11. fejezet

Szombat reggelre megint elkezdett esni az eső.

Már előre sajnáltam Ronékat, hogy ilyen ítéletidőben kell kint játszaniuk.

Fél tizenegykor aztán kiözönlött a tömeg a pályákra. Ahogy elnéztem, mindenki esernyőt szorongatott.

Aztán pontban tizenegy órakor a játékosok is megjelentek.

- Hölgyeim és uraim -hallottam a kommentátor hangját- elérkezett az év első meccse, a griffendél-mardekár találkozó! A tavalyi griffendéles csapatból csak Potter és a két Weasely maradt. Reméljük, az új tagok is megállják a helyüket! Ezen a meccsen bizonyíthatnak!

A csapatkapitányok kezet fogtak, majd éles sípszó után tizennégy seprű emelkedett a magasba.

A játék rendkívül izgalmas volt. Fél órán át szerezték a csapatok a gólokat, és mindenki tudta, a cikesz elkapásán múlik a győzelem. A pálya egyik felében Harry, a másikban Draco kereste a kis aranylabdát. De nem volt könnyű dolguk, az eső nagyon rákezdett...

Aztán a tömeg hirtelen felmorajlott. Mindkét fogó szélsebesen egymás felé tartott. Kettőjük között félúton aztán felcsillant a szárnyas labdácska. Egyre fogyott közöttük a távolság...mindketten kinyújtották a kezüket...

- Elkapta! -zengett a mikrofon. -Harry Potter elkapta a cikeszt, ezzel 150 pontot szerezve a csapatának! Győzött a griffendél!

A közönség örömujjongásban tört ki, majd betódult a pályára.

Nem tudtam szívből örülni a győzelmünknek, mint eddig. Malfoyt kerestem a szememmel. Szegénykém, elmondta, hogy mennyit gyakoroltak, biztosan rettentően csalódott... Bár, hogy őszinte legyek, nem igazán hittem a győzelmükben, mert Harry sokkal tehetségesebb nála. Legalábbis kviddicsben.

- Győztünk, Hermione! Győztünk! -ujjongott kipirulva Ginny és a nyakamba ugrott.

- Gratulálok!

- Láttad, mennyi kvaffot kivédtem? -kiabált felém Ron.  -Most már elhiszed, hogy nem volt hiábavaló a sok edzés?

Mosolyogva bólintottam.

- Láttad Malfoy képet? Mint aki majd felrobban dühében! -vigyorgott a fiú.

A griffendélesek ünneplése a klubhelyiségben is folytatódott. Mindenki nagyon vidám hangulatban volt. Rám is átragadt a többiek öröme, és ezen az estén meg is feledkeztem Dracóról.

A másnapi reggelinél, az asztalunknál sok kialvatlan diákot találtam.

- Azt hiszem, most egy darabig minden mardekáros visszafogja magát -kémlelte Ron a túloldalt.

Seamus és Dean elismerően bólogattak.

- Jól megmutattátok nekik! -veregették hátba Harryéket.

- Pedig az első húsz percben nagyon szoros volt a verseny...

- Igen. Aggódtunk is, hogy meg lehet-e találni a cikeszt ilyen esőben...

Egész nap a tegnapi mérkőzésről folyt a szó. Tényleg örültem a győzelmünknek, de amit a fiúk műveltek, az már tényleg túlzás volt.

Délutánra már úgy meguntam a mérkőzés minden másodpercének kielemzését, hogy az alagsori bájitalórára egyedül mentem le. Még nem volt rajtam kívül senki a terem előtt, hiszen még volt tíz perc az óra kezdetéig.

Aztán feltűnt három alak a folyosón. Draco volt az a két fogdmegjével. Amikor észrevett, odasúgott valamit Craknak és Monstrónak, mire azok bárgyú mosollyal sarkon fordultak és továbbálltak.

- Mit mondtál nekik? -tettem fel a kérdést, amikor a fiú mellém ért.

- Á, csak annyit, hogy most nincs itt Potter, és bosszantani akarlak egy kicsit...- felelte közönyösen.

- Hogy vagy? -kérdeztem az arcát fürkészve.

- Jót ünnepeltetek tegnap? -tudakolta egy kicsit sem kedves hangsúllyal.

- Malfoy! Elhiszem, hogy most iszonyúan dühös lehetsz, meg minden, de légy szíves ne rajtam vezesd le, jó?! -emeltem fel a hangomat.

- Gondolom, Pottert körbehordoztátok a vállatokon, mint egy szuperhőst -folytatta rám sem nézve- de majd most megkapja Pitontól!

- Nyugodj már le! -ráncigáltam meg a talárjánál fogva. -Ha bármi bajod van Harryvel, azt ne velem közöld! Bár örülnék neki, ha őket sem piszkálnád folyton!

- Védd csak meg őket! Te is a pártjukon állsz! -kiabálta.

- Hát még jó, hogy megvédem a barátaimat! -vágtam vissza.

- Miért, én mi vagyok neked??

Elhallgattam. Tudtam, mit kérdez, de egyszerűen nem tudtam mit felelni rá.

- Nem tudom -suttogtam.

Látszott rajta, hogy megbántódott, nem tudta palástolni. Így inkább visszavágott:

- Hát persze, túl sokat vártam egy muglitól!

- Tudod, mit, Malfoy? Hagyj engem békén!