék a kiválasztás! - a Teszlek Süveg ismét kinyitotta a száját - Vajon ki lesz a Mardekárból? - kérdezte Dumbledore.

- Hát... - fél perc csend - DRACO MALFOY! - ránéztem Dracora, mosolygott. Mikor rámnézett én elhúztam a fejem, ránéztem Harryre és Ronra akik csak egy "Ez a patkány?" nézéssel undorodtak a fiútól. Órási tapsvihar... a Mardekárnál.

- Hollóhát? - tette fel a kérdést ismét az igazgató.

- MARTINA ROCK. - ismét tapsvihar, de most már mindenki, persze a Mardekár kivételével.

- Huggrabugg? - kérdezte ismét a Süveget.

- CINDY GREEN. - kiálltott a Süveg. Cindy Paul húga volt. Ismét tapshivar.

- Griffendél? - tette az utolsó kérdést Dumbledore.

- Nehéz kérdés... Van egy kiválasztottam, de mivel már két lány és egy fiú van... Sajnálom Melissa! - amint meghallottam a nevem kalapálni kezdett a szívem - Szóval - egy perc síri csend - HARRY POTTER!!! - mindenki tapsolt.

- Sajnálom! - mondta Harry a tapsviharba. Még szerencse, hogy tudok szájról olvasni...

- Semmi baj! - küldtem vissza a választ.

- Köszönjük! - mondta az igazgató - Jó éjt Mindenkinek! Ne maradjanak fenn sokáig, mert holnap már tanítás! - mosolygott és intett, hogy elmehetünk. Mindenki elindult, csak én nem.

- Én még maradok! - mondtam.

- De Melissa... - kezdte Harry.

- Semmi baj! Csak egyedül szeretnék lenni! - próbáltam mosolyogni, sikertelenül.

- Biztos? - kérdezte.

- Tuti! - felálltam és megöleltem - Gratulálok!

- Kössz! - mosolygott és elindult. Én ott maradtam, gondolkodni. De nem a bálon, hanem a vonatúton. Belemerültem a gondolataimba - épp a csóknál voltam - mikor valaki megragadta a karom.

- Mi a...!? - mondtam.

- Szia Édes! - Draco lépett elém.

- Ne szólíts így! - tiltakoztam.

- Miért? Akkor mondjuk jobb a... Cicám!? - mosolygott.

- Te meghülyültél! - sziszegtem.

- Te hülyítettél meg! - húzott magához.

- Engedj el! - kiabáltam.

- Egy feltétellel! - már nagyon közel voltunk egymáshoz, kb. 5 centire. Éreztem az illatát, a leheletét - Gyere velem a bálba! - húzott még közelebb.

- Előbb a halál! - sziszegtem.

- MI?? - hápogott.

- Jól hallottad! Amíg ilyen vagy, ne is álmodj róla!- próbáltam kitépni magam a karjaiból, de Ő hirtelen magához húzott és megpróbált megcsókolni. Aztám Draco szorítása egyszerre eltűnt, vele együtt. A földre. Mikor lenéztem a földre Dracót és Harryt láttam, verekedni. Illetve Harry az eszméletét vesztett Dracón feküdt.

- Oh, Istenem! - sírtam.

- Jól vagy? - kérdezte és felállt. De én csak álltam és álltam - Jól vagy? - kérdezte újra.

- Harry... - de csak sírtam tovább.

- Semmi baj! - odajött és átölelt - Most már vége! - súgta a fülembe.

- Mi ez a ricsaj? - McGalagony, Piton és Dumbledor jöttek elénk.

- Igazgató úr! Jó, hogy jön! - szólt Harry a vállam fölött.

- Mi történt? - kérdezte.

- Malfoy, zaklatta Melissát! Már nem először! - erre a mondatra hangosan felsírtam - Semmi baj! - súgta a fülembe.

- Ez elfogadhatatlan! - mondta Piton - 100 pont a Mardekártól! - dühöngött.

- NE! - kiálltottam - Csak el akart hívni a bálba. - a földet néztem, nem mertem senki szemébe nézni.

- Mi? - nézett rám döbbenten Harry - És azt úgy kell, hogy kiszorítja a kezedből a vért? - tajtékzott, de még mindig nem engedett el.

- Nem! - adtam igazat.

- Nem baj Miss Valentine! Ez akkor is elfogadhatatlan! Marad a minusz 100 pont és még mellé egy hét büntető munka is! - mondta Piton.

- Kérem, Mr. Potter kísérje fel Miss Valentine-t a hálókörletébe! - mondta McGalagony.

- Persze! Jó éjt! - átkarolta a derekam és elindultunk a lépcsőn.

- Honnan tudtad? - szipogtam félúton.

- Mit? - nézett rám.

- Hát, hogy... szt, hogy... - elcsuklott a hangom.

- Azt, hogy ott lesz Malfoy? - bólintottam - Nem tudtam. Téged vártalak!

- Engem?

- Igen. - mondta higgadtan.

- Miért? - kérdeztem.

- Mert féltem, hogy butaságot csinálsz!

- Butaságot? - nem értettem, de ez nem esett túl jól - Méghogy butaságot, kössz szépen! - eltoltam magamtól és szaladni kezdtem kezdtem.

- Hé! Várj! Nem úgy értettem! - szaladt utánam.

- Hanem hogy? - örjöngtem.

- Hát... Nem is tudom! - nézett rám - Féltettelek! - nézte ismét a földet.

- Tényleg?

- Igen. - mondta magabiztosan, de még mindig a földet nézte.

- Köszönöm! - mosolyogtam.

- Mit? - értetlenkedett.

- Hát, hogy megmentettél! - felnézett, végre...

- Nincs mit! - mosolyodott el.

- Akkor mehetünk? - kérdeztem.

- Hát persze! - karon fogott és együtt mentünk a klubhelységbe.