Az igazság néha fáj

Draco bekapcsolta a MagiRádót. Éppen egy lassú szám ment. Átkarolta a derekam, majd én is az övét. Még mindig emlékeztem arra, amikor a tavalyi karácsonyi bálon táncolnom kellett vele. Akkor annyira nem akartam, most viszont...

- Amanda? - suttogta a fülembe. - Még mindig jársz Potterrel?

Erre a kérdésre számítottam... Újra sírás fogott el.

- Mennem kell. - jelentettem ki, majd kitéptem magam a fiú karjaiból.

- Ne! - marasztalt a Darco, és elkapta a karom. - Maradj, kérlek!

- Nem! - majd egy utolsó csókot nyomtam az arcára. Odaléptem a kandallóhoz, markoltam egy köteg hopp-port, majd azt mondtam:

- Az Odúba!

Draco csak bámult utánam, és integetett.

Megérkeztem az Odúba. Csend volt, tehát ez azt jelentette, hogy nincsenek még itthon a többiek. Felmentem Harryék szobájába, gondoltam, írok neki egy „meleg hangú” levelet… Pont beléptem a szobába, amikor nagy zajra lettem figyelmes.

Megjöttek. - gondoltam. Hallottam, amint valakik feljönnek a lépcsőn, majd…

- Igen. Rettenetes. - mondta egy ismerős hang - Ron.

Ezek Harryék! És pont ide - ebbe a szobába jönnek! El kell bújnom. - gondoltam, majd bemásztam az íróasztal alá. Harry benyitott a szobába, nyomában Ronnal, és mindketten leültek a saját ágyukra.

- Utálom ezt a... Huh... Nem is tudom, hogy minek nevezzem. - mérgelődött Harry.

- Te már megint kiről beszélsz? - értetlenkedett Ron.

- Chrissieről! Ki másról? Huh... Istenem, de gyűlölöm... Viszont...

- Tetszik, mi?

- Igen.

- Figyelj. Amandát szereted, vagy Chrissiet? Mert a másikat odaadhatod!

- Te nem Hermioneval jársz?

- Öh... Nem. Ma este szakítottunk. Neki ugyanis más tetszik... Meg hát nekem is.

- Ki? - vonta fel a szemöldökét Harry.

- Nekem? Hát... Oké, elmondom. Leavender! Meg persze Hermione. De ha ő mást szeret, akkor nekem mindegy. Amúgy Amnada is nagyon jól néz ki. Meg Chrissie. Habár ezt már te ismered, nem?

- Jaj, Ron. Tudod, az a baj, hogy nincs itt Amanda, és nem tudom elmondani neki, hogy mi is történt valójában.

- Írj neki.

- Szerinted elolvasná a levelem? Áh... nem hinném. - búslakodott Harry.

Jól gondolod! Eszem ágában se lenne elolvasni a tetves leveled! - gondoltam magamban.

- Amúgy tényleg, mi történt? - érdeklődött Ron.

- Hát... Én nem tudtam, hogy Chrissie is ott lesz. Igaz, hogy ajándékot vettem neki, mert hát biztos akkor van a szülinapja, mint Amadának. Egyszer csak letámadott, hogy mutatni akar valamit. Gondoltam, oké. Úgyse tud csinálni semmit. Tévedtem. Bevitt a mosdóba, és...

- Smárolni kezdtetek. - vigyorgott Ron.

- Ja. Nem mondom, hogy rossz volt, mert nem... Csak...

- Őt szereted, vagy Amandát?

- Nem tudom. Emlékszem arra, amikor először megáttam Amandát. A vonaton. Azonnal megtetszett. A gyönyörű barna szemei, és a szép barna haja.

- Szép csaj... Egyszer hallottam, amikor Dean és Neville arról beszélgetnek, hogy mekkora egy mázlista vagy.

- Ja... Voltam. Tudod, ez a két csaj egymásnak pont az ellentéte.

- Azt kell eldöntened, hogy melyiket szereted. Nehéz ügy. - magyarázta fontoskodva, elfolytott nevetéssel Ron.

- Ja... Asszem tudom, de nem biztos... - De a mondatod már nem tudta befejezni, mert ekkor benyitott valaki. Méghozzá...

- Chrissie! Mit keresel te itt?

- Hozzád jöttem. - majd odahajolt Harryhez, és megcsókolta.

Ezt már nem bírtam nézni. Kiugrottam az asztal alól.

- Chrissie, most már állj le!!! - ordítottam.

- Amanda! - mondta meglepetten a három jelenlévő.

- Ja, és. - és egy átkot küldtem Chrissiere.

- Én inkább kimegyek. - mondta érdekes hanglejtéssel Ron.

- MENJ! Harry, te viszont itt maradsz, és elmondod szépen, hogy mi volt ez.

- Figyelj! Ne haragudj. Sajnálom. Hülye voltam. Csak azért csináltam, mert... Chrissie olyan, mint te! Külsőre...

- Ja... Haha! Jó kis kifogás! Tudod mit? Nekem nem kell a nagy Harry Potterrel járnom. Van más is, aki szeret engem.

- Ki? - Harry kérdőn nézett rám.

- Te csak foglalkozz Chrissievel!

- DE NEKEM NEM CHRISSIE KELL, HANEM TE!!!

- Jólvan. - közelebb léptem hozzá. A verejték és a könnyek már beterítették az arcom. - Tudod, hogy kibe vagyok szerelmes?

- Ilyen gyorsan találtál valakit? - mondta gúnyosan Harry.

- Igen. Nekem ez ilyen egyszerűen megy.

- Ki az?

- Draco.

- MALFOY???

- Igen, ő.

- Nem, Amanda... nem...

- Te Chrissievel jársz! A testvéremmel, és ellenségemmel! Akkor én miért ne járhanék Malfoyjal?

- Mert ő nem szeret téged annyira, mint én. - majd Harry magához húzott, és megcsókolt. Gyönyörű, szenvedélyes csók volt. Hosszú pecekig tartott. Addig, amíg el nem olvadtunk egymás karjaiban.

- Megyek. - majd kimentem a szobából, átmentem a mi szobánkba, és nem hittem a szememnek. Ron és Hermione ott feküdtek ketten egy ágyon és szevedélyesen csókolóztak...

- Később visszajövök. - mondtam elpirulva, de fele annyira sem lettem paprikaszínű, mint ők.

Másnap reggel hazamentem.

Elérkezett a szeptember elseje, az indulás napja.